Szombat hajnalban elhunyt Jules Bianchi egykori Forma–1-es pilóta, aki a 2014. október 5-i Japán Nagydíjon szenvedett súlyos balesetet. A 285 napja kómában fekvő francia versenyzőt a nizzai kórházban érte a halál, ahol novemberi hazaszállítása óta kezelték. [caption id="attachment_6821" align="aligncenter" width="620"] Bianchi 26. éves volt[/caption] [dropcap]K[/dropcap]ilenc hónappal súlyos balesete után szombat hajnalban elhunyt a Marussia Forma–1-es pilótája, Jules Bianchi. A francia pilóta a tavalyi Japán Nagydíj hajrájában veszítette el uralmát Marussiája fölött az eső áztatta pályán egy vízátfolyásra hajtva, s miután a kavicságyba csúszott, nekiütközött egy darus kocsinak, amely éppen az egy körrel korábban ugyanott kicsúszó Adrian Sutil Sauberjét mentette. A pilóta a darus kocsi alá csúszott, beütötte a fejét, óriási erőhatás érte, s azonnal eszméletét vesztette. Utóbb kiderült, diffúz axonális sérülést szenvedett – az agyi sérülések egyik legsúlyosabbikát. Egy hónapig Japánban kezelték, aztán november elején hazaszállították Nizzába. Sosem tért magához. Bianchi 1989. augusztus 3-án született Nizzában. Ötévesen kezdett el gokartozni, 2007-ben került a formaautók világába, első idényében bajnok lett a Forma–Renault 2.0-s sorozatban, majd jött a 2009-es Forma–3-as bajnoki cím. 2010-ben a GP2 versenyzője lett, első évében a legjobb újonc volt, 2011-ben pedig bajnoki bronzérmes. Ekkor karolta fel őt a Ferrari, amely versenyzői akadémiájának tagjává választotta. Később a Force India tesztversenyzőjeként szerzett tapasztalatokat, miközben a Forma–Renault 3.5-ben versenyzett. 2013-ban mutatkozott be a Forma–1-ben a Marussia csapatával, 2014-ben szintén náluk versenyzett, s a Monacói Nagydíjon emlékezetes körülmények között szerezte meg az istálló fennállásának első pontjait. Az ottani kilencedik hely királykategóriás pályafutása csúcsát jelentette. Jules Bianchi Ayrton Senna 1994-es imolai tragédiája óta az első versenyző, aki a pályán, versenyzés közben szerzett sérülései miatt veszítette életét. Mindössze 25 esztendős volt. Bianchi a Forma–1 1950 óta íródó történetének 33. olyan versenyzője volt, aki nagydíjhétvégén vagy hivatalos tesztelésen szenvedett végzetes kimenetelű balesetet. Utoljára 1994. május 1-jén gyászolt a királykategória mezőnye: az akkori San Marinó-i Nagydíjon elhunyt Ayrton Senna balesete előtt egy nappal ráadásul Roland Ratzenberger is életét veszítette. Azt megelőzően 1986-ban történt utoljára halálos kimenetelű baleset – Elio de Angelis egy franciaországi teszten vesztette életét – az F1-ben, versenyen pedig 1982-ben Kanadában, ahol Riccardo Paletti hunyt el. Az 1980-as években ezenkívül még Gilles Villeneuve és Patrick Depallier halt meg a versenypályán. Ilyen tekintetben a legrosszabb évtizedeket a 60-as és 70-es évek jelentették. Előbbi évtizedben 11-en, utóbbiban 10-en lelték halálukat a versenypályán az F1-ben, míg az 1950-es években összesen öten. Az elmúlt 21 áldozat nélküli év igencsak szép eredmény az F1 biztonságáért dolgozók részéről. Ezalatt viszont több horrorisztikus baleset is volt a versenypályákon: Olivier Panis 1997-ben és Michael Schumacher 1999-ben komoly bukást élt túl lábtöréssel; Robert Kubicának 2007-ben a montreali után mindössze egyetlen futamot kellett kihagynia; Felipe Massa is felépült 2009-es brutális hungaroringi balesete után; Mark Webber pedig teljesen ép bőrrel úszta meg 2010-es ijesztő valenciai repülését.