A tehénegyedekre vonatkozó (tejtermeléssel, takarmányozással, szaporodásbiológiával stb.) igen nagy számú termelési adat gyűjtése, tárolása, feldolgozása csak úgy gépesíthető, ha a teheneket külön-külön is fel lehet ismerni. Erre olyan elektronikus egységeket fejlesztettek ki, illetve helyeznek el az állatok nyakán, amelyek a tehén egyedi azonosító jelét (kódját) sugározzák. A korszerű tejmennyiségmérők nagy pontossággal mérik a tehenenkénti kifejt tej mennyiségét, ami a szakszerű takarmányozási, tenyésztői munka alapja. A műszerek általában nem érzékenyek a tej habosodására és a tej összetételében esetleg bekövetkező változásokra. A legújabb berendezések a tej áramlását infravörös érzékelésen keresztül mérik. Természetesen a műszerek összekapcsolhatók a telepirányítás számítógépes rendszerével is. Az állatok napi egyedi tejhozamáról és tejleadásának sebességéről kapott pontos adatok nagymértékben javíthatják a szakszerű telepirányítás összetett munkáját. Automatikus kehelylevevők A modern mikroprocesszor-technika alkalmazása lehetővé tette az elektropulzáció megvalósítását, aminek a lényege, hogy a tehén tejleadása vezérli a fejés munkafolyamatait. Ezek a berendezések mind a fejőházi, mind a helybenfejési technológiánál jól alkalmazhatók. A fejőkészüléket levevő automaták megfelelő kialakítása esetén alkalmasak a pulzátor és a hosszú tejtömlők fontosabb megfelelő tartására, a fejőkészülékek beállítására a tőgyön, ha utófejést végeznek, érzékelik a tej folyását, elzárják a fejővákuumot, illetve leveszik a fejőkészüléket. Fontosabb részei: tejfolyásmérő, készüléktartó, húzóköteg, vezérlőegység, munkahengerek és mágnesszelepek. Az úgynevezett autotandem automatikus tehén ki-be engedő berendezéssel felszerelt rendszernél a készüléklevevők alkalmazása szükséges és elengedhetetlen. Kétféle változata van: a karos és a húzóköteles. Előnyük elsősorban a vakfejések mérséklésében és a fejési teljesítmény növekedésében – akár 10-től 30 százalékig – van. A tej elektromos vezetőképességének automatikus mérése A tej kémiai összetételének, illetve sejtszámának növekedésével együtt jár a vezetőképesség változása is. A tej vezetőképessége fejés közben tőgynegyedenként a kollektorban, a rövid tejtömlőben, illetve az egyedi elegytejben, a kollektor tejgyűjtő terében, a hosszú tejtömlőben vagy az egyedi tejmennyiségmérőben mérhető. A mérési eredményeket a számítógépes rendszer gyűjti, és az egyed napi értékeit az előző kétnapi átlaghoz hasonlítja. Jelentős eltérés esetén jelzést ad a szakembernek. A vezetőképesség értékét azonban a laktációs állapot, a sejtszám, a tej klorid-ion-tartalma, ivarzás, bizonyos lázzal járó betegségek is befolyásolhatják. Az egyedi abrakadagolás automatizálása Kötetlen tartásnál az egyedi abrakolás megvalósítására elektronikus felismerés is alkalmazható. Amint a tehén belép az etetőállásba, a nyakszíján levő elektronikus egység kapcsolatba kerül az etetőcsésze peremén levő jelfogóval. A számítógép a felismert egyedhez hozzárendeli a megfelelő takarmány-, illetve abrakadagot.   Az állatok aktivitásának automatizálása Az aktivitásmérő vagy pedométer automatikus működésű műszer, amelynek segítségével megállapítható az az időpont, amikor az állat a legnagyobb valószínűséggel ivarzik. A berendezés olyan elektronikus egység, amely az állat napi mozgásáról, aktivitásáról ad információt, és amelyet az állatok bokájához rögzítenek. Az adatok lehívhatók hordozható kézi műszerrel és az elektronikus azonosítás során a fejőházban. A műszer általában 90-95 százalékban jelzi az ivarzás időpontját. A nagy tejhozamú egyedek 40-45 százaléka éjszaka ivarzik. Ezen értékes egyedek ivarzásának felismerése a következő fejéskor történhet. Tapasztalatok szerint az állomány 20 százalékának megfelelő műszert kell beszerezni az ivarzó állatok pontos felismeréséhez. A fejés közbeni tejhőmérséklet mérése Számos vizsgálat bizonyította, hogy a kifejt tőgynegyed tejhőmérsékletéből következtetni lehet a különböző betegségekre. A jelenleg kifejlesztett mérőeszközök és szoftverek üzemi használata még nem alkalmazható biztonságosan, a méréstechnika rohamos fejlődésével azonban a közeljövőben áttörés várható ezen a területen is. A fejőkészülékek automatikus öblítése A tőgygyulladást kiváltó mikroorganizmusok átvitele a fejőkészülékkel egyik tehéntőgyről a fejésben utána következő tehén tőgyére igen valószínű. Az egyed fejésének befejezése után a fejőkészülék belső terében friss tejmaradék, szőr, szalma, por, trágya található. Ezenkívül a fejőgumi belső felületéről az előző tehéntől származó mikroorganizmusok kontakt módon is kerülhetnek a tőgybimbó felületére. Mint már láttuk, a fejés közbeni vákuumingadozás mikroorganizmusokat szállíthat a tőgybimbó felületére vagy akár a bimbó belsejébe is. Az esetleges tőgyfertőzések megelőzésére, valamint a minőségi tejtermelés érdekében egyedenkénti fejés után célszerű a szennyeződéseket eltávolítani. Erre a célra szolgál a fejőkészülékek öblítése. Öblíteni lehet vezetékes vízzel, illetve vegyszeres folyadékkal vagy forró vízzel (ez utóbbiaknál a cél a mikrobák elpusztítása is). Az automatikus működésű készüléköblítők rendszere lehet bemártásos és szabad kifolyásos. Ez utóbbi korszerűbb, mivel a kifolyó víz sebessége több szennyeződést távolít el. Itt a tisztítófolyadékot általában a tejtömlőbe vezetik, ami a tej folyásával ellentétes irányú öblítést végez, majd a folyadék a lefolyóba kerül. A tőgybimbók stimulálása A fejési inger kiváltható: fejés előtt kézi úton (langyos vizes tőgymosás, az első tejsugarak kifejése), fejőgép segítségével (tőgybimbó gépi stimulálásával), a gépi tőgybimbó-stimulálás többféle formája ismeretes, a vákuumos, szívási arány a pulzusszám csökkentésével, szorító ütemben sűrített levegő engedése a fal közötti térbe, ezzel erőteljes nyomó hatás kiváltása. Csökkentett vagy normál vákuum mellett a pulzusszám növelése. A stimulálási idő és paraméterei a korszerű berendezéseknél egyedenként is változtatható, amit a fejőautomata vezérel.

Dr. Suba Kálmán állattenyésztő mérnök, falugazdász, Székely Gazdaszervezetek Egyesülete