Kitűnő évet tudhat maga mögött az FK Csíkszereda. A klub másodosztályú felnőtt férfi csapata a 2020/2021-es szezon rájátszásába jutva kis híján az első osztályú tagságért játszhatott, míg utánpótlásszinten az U19-esek országos bajnoki címére nemcsak az országon belül kapták fel a fejüket. Mindeközben a hagyományosan népszerű téli sportok mellett a legkisebbek körében is egyre kedveltebb a labdarúgás Csíkban. Az előző szezon tanulságairól és újabb kihívásokról is szót ejtettünk beszélgetésünkben Szondy Zoltánnal, az FK Csíkszereda elnökével. – Az előző szezon minden szempontból sikeresnek mondható az FK Csíkszereda számára. A felnőtt férfi csapat minden idők legjobb eredményét érte el, és még az 1. ligás osztályozó is elérhető közelségbe került. Szóba jött komolyan az osztályváltás a klub háza táján? – Amikor tavaly tavasszal bejutottunk a rájátszásba, akkor nyilván szóba került, hogy van-e esélyünk feljutni, és meg is próbáltuk. Olyan helyzetben volt a csapat, amilyenben egyébként most is van: ahhoz, hogy bejussunk a rájátszásba, egy csomó döntő mérkőzést kellett játszanunk. Az utolsó forduló utolsó percében dőlt el, hogy egyáltalán a rájátszásban részt vehetünk-e. Így, hogy egy utolsó pillanatos történet volt, rengeteg döntő mérkőzéssel, a rájátszásra mentálisan elfáradt a csapat. Ez a sorsdöntő mérkőzéseken látszott. A rájátszásért való küzdelem során egyébként szerintem a csíkszeredai labdarúgás legjobb mérkőzésén nyertünk Bukarestben a Rapid ellen 3–1-re. A rájátszásban viszont ugyanazokkal az emberekkel már nem igazán tudtunk helytállni. Több kritikát kaptunk, hogy nem is akartunk feljutni, de nem is tudom, egy edző vagy klubvezető hogyan tudna bemenni a csapat öltözőjébe és azt mondani: fiúk, ne legyetek első osztályú futballisták. Összességében azt is látni kell, hogy jobb csapatok voltak, mint mi, és nagyon sokan akarták, hogy a Bukaresti Rapid bejusson. – A felnőtt csapatnál maradva: az előző szezon szép reményekkel kecsegtetett, ám egy nagyon rossz sorozattal indult az új évad. Mi történt a rajtnál? – Nem szabad elfelejteni, hogy az előző idény csapatán öt helyen kellett változtatni. Csíkszereda sohasem fog százezer eurókat kidobni azért, hogy játékosokat vásároljon. Amikor mi játékosokat hozunk, tehát nem a saját nevelésről van szó, akkor két kategória közül tudunk válogatni. Az egyik, akinek lejárt a szerződése, a másik, akit sérülések vagy egyéb okok miatt az előző csapata elküld. Ebben a két kategóriában hoztunk játékosokat, értékes játékosokat, hiszen Gál-Andrezly vagy Kovács Lóránt húzóemberek voltak. Más kérdés, hogy az első meccsek nem sikerültek nekik túl jól, Gál nem futballozott előtte másfél évig, Kovács azelőtt három éven keresztül csere volt. Kellett nekik pár meccs, amíg beilleszkedtek. Azok a fiatalok pedig, akiket felhoztunk a csapatba és vártuk, hogy állják a sarat, amíg a többiek beilleszkednek, kudarcot vallottak. Mindezért jött össze ez az ötmeccses vereségsorozat a szezon rajtján. Miután a csapat összeállt, ami a vezetőedzőt dicséri, jöttek az eredmények is. – Azóta ismét a rájátszás kapuján kopogtat a csapat. Kimondott cél ennek elérése? – A rájátszás kimondott cél, megfogalmaztuk a szezon kezdetén. Visszautalok az előző gondolatomra: megint úgy kezdjük az évet, hogy három döntőt játszunk ahhoz, hogy bejussunk a rájátszásba, míg azok a csapatok, akik már fél