A pásztorkutyák nem megfelelő tartása és nevelése számos problémát okozhat. Többen is szembesültek már ezzel a helyzettel a környéken sétálva, biciklizve, és aki nem félt a jelenség ellen tenni, általában a törvény előtt is ki tudta vívni a maga igazát. A helyes és törvény által előírt kutyatartást környékünkön nemcsak a pásztorok, hanem sokan mások sem tartják be. Romániában a pásztorkutyák tartását a 2006/407-es törvény szabályozza. Eszerint háromszázas haszonállat-állomány esetében a pásztorok három kutyát tarthatnak síkvidéken, négyet dombvidéken és hatot hegyvidéken. Minden további száz haszonállatnál egy-egy kutyával megemelhető a kísérőállatok száma úgy, hogy az egy-egy nyájhoz vagy csordához tartozó kutyák száma ne haladja meg az ötöt síkvidéken, a hetet dombvidéken és a tízet hegyvidéken. Maria Plumbu, a Hargita Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője kiemelte, hogy ha egy kutya provokáció nélkül megtámad embereket vagy háziállatokat, nyilvános vagy magánterületen, a törvény szerint agresszív kutyának minősül, és ez számos szankciót von maga után. Egy korábbi esetről már beszámoltunk, hogy Török Hanna csíkszentléleki lakos házi kedvencét pásztorkutyák tépték szét. Az eset a kapujától körülbelül húsz méterre történt, aminek szemtanúi is voltak. Az érintett nem hagyta szó nélkül, ügyvédhez fordult, beperelték a kutya tulajdonosát, a pásztort, és nemrég ítélet született a felperes javára. – A törvény kategóriákba sorolja a kutyákat. Vannak az agresszív kutyák, ahova fajta szerint csoportosítják az ebeket, a második kategória pedig elég nyílt, a törvény szerint ide tartoznak azok a veszélyes kutyák, amelyek ok nélkül támadnak. Török Hanna esetében olyan juhászkutyákról volt szó, amelyek részben kangálok voltak, ezek pedig agresszív kutyák, vagyis nem volt keresnivalójuk közterületen, felügyelet nélkül. Közterületen ugyanis kizárólag pórázon és szájkosárral szabad sétáltatni az agresszív vagy veszélyes kutyákat. Ezen törvénysértések miatt a rendőrség megállapította, hogy a kutyatulajdonos a felelős a történtekért, most készítjük elő a polgári kártérítési pert, mert Török Hanna kutyája elpusztult. Ilyen esetekben a gazda nemcsak anyagi, hanem morális kárt is szenved – tudtuk meg Szász Ferenc ügyvédtől, aki a perben a felperest képviselte. Mint megtudtuk, abban az esetben, ha nincs emberi áldozat, és házi kedvenc sérül, pusztul el, vagy akár anyagi kár keletkezik, akkor kihágásról van szó. – Az említett per a kihágás kategóriájába sorolható, ebben az esetben a büntetések mértéke sajnos elmarad ahhoz képest, amekkora társadalmi veszélyt jelenthet a felelőtlen állattartás. Két kihágás miatt jelentettük fel a kutyák tulajdonosát: egyrészt azért, mert ezek a veszélyes kutyák közterületen tartózkodtak szájkosár és póráz nélkül, másrészt azért, mert a pásztor nem tett meg mindent, hogy elkerülje közterületen a kutyatámadást. Az utóbbi kihágás esetében akár háromezer lejig is terjedhet a büntetés – tette hozzá az ügyvéd. Abban az esetben, ha ugyanazzal a személlyel és kutyákkal ismételten megtörténik ez a kihágás, a büntetések terjedelme ugyanaz marad, csak hozzácsatolnak bizonyos mellékbüntetéseket, és a hatóság akár el is kobozhatja a kutyákat. Fontos meghatározni a közterület fogalmát is, hiszen ha egy hasonló támadás magánterületen is történik, de az nincs elkerítve, akkor abban az esetben közterületnek számít. – A törvény minden olyan területet közterületnek nyilvánít, amelyre az ember rá tud menni. Tehát hiába magánterület egy félhektáros legelő, mert ha az nincs elkerítve, közterületnek tekinthető. A kutyagazdákat olyan esetben is megbírságolják, ha például nyitva felejtette a kapuját, a kutyák kiszöktek és bántalmaztak engem vagy a házi kedvencemet. Nem olyan egyszerű a kutyatartás, ahogyan a környéken az emberek egy bizonyos százaléka elképzeli – tudtuk meg Szász Ferenctől. Sajnos sok esetben a pásztorkutyákban nincs csip, így hivatalosan nincsenek bejelentve, tehát papíron nincs gazdájuk. Az ügyvéd elmondása szerint sok esetben amiatt nem jegyzik be ezeket a kutyákat, mert a pásztorok több kísérőállatot tartanak, mint amennyit a törvény a nyáj, illetve a csorda méretének megfelelően engedélyez. Ilyen esetben, ha csippel nem bizonyítható a kutyák hovatartozása, akkor szemtanúk vallomása alapján állapítható meg, hogy abban a pillanatban melyik pásztor felügyelte a kutyákat. Szász Ferenc ügyvédnek voltak még hasonló kutyatámadással kapcsolatos ügyei, mindegyik esetében megnyerték a pert. – Pár évvel ezelőtt egyik ismerősöm Hargitafürdőn sétált a családjával és a kis termetű kutyájukkal. Egy hargitafürdői lakos két, a veszélyes kutyák kategóriájába tartozó ebe, amelyek nem voltak hivatalosan bejelentve, de szabadon sétáltak közterületen, az említett család kutyáját darabokra tépte. Próbáltuk békés úton megoldani, átiratot küldtem a hargitafürdői lakosnak, de ő hallani sem akart róla. Elindítottuk a pert, és a bíróság több mint ötezer lejes bírságot rótt ki a felelőtlen állattartóra. Egy másik hasonló eset velem történt meg. Négy labradoromat sétáltattam Csíksomlyón, pórázon és szájkosárral. Volt egy lakos, aki felháborodva közölte velem, hogy többet a kapuja előtt, közterületen ne sétáljak, mert a kutyáit zavarja, és megfenyegetett. Egy következő alkalommal fenyegetését tettre is váltotta, hisz ahogyan meglátott, kinyitotta a kapuját és rám uszította a két németjuhászát. A kutyám elém ugrott, őt pedig úgy megtépték, hogy az állatorvos két órán keresztül varrta össze a sérüléseit. Természetesen feljelentettem és meg is büntették. A bíróság általában minden esetben jóváhagyta azt az összeget, amit kértünk. Egy pert sem a meggazdagodás vágyából indítottunk el, hanem azért, hogy az emberek végre tanuljanak a hibáikból, mert sajnos a környékünkön nem igazán rendelkezik mindenki a kutyatartás kultúrájával. Úgy tartják, hogy a kutya egyedül kell megoldjon mindent, egyedül kell ételt keressen, és ő kell saját magát sétáltassa is – vélekedett az ügyvéd.

Szilágyi Dalma-Orsolya