Százéves Averbakh Jurij Averbakh virágkorában a Szov­jetunió és a világ egyik legerősebb játékosa volt. Aktív pályafutása után szerzőként, teoretikusként és tisztviselőként dolgozott. Lilienthal Andor halála óta Averbakh a világ legidősebb élő sakknagymestere, hétfőn ünnepelte századik születésnapját! Az 1922. február 8-án született Averbakh a történelem és a sakktörténet egész évszázadát élte át és segítette megformálni. Averbakh Kalugában született, egy Moszkvától délnyugatra fekvő városban. Apja, Lev Lazarevic zsidó családja Németországból vándorolt be. Anyja orosz családja Kaluga környékéről származott. Averbakh apja erdészként dolgozott Kaluga közelében, amikor fia megszületett. Amikor a kis Jurij hároméves volt, a család Moszkvába költözött. A négytagú Averbakh-család egy városi lakásban élt, amelyet három másik családdal kellett megosztania. A lakásban nem volt sem fűtés, sem villany, sem villanyvilágítás, és a négy családnak közös konyhája volt. A hétéves Jurij találkozott Vaszilij Panovval, és elcsodálkozott azon, hogy Panov egyedül játszott a sakktáblán. A nagy áttörést 1935 jelentette számára, ekkor került sor Moszkvában a második nagy nemzetközi sakkversenyre. A torna jelentős esemény volt az orosz sakktársadalom számára. A 12 éves Jurij nem vehetett részt a tornán, csak a résztvevők előadásain. Látta, hogy egy diák az iskolájából legyőzte szimultánban Emanuel Laskert. Ez arra késztette Averbakhot, hogy ugyanolyan jól sakkozzon. 1938-ban a Szovjetunió U16-os bajnoka lett. Az iskola után Averbakh mérnöki tanulmányokat folytatott, melyet 1952-ben felhagyott, hogy teljes egészében a sakknak szentelje erejét. Harmincéves korában, 1952-ben megkapta a FIDE nagymesteri címét. 1973 és 1978 között a Szovjet Sakkszövetség elnöke volt. Ebben az időszakban történt Viktor Korcsnoj szenzációs szökése, aki 1976-ban nem tért vissza egy nyugati tornáról. Számtalan műve gazdagítja a sakkmegnyitás és sakkvégjáték elméletét. Averbakh utolsó versenyjátszmáját 85 éves korában játszotta. Sakkpályafutása legrövidebb győzelmét 1964-ben Jakov Esztrin ellen aratta Moszkva 41. bajnokságán. Esztrin kiváló teoretikus volt, Panovval együtt szerkesztette gye­rek­korom kedvencét, a „Megnyitások kézikönyvét”, melyen én is felcseperedtem. Averbakh–Esztrin Vezércsel 1.d4 d5 2.c4 e6 3.Hc3 Hf6 4.Hf3 dc4 5.Fg5 (Ragozin rendszere) Fb4 6.e4 c5 7.Fc4 cd4 8.Hd4 Vc7? (máris eltéved, 8…Va5 az elméleti folytatás) 9.Vb3! Fc3+ 10.Vc3 He4?? 11.Hb5!! Vc5 12.Vg7 Bf8 13.Fh6 Vf2+ 14.Kd1 Hd7 15.Be1 Hef6 16.Fe6!! Vb2 (16…fe6 után 17.Be6+ Kd8 18.Ve7 matt, vagy 16…Kd8 után 17.Fd7 Hd7 18.Fg5+ jöhet gyors mattal) 17.Bc1, és sötét feladta (1–0). Colle rendszere A Colle-rendszer Edgar Colle (1897–1932) belga mesterről elnevezett megnyitási változat, amelynek fő jellemzője a világos c3-d4-e3 gyalogszerkezet és a 1.d4 d5 2.Hf3 Hf6 3.e3 e6 4.Fd3 c5 5.c3 lépések után alakul ki