lábbal ott vannak, úgy kezdik, hogy van három meccsük, amikor rákészülhetnek a további küzdelmekre. – Természetesen nem mehetünk el szó nélkül az erdélyi labdarúgó-utánpótlás legnagyobb sikere, az U19-es csapat országos bajnoki címe mellett. Mi volt a siker titka? – Ezt a sikert a 2002/2003-as korosztály érte el. Valóban kiugró siker volt, és büszkék lehetünk rá. A szezon után a határon túli akadémiáknak volt egy találkozója, és a magyar miniszterelnök úr először nekünk gratulált. Egy sikernek nagyon sok összetevője van, olyan összetevők, amiket általában nem lehet megismételni. Nincsen egy bevált recept, amit követni lehet. Nekünk a 2002-es korosztályunkról már kicsikorukban látszott, hogy kiemelt korosztály lesz. Erejüket mi sem jelzi jobban, mint az, hogy úgy nyerték meg az U19-es bajnokságot, hogy azelőtt a Puskás Akadémia három meghatározó játékosunkat elvitte. Ez a győzelem és utána az ifi Bajnokok Ligájában szereplés mutatta meg, valóban mit is akarunk csinálni, és azt is, hogy a mi eszközeinkkel el lehet ezt érni. Csíkban, ahol érthető módon a téli sportok uralkodnak, nagyon sokan nem értik meg, hogy a futballban milyen nehéz eredményt elérni, hatalmas a konkurencia. Ezért mondom, hogy meg kell becsülnünk ezt az országos bajnoki címet, mert nem fogjuk minden évben megnyerni, bár most is van esélyünk megvédeni. – Említette az ifjúsági Bajnokok Ligája-szereplést. Milyen tanulságokkal járt a francia csapat ellen megvívott két mérkőzés. Segített elhelyezni az itteni utánpótlás-nevelést Európához képest? – A legnagyobb romániai szakmai fórumon a román szövetség elnöke kért tőlem egy elemzést. Elmondtam neki, hogy hol kellene az akadémiai tevékenységet korrigálni. Sokkal hamarabb el kell kezdeni komolyan foglalkozni a gyermekekkel. Nálunk és nem csak nálunk, hanem az egész térségben a tehetséges gyermekeket toborozgatják, tornákon vesznek részt, és a legjobbak bekerülnek az akadémiákra. Ott elkezdünk dolgozni velük a hiányosságaik kiküszöbölésén, mert hiányosságokkal érkeznek. Ebben a munkában óriási sikereket érünk el. Megkockáztatom azt a kijelentést, hogy talán nagyobb sikereket érünk el a rendelkezésünkre bocsátott gyerekanyaggal, mint a nyugati kollégáink. Ennek a kitartó munkának köszönhetően megnyertük az U19-es bajnokságot. Ennél feljebb így nem lehet menni. Hogy milyen gyerekek jönnek be hozzánk, és milyenek mennek be mondjuk Spanyolországban egy középszerű akadémiára, ég és föld a különbség. Ennek az az oka, hogy sokkal komolyabban foglalkoznak a gyerekekkel, mint mi. Nálunk az a szempont, hogy érezze jól magát a gyerek, ami rendben is van. Nálunk egészen más a sport társadalmi beágyazottsága, mondhatom, hogy a társadalom szempontjából egészségesebb. A profi futball szempontjából viszont az a járható út, amit ők járnak, és az az út úgy kezdődik, hogy a 6–8 éves gyermektől olyan teljesítményt várnak el, amiről mi álmodni sem merünk. Ha a gyermekképzés szintjét emelni tudjuk, akkor van utunk a profi futballban. Ha ezt nem tudjuk megcsinálni, akkor marad az, hogy Romániában ott leszünk az elsők között, és amint kidugjuk a fejünket a nemzetközi porondra, megkapjuk a pofonokat. Ebben a felismerésben sokat segített, hogy pont a franciákkal kerültünk össze. – Mivel lehet vonzóvá tenni a sportágat ebben a közegben, ahol, ahogyan említette, hagyományosan a téli sportok viszik a