Geréd András 28 éves testnevelői pályát tudhat a háta mögött, mindezt ráadásul egy iskolában, a csíkmadarasi Kiss Ferenc Általános Iskolában teljesítette. A testnevelést hivatásként éli meg, a sport fontos számára. A felcsíki jégkorongmozgalom egyik aktív és elkötelezett támogatója. A környéken a floorball népszerűsítésében is oroszlánrészt vállalt. Szülei és később családja is mindig támogatták a sportban, ezért rendkívül hálás. Geréd András egészen fiatalon került kapcsolatba a sporttal. Szülei ugyan nem sportoltak, azonban három fiútestvéréhez hasonlóan ő maga is hokibotot ragadott. – Emlékszem még a napra, amikor édesapám négy hokibottal a kezében jött haza. Testvéreimmel minden percet a szabadban töltöttünk szánkózással, korcsolyázással. Volt minden, amit falun el lehet képzelni, hisz jeget is öntöttünk – elevenítette fel gyermekkorát. A család négy gyermeke közül harmadikként látott napvilágot. A többiekhez képest, akikkel együtt játszott, kisebb alkatú volt, azonban fizikai adottságaiból származó hátrányát tehetségével és jó labda-, valamint korongérzékével pótolta. – Ezzel szinte egy időben az iskolában is volt számomra példakép, az iskolai testnevelő tanárnőm. Magas atlétaalkat, aki időnként viccesen, de mindenképp az egészséges életmódra ösztönzött bennünket és a sport fontosságát hangsúlyozta állandóan. Geréd András már akkoriban is vonzódott a sporthoz, ráadásul a szülők is támogatták. Így az általános iskola végén, középiskolai évei alatt a csíkszeredai hokiban is szerencsét próbált. – Falusi gyermekként nem igazán tudtam beilleszkedni a városiak alkotta közegbe. Testvérem már rég Csíkszeredában hokizott, nekem viszont egyedül kellett volna edzésekre járnom, aztán végül is abbamaradt – emlékezett vissza a testnevelő a kezdeti hokisévekre. A testnevelő tanárnőjét követően egy edző lett az új példaképe, aki Sepsiszentgyörgyre hívta sportolni és továbbtanulni is. Később, amikor a példakép-edző Svédországba telepedett ki, Geréd András sport iránti lelkesedése is kissé alábbhagyott. – Ebben az időszakban még nem gondolkodtam a testnevelői pályán, az aktív sport volt az egyetlen járható út számomra. Természetesen a szüleim és sepsiszentgyörgyi nagybátyámék, akiknél ebben az időszakban laktam, mondták, hogy tanuljak, különösen kémiát és biológiát – részletezte. Edzője elköltözése az addig jól működő csapat széteséséhez, később felbomlásához vezetett. Így Geréd András ismét Csíkban próbált érvényesülni. A hátralevő gimnáziumi éveit Balánbányán töltötte, a középiskolai tanulmányai befejezése után történt, hogy a brassói traktorgyár játékosokat keresett, és páran oda mentek be hokizni. – Sajnos az edzőtáborok és edzések szintjén megrekedt a dolog. Egy második ligás bajnokságban próbálkoztunk, ami aztán hamar megszűnt. A csapat kezdeményezője azt kérdezte tőlem, hogy miért is nem megyek egyetemre. Mondjuk, nekem eszem ágában sem volt jelentkezni, ekkor még tanulgattam a biológiát, és annyi. Abban az időben nagyon nehéz volt az egyetemi felvételi. Végül úgy hozta az élet, hogy 1990-ben Brassóban magánegyetem indult. Elvégeztem öt évet, jó tapasztalatokat szereztem. Ezzel egy időben munkát is kellett vállalnom, hogy tanulmányaimat befejezhessem, ugyanis kétszázan iratkoztunk be. Időközben otthon is hallotta a helyi iskola igazgatója, hogy a Geréd testvérek közül valaki egyetemet végez. Kezdetben azt gondolta, hogy a bátyám, mert ő volt az, aki hokiban a válogatottságig vitte – mesélte a testnevelő tanár. Később, miután sikerült tisztázni, hogy András végzi az egyetemet, felajánlottak neki egy tanár-helyettesi állást az iskolában, hogy a nyugdíj előtt álló tanár helyét vegye át. Gyakorlatilag az egyetemmel párhuzamosan tanított is. Mivel az egyetem akkor még nem rendelkezett akkreditációval, Bukarestben államvizsgázott labdarúgásból. A sikeres államvizsga óta Csíkmadarason, a Kiss Ferenc Általános Iskolában tanít. A testnevelői pálya Geréd András későn érő típusnak tartja magát, főleg, ami a tanulást illeti. – Ráébredtem, hogy igazán tizenkettedik után kezdtem el tanulni. Azoknak az embereknek köszönhetően éreztem rá a tanulás fontosságára, akikkel addigi életemben találkoztam. Rádöbbentem, hogy milyen nehéz is tanítani, mennyire sokat kell tanulni, hogy a tanításhoz szükség van egy sugallatra, hivatásként