– Mióta foglalkoztatja a digitális tudatosítás témaköre, miért kezdett el foglalkozni a témával?

– Öt évvel ezelőtt találkoztam a médiatudatosság fogalmával, akkor még én is azt hittem, hogy ez arról szól, hogyan kell használni az okoseszközöket, magát a telefont, a közösségi platformokat. Azt hittem, hogy nekem erre nincs szükségem, hiszen modern szülőnek tartottam magam, de lassan felismertem, hogy közel sem erről van szó. Felismertem azt, hogy mennyire másképp használják a fiatalok az online teret, ugyanazokat a platformokat, amiket mi. Előfordulhat az, hogy hiába vagy fenn szülőként egy közösségi platformon, hiába tudod, hogy miről van szó, nem biztos, hogy ugyanazokat a tartalmakat fogod látni, mint a gyermeked. Rájöttem, hogy fontos a tudatos gondolkodás: tudom-e, hogy amit egyszer feltöltünk az internetre, az örökre ott marad? Ez szállóigeként beleivódott a köztudatba, de tényleg nem gondolunk bele abba, hogy például a gyermekünk a róla készült kiskori fényképeket tizenévesen is látni fogja, és nemcsak ő, hanem az osztálytársai, a leendő párja, leendő főnöke. És ott vagyunk mi is, élhetünk egyfajta életet, kommentelhetünk egyféle stílusban, de ma már egy állásinterjú előtt a munkaadó rákeres arra, hogyan viselkedünk a közösségi médiában. Egy előadáson vettem részt, ahol tudatosult bennem, hogy nagyon sok mindent nem tudok arról, mit csinálnak a gyermekek, fiatalok a közösségi oldalakon, kiket követnek, miket néznek. Ez volt az a pont, amikor eldöntöttem, hogy én tudni akarok erről, tanulni akarok a témáról, képben akarok lenni.

– Hogy indult el a digitális tudatosítás útján?

– Az első lépés az volt, hogy saját magamat fejlesszem, megismerjem ezt a világot, hogy a saját gyermekeimnek tudjak segíteni az eligazodásban és az internet biztonságos használatában. Elkezdtem olyan előadásokra, képzésekre járni, amelyeket a témában tartottak. A COVID-világjárvány úgymond hasznomra volt ebben, mert számos magyarországi online előadáson is részt tudtam venni. Ez indított el azon a tudatos úton, amelyen most járok, arra fókuszálva, hogy a gyermekeknek, fiataloknak mire van szükségük. Időközben a képzések mellett elvégeztem egy pedagógiai egyetemet is, és kidolgoztam egy programot, amit évente elküldök a környező iskoláknak. Ezekben különböző foglalkozási formák vannak, amelyeket kérhetnek az iskolák, így év közben ezeken veszek részt, nyáron pedig különböző táborokban igyekszem továbbadni a digitális tudatosítás fogalmát, a digitális intelligencia fejlesztésének módszereit.

– Vezetője a Családokat Összehozó Szervezetnek (CSÖSZ). Mivel foglalkozik a szervezet?

– A szervezet hamarabb megvolt, mint ahogy elkezdtem a digitális tudatosítással foglalkozni, hét évvel ezelőtt született. Anyaként dühített, hogy Székelyudvarhelyen miért nincsenek normális játszóterek, ezért elindítottam egy mozgalmat ezek feljavításáért, sikeresen, ugyanis több játszótér megújult. Ezen felbuzdulva két másik anyukával hoztuk létre a szervezetet, hogy törvényes keretet biztosítsunk az esetleges támogatásoknak, a projektek lebonyolításának, így született meg a CSÖSZ. Az évek során szerveztünk apák napi rendezvényt, egyéb eseményeket, megalakult az egyedülálló szülők klubja is. Majd egyedül maradtam, a két anyukatársam más elfoglaltságok miatt lemorzsolódott, most pedig átalakult a szervezet, és egyfajta háttérként szolgál a jelenlegi tevékenységemhez.

– Miből áll az ön által végzett tevékenység? Hogyan és milyen eszközökkel tanítja a gyermekeket, fiatalokat a digitális világ tudatos használatára?

– Megpróbálok minél több alternatív módszert alkalmazni, hogy élményközpontú legyen, s ne úgy működjön, mint az iskolában, hogy kiállok és magyarázok. Teljes mértékben a gyakorlatiasságra koncentrálok, arra, hogy ismerjék fel a helyzeteket. Élménypedagógiával, játékosítással megfűszerezve, gyakorlatközpontú feladatokat adok nekik. Fontos tudatosítanom a fiatalokban, hogy én nem ellenzem a közösségi platformok használatát – a célom az, hogy megtanulják jól és biztonságosan használni ezeket, és felismerjék azokat a helyzeteket, amelyekbe nem kell belemenniük.

– Mennyire nyitottak, mennyire fogékonyak erre a gyermekek, fiatalok?

– El tudnak fogadni partnerként, mihelyt megtöröm a jeget, hogy én nem lebeszélni akarom erről őket, hanem elmondom, hogy miért támogatom a digitális világban való barangolást, és miért szeretném tudatosítani bennük annak veszélyeit. Természetesen nagyon fontos a velük való kommunikáció formája, meg kellett tanulnom az ő nyelvükön és szintjükön beszélni velük, nem felnőttként, hanem közülük valóként. Az a vesszőparipám, hogy megpróbálok az ő környezetükben mozogni és elfogadni azt is, amit ők mondanak.

– Csak a fiatalabb generációnak tart képzést, vagy felnőtteknek is?

– Felnőtteknek is, szülőknek és tanároknak, ha van rá igény. Igazából az lenne az ideális, ha a felnőttek is minden esetben nyitottak lennének erre, mert vannak jó példáim, amikor délelőtt a gyerekekkel, délután pedig a szülőkkel vettük át ugyanazokat a fogalmakat, így a szülők, tanárok is képbe kerültek a gyermekek dolgaival kapcsolatban, kaptak egy betekintést a fiatalok virtuális világába, ahová nagy általánosságban más esetben nem engedik be őket.

– Tevékenysége kiegészítéseként megalkotott egy társasjátékot, a „Legyél Te is digitális szuperhős”-t. Miről szól ez a játék?

– Próbáltam minél inkább élményszerűvé tenni egy-egy foglalkozást, de azt éreztem, hogy nincs elég időm erre, így a társasjáték azokat a témákat ismerteti meg a gyermekekkel, amelyekről amúgy beszélnék nekik, de mindezt játékos formában, úgy, hogy tulajdonképpen kérdések, válaszok és kidolgozásra váró feladatok útján maguk bontanak ki egy-egy témát, amit majd bemutatnak a társaiknak. A témák között szerepel az influenszerek, a netikett, az online társkeresés, a közösségi média és a videójátékok.

– Mik a tervei a jövőre nézve?

– Szeretném bővíteni a társasjátékot, mely az alaptudást adja át, de szükség lenne egy bővítettebb változatra, hogy mélyebben elmerülhessünk a témákban. Valami újat is bevezetnék a kártyás játékot követően, de egy kis mozgást is szeretnék beleiktatni a beszélgetésekbe, hogy ne üljük végig az egész játékidőt. Továbbá készül a következő tanév programja, ami az előadásokat, foglalkozásokat illeti, és persze készülök a táborokra is.