prímet? – Vonzóvá, vonzóbbá nem kell tennünk, hiszen nem küszködünk gyerekhiánnyal, a Hargita megyei egyesületek közül, beleértve a jégkorongot is, nekünk van a legtöbb gyerekünk. Ebből még a súrlódásnak a nyoma sem volt jégkorongozó kollégákkal, mert nekik is van elég gyermekük. Ahogy mondtam, nekünk az a problémánk, hogy hamarabb kell elkezdenünk a komoly képzést. – Az akadémia működése nagymértékben függ a magyar állam támogatásától. Lehet-e ezt a „függőséget” finomítani, érkezhet-e támogatás a román szövetség részéről, értékelik-e az itt folyó munkát ilyen szinten is? – A mi akadémiánk sosem lesz nyereséges. Ezzel a felépítéssel, hogy mi egész Erdélyben alközpontokat tartunk fenn, nyereségesek soha nem is leszünk. Azt viszont tudni kell, hogy a magyar sporttámogatási modell, évtizedes késéssel, de most már komoly téma Romániában, és nemcsak a sajtóban téma. Komoly lépések történnek, hogy ezt a modellt átvegyünk. Nem szolgai átvételről van szó, hanem az elv átvételéről, hogy az állam támogassa a sportot. A szövetség kicsit megelőzte az államot nálunk, már konkrét elképzelések vannak arra, hogy a szövetség hogyan tudja direkt módon támogatni a kiemelt akadémiákat. Nagyon jó irányba mennek ezek a dolgok, és a szükséges pénz is, úgy nézem, rendelkezésre áll. Érdekes tény, hogy jelen pillanatban a román futballszövetség költségvetése kétszer nagyobb, mint a sportminisztériumé. Ez attól érdekes, hogy a szövetség nem kap a román államtól pénzt. Gyakorlatilag egy magánegyesület kétszer nagyobb költségvetéssel rendelkezik egyetlen sportágban, mint a sportminisztérium az összes többiben. Úgy látom, lesznek előrelépések. Érdeklődéstől és helyi jellegzetességektől függetlenül tudomásul kell venni, hogy Romániában monokultúra van. Ez alatt azt értem, hogy a sport ma arról szól, hogy miként mutassa meg magát egy közösség, hogyan adható el, hogyan lehet pénzt, hírnevet, befolyást szerezni általa. Romániában egyetlen sportágban lehet ezt elérni, és az a futball. Ez egyébként szomorú dolog, de tény, nem lehet tőle elvonatkoztatni, és nem hiszem, hogy az elkövetkező húsz évben ezt meg lehet változtatni. Azok a közösségek, amelyek a sporton keresztül szeretnék megmutatni magukat, ezzel a valósággal kell szembesüljenek. – Továbbra is bizonytalan helyzeteket szül a koronavírus-járvány. Milyen veszteségeket okozott ez a klubnak? – Pozitív meglepetésként ért, hogy a helyi önkormányzat nagyon komolyan segített ebben az ügyben. Nem is az anyagi vonzatát emelném ki ennek az egésznek, hanem sokkal inkább a szurkolókat. Nekünk lelkes szurkolótáborunk van. De ezt a szurkolótábort a Covid-rendelkezésekkel gyakorlatilag elüldözték. Jót nem tett az egész, az biztos. Remélem, lassan túl leszünk rajta, mert a sportnak nagyon sokat ártott ez a helyzet. Az utánpótlássportban a legfontosabb dolog talán a kiszámíthatóság, és amikor minden változott szinte naponta, akkor nagyon nehéz ezt biztosítani. – Épül a stadion új, nyugati lelátója. Mikor lesz készen, hogyan tervezik az átadást? – Tavasz végére lesz készen Az átadás tervezéséről pedig semmit sem tudok mondani, hiszen senki sem tudja, mi lesz a járványhelyzettel. Azt szeretnénk, hogy egy hangulatos avatóünnepség legyen. Mivel nekünk a megbízható és lojális szakmai partnerünk a Puskás Akadémia, ezért azt tervezzük, hogy velük avatjuk fel, de ez még sokismeretlenes egyenlet.

Farkas Endre