Van, ahol a focipályát kordonok választják el a nézőktől, ahol kamerák sokasága követi a játékot, és az élő közvetítés alatt algoritmusok elemzik a passzhatékonyságot. És van egy tisztás Székelyudvarhely fölött, ahol immár 70 éve minden húsvétvasárnap a természet közepén, olykor sáros cipőkkel, de mindig ünneplő szívvel indítják útjára a labdát. Ott, ahol a futball nemcsak játék, hanem hagyomány, közösség és emlékezés. Ahol az év egyik legjobban várt mérkőzése nem a BL-döntő, hanem a Kerekerdő és a Vasas örökrangadója.

Idén hetvenedszerre telt meg élettel a Kerekerdő lejtős pályája. Hetven éve tart ez a hagyomány, amely akkor született, amikor a határkerülő, vallási színezettel átitatott húsvéti körmenetet a kommunista hatalom betiltotta. De a székely furfang nem ismer lehetetlent: ha nem lehet körbejárni, akkor majd körberúgjuk a hegyeket! Így született meg 1955-ben Székely Árpád ötlete nyomán a Húsvét Kupa, amelyet azóta is minden évben megrendeznek – esőben, hóban, világjárványban.

Utcai rangadó

A Húsvét Kupa egy olyan rangadó, ahol a csapatkeretet előre ellenőrzik, nehogy valaki más utcából próbáljon „profi igazolásként” befurakodni. A Rózsa és Iskola utcaiak Vasasként, piros-kék szerelésben lépnek pályára, míg a Szentimre és Szentjános utcák a Ferencváros zöld-fehér színeiben képviselik a Kerekerdőt. És nemcsak a mezek, de a belépő útvonalak is hagyományosak: a Vasas a Varga-patak mentén közelíti meg a pályát, míg a Kerekerdő játékosai az út menti kereszt után, a hegy felől érkeznek.

A jubileumi, hetvenedik mérkőzésre idén különösen sokan látogattak ki – nem kevesebb mint ezer ember. Kellett is a korábban feljavított út, a lenyírt fű, a gondosan megrajzolt pálya, a középkörbe írt „70” – a Kerekerdő idén volt a házigazda, így a takarítás, a festés, sőt a gödör kitöltése is az ő feladatuk volt, bár utóbbit már-már relikviaként őriznék a régiek.

A meccs csak ürügy?

A Vasas kezdett jobban: az első félidő végén Bencze Rajmund megpattanó lövése után 1–0-ra vezetett. Aztán a második játékrészben fordult a kocka, és a Kerekerdő magához ragadta a kezdeményezést, végül Luka Csaba közelről egyenlített. És bár több gól nem született, jöhetett a szokásos dráma – a büntetőpárbaj. A feszültség szinte kézzel tapintható volt, mint a reggeli harmat a fűcsomók között. Végül a Kerekerdő kapusa, László Zsolt hárított egy sorsdöntő lövést, és ezzel megnyerte a hetvenedik kiírást, megszakítva a Vasas ötéves győzelmi sorozatát. „Nem hagyhattuk, hogy megdöntsék a 2010–2019 közötti kilencmeccses sorozatunkat. A statisztikákat is őrizni kell valakinek” – jegyezte meg nevetve a hős kapus.

A góloknál fontosabb

Persze, a Húsvét Kupa nem csak a fociról szól. A mérkőzés előtti napokban megy a szervezés: ki meszeli le a kapufát? Ki készíti a kupát? Ki állja a sört? – mert az is jár a győztesnek, természetesen. A meccs után pedig jön az ünneplés, beszélgetés, közös fotó, és a már-már legendás nosztalgiázás: „Emlékszel, amikor a játékvezető Pali bácsi üzent, hogy pálinkát kér és bárányt töltve, s hogy az első busszal jön?” A legnagyobb csend viszont minden évben a kopjafánál van. 2003 óta itt emlékeznek meg Székely Árpádról, a kupa megálmodójáról, aki húsvét harmadnapján hunyt el. Az ő utolsó szavai voltak: „Nekem ez volt az utolsó utam a Kerekerdőbe, csináljátok úgy, hogy éljen tovább ez a szép hagyomány.”
És él. Hetven éve él. Mert itt a foci nemcsak a labda kergetése egy lejtős, göröngyös, labdarúgásra szinte alkalmatlan pályán, hanem egy generációkon átívelő összetartás.

Mert a Kerekerdő nemcsak egy pálya – hanem egy élő emlékmű a természet színpadán, ahol az emlékezés és az összetartás minden évben egymásnak passzol.