erős felhőzet
kevés felhő
szórványos felhőzet
A sportszerűség határa
Tudtuk, hogy nem lesz egyszerű, hogy nem ússzuk majd meg indulatok, hőzöngés és egymásnak feszülés nélkül, de azért erre nem számítottunk. Hogy ennyi fájdalom, keserűség, aggodalom és odamondogatás, nyilatkozatháború övezze egy magyarországi és egy székelyföldi csapat jégkorongbajnoki döntőjét. A jégkorong Székelyföldön nemzeti ügy, a kitartás, a küzdeni tudás, az akarat sportja. Szimbólum. Az összefogás, a váll vállnak vetett küzdelem és a siker szimbóluma. A jégkorong Magyarországon is fontos. A nemzeti válogatott vagy a székesfehérvári kirakatcsapat sikerei időről időre ráirányítják az egész magyarság figyelmét a hokira. Együtt tombolt minden rivális klub szurkolója a legmagasabb szintre jutott válogatott mérkőzésein, ahogy együtt szurkol klubszínektől függetlenül mindenki a Volán minél jobb szerepléséért. Hatéves kisfiam pedig most, ahogy itt írok, azt idézi fel nekem éppen fennhangon, hogy miket kiabáltak a pénteki mérkőzésen a szurkolók, és hogy főleg egy játékosnak kiabáltak, aki úgy elütötte Salló Alpárt. Mit mondhatnék neki? Napok óta erről beszél, azután, hogy élőben aggódtuk végig azokat a szörnyű perceket a bajnoki finálé első felvonásán. Nem maradtunk végig a meccsen, túl sok volt az indulat, a félelem, a féltés. Az egyik csíkszeredai játékos az életéért küzdött, miközben mindenki ünnepre készült. A csapat nem is bírta el ezt a pluszterhet, összeomlott az esetet követően. Ám azért székely hoki a székely hoki, hogy másnap fantasztikus akarással meglegyen az egyenlítés. A történtek senkit sem hagytak hidegen, aki követi a sportág eseményeit. Kommentelők hada ragadott billentyűzetet, hogy kifejtse véleményét. A budapesti klub nyilatkozatot adott ki, amelyben sajnálatát fejezte ki a baleset miatt. Majd egyszer csak megjelent még egy közlemény, amelyben a magyarországi csapat legendás játékosai, bajnokai nemtetszésüket fejezték ki a sérülést okozó játékost sújtó fegyelmi szankció miatt. Nyomásgyakorlásra, kommentáradatra hivatkoznak és veszélyt kiáltanak. Véleményük szerint a liga fegyelmi bizottsága félelmében hozta meg döntését.
Itt álljunk meg egy szóra! Valóban azt gondolja valaki, hogy innen Székelyföldről a jégkorongszurkolók olyan nyomást tudnak helyezni egy sportági bizottságra, hogy az nekik kedvező ítéletet hozzon? Bizton állíthatom, az igazán kedvező itt mindenki számára az volna, ha most nem Salló Alpárért kellene imádkoznunk, és csak a férfias küzdelem végén született eredményért kellene izgulnunk. Ugyanakkor nem mehetünk el szó nélkül amellett, amit a csíkszeredai jégpályán tapasztaltakról írnak. Évek óta problémát jelent, hogy a vendégcsapatok kispadját folyamatos támadások érik, verbális és nonverbális úton is „kapják az ívet” az ott ülők, állók a fölöttük ülőktől, állóktól. És erre semmilyen magyarázat nincs. Vissza kell térjünk a helyes útra. Megtalálni és megtapasztalni azt, amiről ez a fantasztikus sportág szól. A férfias küzdelemre, az összefogásra kellene koncentrálni a pályán és azon kívül is!
Farkas Endre
.jpg)