leggyakrabban. Világos később huszárral foglalja el az e5-mezőt, majd a paripát még az f4-gyaloggal is megerősíti. Sötét egyik gondja a c8 futójának játékba helyezése. A Colle-rendszerben világos alapjában véve másodkézből játssza a vezércselt. Ez a meglehetősen szolid játékmód kevés elméleti ismeretet igényel, ezért nagyrészt azok kedvelik, akik az elméleti búvárkodást kevésbé szeretik, illetve nincs idejük rá. Félénk, passzív játékvezetésre utal, a döntetlenre törekvő játékosok kedvelik, viszont ennek ellenére e kétségtelenül szilárd felépítésről azt tartják, hogy nehéz megverni. Edgard Colle 1928-ban lerohanta Frantisek Schubert királyát. Colle–Schubert Colle-rendszer 1.d4 d5 2.Hf3 Hf6 3.e3 e6 4.Fd3 c5 5.c3 Hbd7 6.Hbd2 cd4 7.ed4 Fd6 8.0–0 0–0 9.Be1 Vc7 10.Ve2 Be8 11.He5 Hf8 12.Hdf3 H6d7 13.Hg5 f6?? (13…Be7 kellett, de 14.Vg5 g6 15.Vh4 f6 16.Hg4! fg5 17.Fg5 Bg7 18.Bae1 után is világos kezdeményez) 14.Vh5!! g6 (14…fg5 után 15.Fh7+ Hh7 16.Vf7+ Kh8 17.Hg6 matt, vagy 14…fe5 után 15.Fh7+ Hh7 16.Vh7+ Kf8 17.Vh8+ Ke7 18.Vg7+ Kd8 19.Hf7+ Ke7 20.Fg5+ Hf6 21.Ff6+ Kd7 22.He5 matt jöhet) 15.Hg6!! fg5 (15…hg6 után 16.Fg6 Be7 17.Ff7+ Kg7 18.He6+ Be6 19.Fh6+ Kh8 20.Ff8 matt, vagy 17…Bf7 után 18.Vf7+ Kh8 19.Be3 dönt) 16.Hf8 Hf6 17.Vg5+ Vg7 18.Hh7!! és sötét feladta (1–0), mert 18…Hh7 19.Fh7+ Kh7 20.Vh5+ Kg8 21.Ve8+ vagy 18…Vg5 19.Hg5 után nagy anyagi veszteségben marad. Sakksztori Aaron Nimzovics (1886–1935) lett születésű dán sakkozó, a sakktörténet egyik kiemelkedő személyisége, nagymester, szakíró, a hipermodernizmus nagy alakja. Híres könyve, „Az én rendszerem” ma is időtálló. Nimzovics nagyon érzékeny volt a dohányfüstre. Az 1927. évi New York-i tornán Milan Vidmarral (1885–1962) került szembe. A szlovén mérnök, filozófus, író és sakkteoretikus hírhedt volt arról, hogy játék közben egyfolytában kövér szivarokat pöfékelt. A parti előtt a versenyvezető rábeszélte Vidmart, hogy a Nimzoviccsal váltott partija közben mellőzze a szivarozást. Így hát Vidmar egy meggyújtatlan szivarral a szájában ült le játszani. Ám Nimzovics így is ingerülten felpattanva indult panaszt tenni. „De az ég szerelmére, mit reklamál?” – kérdezte az elcsigázott bíró. „Hiszen látni való, hogy Vidmar nem szivarozik!” „Igen ám, de köztudomású, hogy a sakkban a fenyegetés erősebb, mint annak megvalósítása!” – vágott vissza Nimzovics. Az érv hatott, és Vidmar kénytelen volt felhagyni a fenyegetés „lebegtetésével”. A mai sakkversenyeken a dohányosok csak az erre kijelölt helyen, nagyrészt szabadtéren pipálhatnak. Sakklexikon „Csalás” a sakkban ritkán fordul elő, már csak azért is, mert nehéz észrevétlenül véghezvinni, hiszen versenyeken a lépések jegyzése kötelező. Inkább inkorrekt játékmóddal lehet találkozni, ami lényegében ugyancsak csalás. A sakk bonyolult játék, fontos, tétre menő versenyeken a művelése nagy idegfeszültséggel jár és főleg az időzavaros kapkodás hevében foszlik le