A nyári vakáció után az iskolába való visszatérés fokozott stresszt jelent a legtöbb családban, újra kell szervezni a hétköznapokat, pluszköltségekkel jár a kezdés, a gyermekek többsége pedig szorongva vág neki az új tanévnek. Nagy részüknél marad is a szorongás, amely gyakran testi tünetekben is megmutatkozik. De mitől szorong?

Nemcsak hazai jelenség az iskolai szorongás, nemzetközi kutatások szerint is egyre gyakoribb, Romániában három gyermekből legalább egy állandó szorongást él meg, ami egyértelműen a tanuláshoz, iskolába járáshoz köthető. Az iskolai szorongás fő okai között „előkelő” helyen szerepel a bullying, azaz a társas bántalmazás, zaklatás. Érthető módon szenved már az iskola gondolatától is az a gyermek, akit bántanak, csúfolnak, kiközösítenek a társai, akit az online térben sem hagynak békén. Ugyanakkor számos kutatás mutat rá, hogy azok a gyermekek is félelmet, szorongást élnek meg, akik „csak” szemlélői társuk kínzásának, ők maguk nem vesznek részt az akciókban, de ellene tenni sem tudnak.

A túlzsúfolt napi program is melegágya a szorongásnak, amikor az iskolai öt-hat-hét óra után a szülők még magánórákra, edzésre hordozzák a gyermeket, akinek hazaérve még a házi feladatot is el kell végeznie, tanulnia is kell. Gyakran kapcsolódnak mindehhez a túlzott, a gyermek képességeit, tűrőképességét figyelmen kívül hagyó elvárások, hogy teljesíteni kell, legjobbnak kell lenni mindenáron. A szorongás kialakulásának esélyét növeli, ha büntetés, netán fizikai bántalmazás, szeretetmegvonás is jár egy gyengébb osztályzatért. A szorongás tünetei Egy-egy pedagógus személyisége, oktatási, fegyelmezési módszerei is szorongáskeltők lehetnek, de önmagában az iskola légköre is okot adhat a negatív érzések állandósulására – néhány tanulmány a felfedezés, a közösségi lét örömének a hiányát, a kompetitív, versengésre épülő miliőt, az osztályozást említi ennek kapcsán.

Ha fontos gyermekünk egészsége, akkor érdemes a következő tünetekre felfigyelni, mert nagy valószínűséggel szorongást jeleznek: nem akar iskolába menni, koncentrálási nehézségek lépnek fel, rosszul alszik (gyakori felébredés, rémálmok), megváltoznak az étkezési szokásai (keveset vagy épp túl sokat eszik), ingerlékeny lesz, könnyen kiborul, aggódó, sokasodnak a negatív gondolatok, feszült, sokszor sír. Gyakran a test jelez hamarabb, a szorongó gyermeknél előfordulhat, hogy feltűnően gyakran megy vécére, remeg, hasmenése van, vagy kimutatható betegség nélkül is hányással, gyomor- és fejfájással kínlódik. Az elhúzódó, kezeletlen iskolai szorongáshoz egy idő után a depresszió is társulhat, vagy egyéb mentális zavarok léphetnek fel: serdülőknél például megjelenhet valamilyen függőség.

A hazai kutatások szerint egyébként ijesztően magas – 32 százalék! – a depresszió előfordulása már a 11–14 éves korosztálynál is. Mit tehet a szülő? A legfontosabb tennivaló: folyamatosan figyelni a gyermekre, észrevenni bármiféle változást a viselkedésében, közérzetében, társas kapcsolataiban. Ha bántják, ne hagyjuk magára, ritkán „oldódnak” meg csak úgy a dolgok. Minél több szülő jelzi az iskolákban, hogy bullyingra gyanakszik, annál inkább kénytelenek lesznek a tanintézetek végre tenni is valamit a jelenség visszaszorításáért. Ha a szülői visszajelzések gyakorisága eléri a kritikus tömeget, akkor nagyobb az esély a változásra, hogy az iskolák figyeljenek oda a gyermekek lelki épségére is, és nyújtsanak biztonságot. A gyermekeknek, kisebbeknek, nagyobbaknak is szabadidőre van szükségük „iskolaidőben” is, amikor regenerálódhatnak, pihenhetnek, töltődhetnek.

Érdemes átgondolni, hogy milyen plusztevékenységre van valóban szükség, és a heti programban legyen egyensúlyban a munka (a tanulás) és a szabadidő. Ne hagyjuk magára a problémáival a gyermeket, segítsünk, ha kéri, ugyanakkor fontos lenne már otthon, de az iskolában is a hatékony megküzdési stratégiák megtanítása, a biztonságos, támogató háttér biztosítása, a reziliencia, azaz a lelki ellenálló képesség, illetve az autonómia, az önállóság, magabiztosság erősítése is. És végül: ha magunkban nem megy, forduljunk szakemberhez.