A nagy sakkozónál nem lehet valamilyen különleges adottságot megállapítani. A sakkmester vagy nagymester egyéniségének kialakulásánál nagy jelentősége van a játéktechnika elsajátításának, a tapasztalatgyűjtésnek, a sakkelmélet minden szakasza, a stratégia és a taktika precíz megtanulásának. Ez mind a pedagógia szférájába tartozik. Goethe szerint „A sakk az intelligencia próbaköve”. És hogy mi is kell ahhoz, hogy valakiből jó sakkozó legyen? Nos, a szakirodalom szerint a sikerekre vágyó sakkozónak tizennégy tulajdonságot kell igazából elsajátítania. A komoly, hosszantartó küzdelemben részt vevő sakkozónak jó egészséggel, elegendő fizikai erőtartalékkal kell rendelkeznie. Ezektől nagymértékben függ a sikeres szereplés. Ellenkező esetben a versenyző elfárad, a fáradtság erősödik, és vé­gül ez negatívan hat az eredményességre. Ilyen elfáradás okozta azt, hogy az egyik moszkvai versenyen ragyogó kezdés után a mexikói Carlos Torre Repetto rosszul végzett, és Friedrich Sämisch a fáradtságtól és a túlzott feszültségtől elájult. A sakkozónak erős idegrendszerrel kell rendelkeznie, amely ellenáll a különböző mellékes ingereknek és olyan kellemetlen behatásoknak, amelyek nem állnak kapcsolatban a sakkjátékkal. Önuralom – ez azt jelenti, hogy a sakkozónak még a bonyolult és kritikus helyzetekben is meg kell őriznie koncentrálóképességét. Ennek hiánya okozza az elnézéseket, a sokszor nyert állásban elkövetett durva hibákat. Képesség a figyelem egyenletes megosztására. A küzdelem során a játékos figyelmének az egész táblára kell kiterjednie. Az elnézések, pontatlan lépések, jó lehetőségek és kombinációk elmulasztása sokszor ezzel kapcsolatos. Képesség a dinamikus viszonyok felfogására. A változások iránti fogékonyság, a gyors tájékozódás különösen a szimultán játéknál fontos. Képesség az absztrakt gondolkodásra, ami azt jelenti, hogy hosszú ideig tisztán intellektuális, sőt láthatatlan képek körében kell megmaradni a versenyzőnek. Ez a képesség elég elterjedt India és Kelet népe között. A szellemi fejlettség magas foka. Ez szoros kapcsolatban áll az absztrakt gondolkodással. A gondolkodási folyamatok magas fejlettségi fokát jelenti és nem áll semmilyen kapcsolatban az általános műveltségi szinttel. „A sakkozó lehet abszolút műveletlen minden más vonatkozásban, még az írástudást is beleértve, de nem lehet buta” – mondta a legendás Bobby Fischer. A gondolkodás objektív jellege. A nagy sakkozónak sajátossága a reális gondolkodás. Ez a realizmus azokon a szigorú törvényszerűségeken alapul, amelyek a sakkfigurák közötti viszonyokra és cselekményekre jellemzők. Ez a tulajdonság a szubjektivitás ellentéte. A realizmus különbözteti meg a sakkozó gondolkodását a költő és a fantaszta gondolkodásától. A gyakorlatban ez a következőt jelenti: ha győzni akarsz, keresd az igazságot a játékban, vagyis azt, ami helyes és ésszerű, és tartsd közben figyelemmel az ellenfelet, aki hadseregével veled szemben áll. Erős sakk-emlékezőképesség, ami a sakkjátszma lépéseinek és a figurális kombinációknak könnyű megjegyzését biztosítja. Ez a sakkmemória teljesen független az általános memóriától. Az erős sakkmemória teszi lehetővé, hogy a mester rég lejátszott partikat rekonstruálni tudjon, és hogy képes legyen a tábla megtekintése nélkül játszani. Kombinatív készség vagy erős képzelet. Ez lehetőséget ad a gondolatok és elképzelések gazdag és törvényszerű csoportosítására, ami a figurák különböző helyzetekben és mozgásban való elképzelését jelenti. Ez a kombinatív képesség segíti hozzá az erős sakkozót az érdekes és szép játékhoz vezető legprecízebb lépések megtalálásához. Fegyelmezett akaraterő, amellyel szükség esetén a szellemi folyamatok maximális intenzitását lehet elérni. Ismeretes, hogy az emberi gondolkozás intenzitása a leküzdendő nehézségektől függően állandóan ingadozik. Az intellektuális folyamatok aktivitása. Ezen azt az általános képességet értjük, amely az intellektuálisan nehéz sakkművészet tanulmányozásához és sakktechnika elsajátításához szükséges. Fegyelmezett emóciók és affektusok. A sakkozónak nem szabad túlzottan érzékenynek lennie, hogy el tudja szigetelni azt, ami pillanatnyilag a táblán történik a hangulatától és izgalmától, amit például egy korábbi vereség idézett elő. Önbizalom. A sakkozónak bíznia kell abban, hogy bármely pillanatban képességeinek maximumát érheti el. Bármely tulajdonság az élet folyamán is megszerezhető, sőt gyengülhet is. Az első profi sakkozó Gioachino Greco (1600–1634) egy kis olasz faluban Celibóban született Cosenza közelében. Egy szicíliai pap, Mariano Morano tanította meg sakkozni, mely iránt nagy érdeklődést tanúsított. A megélhetésért iskolázatlanul elhagyva otthonát, beutazta Nyugat-Európát. A calabriai sakkozó Párizs, London és Madrid bajnokait is legyőzte, és miután meghódította a Régi-világot az Új-világ felé vette útját. Greco Nyugat-Indiába érkezett, ahol hamarosan betegségben halt meg. Mihail Moiszejevics Botvinnik – aki háromszor nyerte el és még kétszer védte meg a sakkvilágbajnoki címet, amelyet 1948–1963 között kétszer egy év megszakítással viselt (1948–1957, 1958–1960, 1961–1963) – hatszoros sakkolimpiai bajnok Grecót tekintette az első profi sakkjátékosnak. Az olasz londoni tartózkodása alatt a játszmákat lejegyezte, ellenfelei ismeretlenek voltak (NN), ezért az sem kizárt, hogy Greco szerkesztette azokat. A több mint 8 millió játszmát tartalmazó MegaDatabase 2020 is közöl 82 ilyen partit. Greco 1620-ban, alig 20 évesen sötéttel vezéráldozattal adott „fojtott-mattot”. NN – Greco Királycsel 1.e4 e5 2.f4 f5 (A mai divat 2…ef4 3.Hf3 Hf6 4.e5 Hh5, de „öngól” lenne 2…d5 3.ed5 c6 4.Ve2 cd5 5.Ve5+? Fe7 6.Vg7?? Ff6 7.Vg3 Fh4 és vezérvesztés.) 3.ef5 Vh4+ 4.g3 Ve7 5.Vh5+ (5.He2! ef4 6.Fg2 gyors fejlődés világosnak kedvező.) Kd8 6.fe5 Ve5+ 7.Fe2 Hf6 8.Vf3 d5 9.g4 h5 10.h3 hg4 11.hg4 Bh1 12.Vh1 Vg3+ 13.Kd1 Hg4 14.Vd5+?? Fd7 15.Hf3 (Most sötét 4 lépésben fojtott mattot ad. Lásd az ábrát.) Hf2+ 16.Ke1 Hd3++ 17.Kd1 Ve1+!! 18.Hf1 Hf2 matt.

Biró Sándor