kell gondolni rá. A diákokkal való kapcsolattartásban a mindennapi kihívások megoldását tartom fontosnak. Úgy vélem, mindig naprakészen állok és jó viszonyt ápolok a gyerekekkel. Visszaemlékszem gyerekkoromra, a lendületes életvitelre, és azt hiszem, nyugodtan kijelenthetem, a gyerekek nem változtak semmit. A körülmények természetesen sokat javultak minden irányba, de a gyerekek nem változtak – hangsúlyozta a testnevelő. Véleménye szerint másabbak a kihívások, a követelmények és a számonkérés, viszont a mozgásigény megmaradt. Azzal, hogy elemi iskolásokat taníthat, szerencsésnek érzi magát, mert mint mondta, ebben a korban minden gyerek alig várja, hogy mozoghasson. – Néhány éve elvégeztem egy biológiaszakosítást is, egyfajta második tanítási alternatívaként. Korábban csupán félnormában tanítottam, és mellette kénytelen voltam máshol is dolgozni. Fontos mindenhol, különösen a sportban az új dolgok kipróbálása, ugyanakkor a rendszeresség is, és nem árt, hogy ha arra is engedünk időt a testnevelésórán, amit a diákok szeretnének, természetesen a következetesség mellett. Előbb a munka, a feladatok elvégzése és később a jutalom, de mindenekelőtt a rend és a fegyelem kell meglegyen – vallja Geréd András. Huszonnyolc éves pályafutása egyik legnagyobb kihívásának a kapcsolatépítést tartja, hiszen különösen most, a járványidőszakban felértékelődik a személyes kapcsolatok jelentősége, de ez mindig is fontos volt, amióta világ a világ – mondta a testnevelő. – Néha összefutok egy-egy volt diákommal az idősebb generációkból, és megjegyzik, hogy bezzeg régen milyen szigorú voltál. Igen, van némi igazság a dologban, de régen, főleg a rendszerváltás utáni néhány évben még a gyerekeken is érezni lehetett a korábbi rendszer bélyegét, amely szépen lassan az idő folyamán enyhült és változott – mondta. Erő a mindennapokra Geréd András számára a mindennapokban a legtöbb erőt az adta, ha tudott segíteni másoknak, még ha nagyon keveset is abban, hogy többet tudjanak kihozni magukból. Azonban a testnevelésórákon a visszajelzés és az aranyközépút megtalálása is fontos ahhoz, hogy mindenki a saját képességeinek megfelelő módon tudjon kibontakozni. – Sajnos vannak olyan személyek, akik súlyfelesleggel küzdenek, nem mernek mozogni és nem is szeretik a mozgást. Fontos megtanítani egymás elfogadását, de legalább olyan fontos saját magunk adottságaival is megbékélni. Sikeresnek érzem azt a napot, amikor a diákok jól érzik magukat a testnevelésóra után. Jártunk iskolai versenyekre is, de fontos, hogy a győzelmek mellett a veszteségből fakadó tapasztalatokat is megízleljék – mutatott rá a versenyzés fontosságára. Valamikor régen Izsák-Székely Loránd testnevelés és sporttanfelügyelővel közösen indították el a környéken a floorballt, a madarasiak, szentmihályiak és szeredaiak közösen. – Jó érzés volt látni azokat a tanítványaimat, akik egyébként nem tudtak jól korcsolyázni, mégis felvették a versenyt a csíkszeredai hokisokkal floorballban. Ez remek lehetőséget jelentett számukra is. Néha visszajönnek a régi diákok és nosztalgiázunk ezeken az időszakokon – mondta. A kétgyermekes apa és testnevelő rendkívül büszke családjára. – Boldog vagyok és hálával tartozom a családomnak, hogy mindig támogattak, különösen a feleségemnek, aki mindig mellettem állt. Két fiam van, egyik 17, a másik 21 éves. Bárhová mentünk kirándulni, a sport mindig jelen volt a család életében. A nagyobbik fiam egyetemista, a kisebbik most végzett a tizedik osztállyal, ő egyébként nyolcadikos koráig hokikapus volt. Geréd András úgy tartja, hogy nem minden a tehetség, a sportban a kitartó munkára éppúgy szükség van. A hokinak szentelte az életét, a felcsíki hokiért napjainkban is aktívan tesz, közel 50 embert mozgat meg egy-egy összejövetel alkalmával. Nemrég két részre kellett osszák a felcsíki pálya használati idejét, mert a külföldről hazaérkező fiatalok is egyre többen vásárolnak hokifelszerelést és kergetik a korongot. – A fiatalok a kocsma helyett inkább a mozgást választják. Ez örvendetes – adott hangot elégedettségének. A testnevelő tanár hokiedző is volt Csíkkarcfalván, egy ideig a felcsíki akadémia egyik előkatonájaként tevékenykedett, aztán élete másképp alakult. – A sport mindig jelen lesz az életemben – zárta beszélgetésünket Geréd András.

Vlaicu Lajos