könnyedén egyesekről a civilizáció máza, és mutatják ki „foguk fehérjét”. Még egyébként igen kulturált, jó modorú játékosokkal is megesik, hogy visszaveszik a lépést, sértegetik az ellenfelet, lesöprik a bábokat a tábláról az időzavarban tett vesztőlépés miatti dühükben (főleg, ha korábban nyert állásuk volt!), indulatos kifejezésekre ragadtatják magukat. A villámsakk kedvelői körében akadnak szándékos „simliskedők” is, akik szabálytalan lépésekkel igyekeznek becsapni tapasztalatlanabb ellenfeleiket. A „snellhiénák” trükkjeinek tárháza eléggé széles, íme néhány közülük: a huszárral nagyobbakat ugranak a megengedettnél, rövid sánc elvégzésekor a bástyát egyből e1-re, illetve e8-ra helyezik, végjátékban, amikor versenyfutás indul az átváltozási mezők felé, kettővel tolják előre a gyalogot, sakkba lépnek, „kilépnek” a mattból. Rafináltabbak az óra „cinkelésétől” sem riadnak vissza, ellenfelüknek kevesebb időt állítanak, mint maguknak, vagy olyan órával játszanak, amelyiknek az egyik fele lassabban jár, s „jóindulatból” felkínálják azt az előnyt, hogy az óra mindig ellenfelük jobb kezénél álljon, tudva, hogy a túlsó fele gyorsabban jár és hamarabb esik le. Ez utóbbi „trükköt” a digitális órák megjelenése kiküszöböli. Sakktanulmány Köztudott, hogy két huszárral nem lehet mattot adni az egyedül maradt királynak! Ebben az esetben a matt csak akkor lehetséges, ha az ellenfél is akarja… Változik azonban a helyzet akkor, ha a védekező félnek a királyon kívül még van bábja. Ez sokszor a „káros báb” (azaz jobb lenne, ha nem lenne a táblán) szerepében tündököl, feloldja a mindig leselkedő patthelyzetet, és elméletileg a két huszár is mattot tud adni. Az orosz Korolkov Vladimir 1951-ben szerkesztett tanulmányában csoda történik, világos egy huszárral ad mattot! A sakkprogramok segítsége nélkül nem könnyű rájönni a megoldásra, hiszen a világos király – miután feláldozta a futóját is – kezébe veszi a vándorbotot, a bástya sakkjai elől a h6 mezőig menetel, hogy aztán a gyalogját is felkínálva egyetlen huszárjával adjon mattot. Remélem, hogy a csodálatos megoldás láttán egyre többen megszeretik a sakkjátékot: 1.f7! (1.Fb2?! Bg1+ 2.Ka2 Fe6+ után még világos küzdene a döntetlenért) Ba6+ (1…Bf6 2.Fb2 könnyen nyer, de 1…Bg8! 2.fg8V+ Kg8 3.He7+ Kf7 4.Hc8 után érdemes megjegyezni, hogy futóval és huszárral csak a futó színének megfelelő sarokmezőn lehet mattot adni, esetünkben ez a1 vagy h8) 2.Fa3!! (2.Kb2? Bf6 döntetlen, de 2.Kb1?? Ff5+ még veszít is) Ba3+ 3.Kb2 Ba2+ (3…Bb3+ 4.Ka2!! nyer) 4.Kc1!! (4.Kc3? Bc2+ 5.Kb4 Bb2+ 6.Kc5 Bc2+ 7.Kb6 Bb2+ 8.Kc7? Bb7+ 9.Kc8 Bf7, és még világos küzdene a döntetlenért) Ba1+ 5.Kd2!! (5.Kb2? Bb1+! 6.Kc3 Bb3+! 7.Kd4 Bd3+! 8.Kd3 Ff5+ 9.Ke3 Kg7 remi) Ba2+ 6.Ke3 Ba3+ 7.Kf4 Ba4+ 8.Kg5 Bg4+ 9.Kh6!! Bg8! (9…Bg6+ 10.Kg6 Ff5+ 11.Kh6! Fe6 12.f8V+ Fg8 13.Vg7 matt) 10.He7!! Fe6 (10…Bf8 11.Hg6 matt.) 11.fg8V+ Fg8 12.Hg6 matt!

Biró Sándor