Bár a Románia-kupában és a hazai bajnoki döntőben is alulmaradt, a legfontosabb sorozatban, az Erste Ligában nem volt jobb a Csíkszeredai Sportklub jégkorongcsapatánál a 2020/2021-es idényben. A mögöttünk álló szezont Hozó Leventével, a csapat másodedzőjével értékeltük – Az egész jégkorongszezont meghatározta a koronavírus-járvány. Hogyan készült a csapat a megváltozott körülmények között a mögöttünk álló szezonra? – A járványhelyzet miatt nem volt könnyű megszervezni a felkészülést. Csak kisebb csoportokban kezdhettük el a munkát, majd augusztus első napjaiban mentünk először jégre Karcfalván, ahol hat héten át készültünk. Igyekeztünk alkalmazkodni a körülményekhez. Edzőmérkőzéseket nem játszhattunk, bár szerettünk volna, be kellett tartanunk a szabályokat. – Ilyen helyzetben hogyan sikerült kialakítani a játékoskeretet? – A 2019/2020-as szezonhoz képest alaposan megváltozott a keretünk, többen is távoztak. Új játékosokat is sikerült igazolnunk, ám nem mindenki csatlakozott augusztusban hozzánk. Ty Wishart és Jack Combs később érkeztek, Loginov decemberben öltözött kék-fehérbe. – Jól kezdett a csapat az Erste Ligában. – Igen, azt mondhatom, hogy elég jól indultunk, jó mérkőzéseket játszottunk. El kell mondanom, hogy sajnálatosnak tartom és teljesen szokatlan volt, hogy nézők nélkül kellett játszanunk. Hihetetlen furcsa hangulata volt, néha úgy éreztük, mintha edzőmérkőzést játszanánk, pedig izzadtunk, a körmeinket rágtuk le, de nem jöhettek nézők. Mire összeállt a csapat, kialakultak a sorok és működni kezdett a kémia, hozzánk is beütött a koronavírus. Fokozatosan elkapták a játékosok, szinte az egész csapaton átment a betegség. – Hosszabb időre karanténba is kényszerült a csapat. – Valóban, a legtöbb játékosnak két hetet otthon kellett töltenie. Ez megállította az addigi fejlődésünket, az összeszokottság is felborult. Olyan helyzetben voltunk, hogy hetekig öten, tízen edzettünk. A helyzethez képest azt gondolom, sikerült jól elvégezni a szükséges munkát. Persze fokozatosan kellett terhelnünk a csapatot, nem lehetett megerőltető edzéseket végezni a hosszabb időt kihagyó játékosokkal. – Ebben a helyzetben következett a Román-kupa. – Várható volt, hogy a kihagyás után nem fogjuk bírni erővel. Így is történt, a Brassó ellen elveszítettük a döntőt. Azt gondolom, elégedettek lehetünk, hogy az akkori körülmények között és azzal a felkészüléssel egyáltalán döntőbe jutottunk. – Ezután állt össze igazán a csapat. Így érkeztünk meg a rájátszáshoz. – Érkezett Loginov, a légiósainkat is megfelelően tudtuk cserélgetni, megnőttek a variációs lehetőségeink. Megterhelő volt a szezon, olyan kiszálláson is részt vettünk, ami 19 napig tartott, kilenc mérkőzést játszottunk. Így jutottunk el a playoffig. A Gyergyót választottuk a stáb és a vezetőség döntése értelmében. A sok utazás miatt jobbnak láttuk, ha közelebbi csapattal játszunk. Jól döntöttünk, nem volt kétséges, hogy mi nyerjük a párharcot. Ezután jött a Ferencváros. Ez a párharc megmutatta, milyen magas szintű hokira képes mindkét csapat. Minden faktorra szükségünk volt, jó kapusteljesítményre, összhangra, minden apró részlet a helyére kellett kerüljön. Eljutottunk a döntőig a Brassóval, ahol mindehhez hozzájött egy érzelmi rész is. Komoly csatát vívtunk velük, legyőztük őket és megnyertük az Erste Ligát. – Nézők továbbra sem lehettek a lelátókon… – Nagyon furcsa és szomorú volt nézők nélkül játszani. Én játékosként számos sikert megéltem a Sportklubbal. Ha visszagondolok, mi volt a lelátókon akkor, igazán rosszulesik, hogy nem lehettek ott a szurkolók a mostani sikernél. Sajnálom a külföldi játékosainkat és persze a hazai fiatalokat is, hogy nem élhették át azt, amit mi annak idején. Megérdemelték volna, hogy szurkolók előtt játsszanak. – Nem dőlhetett hátra a csapat az Erste Liga-győzelem után, következett a román bajnoki rájátszás és a döntő, ahol a kupa után újra alulmaradt a csapat a Brassóval szemben. – Igen… Vezettünk a szériában 2–0-ra. Kellett némi szerencse is persze, a mérkőzések feléig elég kiegyensúlyozott küzdelem volt, de azt gondolom, mindkét brassói meccs olyan volt, hogy lehokiztuk az ellenfelet. Aztán jött a két itthoni meccs, ahol nem is tudom, mi történt velünk. Az elsőn, ahol egy negyed után 3–0-ra vezettünk, ahelyett, hogy egyszerű hokit játszottunk volna, rohantunk, rohamoztunk tovább. Sajnos belefutottunk egy nagy pofonba, ami rosszulesett, de felemelt fejjel, büszkén nézhetünk vissza a szezonra. Ismét megnyertük az Erste Ligát, ami nagy dolog. – Mikor kezdi a csapat a felkészülést az új idényre? – Július elsején kezdődik a felkészülés. Addig a fiúk kezelésekre járnak, rehabilitáción vesznek részt a sérültek. Három hétig itthon leszünk. Ha lesz rá lehetőség, ahogy szoktunk, elmegyünk magashegyi edzőtáborba. Augusztusban pedig Csíkkarcfalván kezdjük a jeges edzéseket. – Hogyan alakul a játékoskeret a következő szezonra? – A munka természetesen nem állt meg. Ahogy véget ért szezon, azóta a vezetőség dolgozik a játékosok szerződésein, keressük az új játékosokat. Ezenkívül új vezetőedzőt is szerződtetnünk kell, hiszen Jason Morgan Németországba távozott. Kiváló emberről és szakemberről beszélünk, aki rendkívül magas szinten ismerte a hokit és adta át a tudását. Sok sikert kívánunk neki! Biztosan fognak új játékosok érkezni, erről azonban még korai beszélni. Amikor biztos lesz, akkor beszámolunk róla. Szeretnénk erősíteni a hazai játékosok keretét is és keressük a megfelelő légiósokat. – Milyen célokkal vág neki a csapat az új idénynek? – A célok nálunk nem változnak, de még korai bármit is kijelenteni. Az biztos, hogy a hazai játékosok szerződéseit már sikerült megtárgyalni, és a csapat magja meg fog maradni.

Farkas Endre