Nincs is jobb annál, mint amikor a jól megérdemelt szabadságunk alatt könyvet veszünk a kezünkbe, és zavartalanul elmélyülünk a történetben – legalábbis számomra egy-két izgalmas, jó könyv olvasása hozzátartozik a nyaraláshoz.
Idén örömmel tapasztaltam, hogy nemcsak én gondolom minőségi időtöltésnek, feltöltő kikapcsolódásnak az olvasást. A tengerparton lévő nyugágyakat végigpásztázva pihenő hölgyek sokasága osztozott velem ezen a véleményen: akárcsak egy könyvklubban, mindenki vidáman lapozta a kiválasztott olvasnivalóját, a látványt még meg is mosolyogtam magamban.
Kicsit régimódi vagyok talán, de nem igazán szeretem a manapság oly népszerű, divatos fantasykönyveket, maradok inkább a jól bevált krimiknél: egyenesen „a krimi koronázatlan királynőjétől”, azaz Agatha Christie angol írónőtől választottam idén. Könyveit milliárdos példányszámban olvassák a világ összes nyelvén, így – William Shakespeare mellett – ő a világirodalom egyik legolvasottabb szerzője. Nem volt nehéz tehát meghozni a döntést, hogy kitől, csupán az okozott némi fejtörést, hogy melyik regényt válasszam. Rövid töprengés után egy fekete-sötétzöld borítóra esett a választásom, amely az Örök éj címet viseli. A sötét színek és egy hatalmas ház, mely fölött villámok cikáznak, már előre izgalmas történetet sejtetett. Több regényt olvastam már a szerzőtől, és nagyon sok történetet ismerek, de ezzel mindeddig nem találkoztam, ám biztos voltam benne, hogy ezúttal sem fogok csalódni.
A legváratlanabb fordulatokkal fűszerezett történetek, a jól kidolgozott apró részletek szerintem zseniálissá teszik a szerző műveit! Hiába akarod az elején kitalálni, hogy ki lesz a gyilkos, hol lesz a csattanó, biztos, hogy nem sikerül – legalábbis engem mindig meglep. Szóval nagy reményeket fűztem hozzá. A lelkesedésem azonban csakhamar alábbhagyott, mert a csattanó valahogy csak nem akart jönni…
A történetet egyik szereplő meséli el saját szemszögéből olyannyira részletesen, hogy az már-már unalmassá válik. A közel háromszáz oldalas regény több mint kétharmadáig még sem halott, sem gyilkosság, sem halálos baleset nem csigázza fel az olvasót. Már igencsak ráncoltam a homlokomat, felszaladt a szemöldököm, hogy hamarosan elfogynak az oldalak, s mi lesz, ha nem történik semmi érdekfeszítő… Na, de ami késett, nem múlott. Az utolsó ötven oldalon olyan fordulatot vesz a történet, és akkora csattanóval ér véget, hogy tátva maradt a szám!
Napokig az olvasottak hatása alatt voltam, örültem, hogy egy újabb zseniális Agatha Christie-történetet ismerhettem meg. Az olvasót csak arra tudom biztatni, vegye kézbe a kötetet, ha egy jó krimire vágyik!
Hadnagy Éva