borús égbolt
borús égbolt
Csíki focisiker
Nem tudom, hány személy fogadott a csütörtöki csíkszeredai focisikerre, de egy biztos: többen voltak az országban, akik a Dinamo győzelmére tippeltek. Ahogyan én is, úgy több száz csíki drukker is bízott abban, hogy csoda kell az FK Csíkszereda győzelméhez, de titkon azért bíztunk abban, hogy a mai Dinamo az nem az a Dinamo, amely éveken keresztül a román labdarúgás nagyjai közé tartozott.
Ugyan tíz perccel kevesebbet láttam a mérkőzésből, mint sokan mások, ugyanis kissé megkéstem, de nem maradtam le az igazi eseményről. Meglepett, hogy az első félidőben valahogy nem látszott a két csapat között az a különbség, ami a 3. és az 1. Liga között van. Az FK bátran játszott, voltak helyzeteik a fiúknak és nem nagyon ijedtek meg az első osztályban edződő és játszó ellenfelüktől.
A második félidő eleje álomszerűen sikerült hazai szempontból, ám lehetett tudni, nem ér véget a meccs bukaresti találat nélkül. Sajnos a tapasztalathiányra is fogható a fővárosiaktól bekapott két gól, ám az FK továbbra is azt tette a pályán, ami a legjobb volt a gárda számára: bátran, az ellenfelet nem lenézve focizott.
A hosszabbításban kapott gól után sokan mondták a lelátón, hogy ez van, örüljünk, hogy tisztességesen helytálltunk, lőttünk két szép gólt és szépen búcsúzunk, sőt nem adtuk túl könnyen a bőrünket. Atán felcsillant a remény az egyenlítést követően, mi több, a szétlövés lutri, innentől megint fellángolt a csíki szurkolókban is a remény.
A tizenegyesrúgások csíki szempontból a lehető legrosszabbul kezdődtek, de a remény hal meg utoljára, és újra sikerült vesztes helyzetből visszajönni a meccsbe. A korai ünneplés ugyan rossz ómennek is bizonyulhatott volna, ám a mérkőzés mégis csíki szempontból a lehető legjobban ért véget.
A vereséget nem lehet, a győzelmet pedig nem kell magyarázni. A vereséget követően le kell vonni a következtetéseket, a győzelmet pedig emberesen meg kell ünnepelni. Pláne, ha ezzel történelmet írt egy csapat. Az FK Csíkszereda csütörtökön történelmet írt. Nemcsak a játékosok, hanem a klubvezetés, a szurkolók, a támogatók, azaz mindenki, akinek valami kevés köze is van a klubhoz.
A hazai magyar és az anyaországi sajtó méltán ünnepelte meg az FK Csíkszereda sikerét. A román sajtó viszont nem a csíki sikerről, hanem a Dinamo kudarcáról írt. És ez rendben van! Hiszen ők a lapot, a tévéműsort csak Becalival, illetve a hozzá hasonló mecénásokkal tudják eladni. Miért érdekelné őket egy olyan klub sikere, amely az utánpótlásra is óriási hangsúlyt fektet, amelyet nem román mecénások, netán a román állam pénzel? Őket inkább azok a klubok érdeklik, akiknek mecénásai temérdek pénzt fizetnek azért, hogy szerepeljenek az újságokban, tévékben, rádióban.
Nekem nem volt meglepő, hogy nem az FK Csíkszereda sikere, hanem a Dinamo Bukarest kudarca szerepelt a fővárosi lapok címlapján, a központi tévék sporthíreiben. És ha lehet, azt kívánom, hogy a negyeddöntőben sem a csíkiak sikere, hanem az ellenfél kudarca szerepeljen a román sajtóban.
És hogy melyik csapatot szeretném ellenfélnek az FK Csíkszereda számára a Románia-kupa negyeddöntőjében? Mindegy, hogy nagyszebeni, kolozsvári, craiovai, konstancai, giurgiu-i, călărași-i, csak éppen a sepsiszentgyörgyi ne legyen, mert ellenük inkább a döntőben biztatnám az FK Csíkszeredát.
Kopacz Gyula
