– Mi is az a RE-FEM projekt? 

– A RE-FEM projekt egy 2022 novemberében indult Erasmus+ projekt, ami most, október végén zárult. A pro­jektben összesen hét part­ner vett részt, a főpályázó, a magyarországi HÉTFA Ku­ta­tóintézet mellett még hat ország – Finnország, Spanyol­ország, Románia, Bulgária, Szerbia és Szlovákia – kép­viselői működtek együtt.
A kutatás célja az volt, hogy a Covid–19-járvány utáni időszakban feltérképezzük a női vállalkozók helyzetét: kik azok, akik sikeresen túljutottak ezen a nehéz 2-3 éves gazdasági és társadalmi válságon, milyen nehézségekkel szembesültek, hogyan tudtak alkalmazkodni a válságos időszakhoz, és mi segítette őket a túlélésben. Min­den részt vevő országban 80–100 kérdőívet töltettünk ki, valamint 8 vállalkozó nővel ké­szítettünk mélyinterjút, hogy jobban megértsük, miként tud­tak sikeresen túljutni a krízisen.

– Milyen eredmények szü­lettek? 

– A projektben minden partnernek megvolt a szerepe, a Sapientia a kutatásokért felelt, így én a nemzetközi kutatás vezetőjeként dolgoztam. Az egyik legfontosabb következ­tetésünk az volt, hogy azok a vállalkozások, amelyek már korábban is használták a di­gitális eszközöket – például webshopot, online marketin­get vagy közösségimédia-fe­­lü­leteket – könnyebben vet­ték az akadályokat, sike­re­sebben túljutottak a ne­hézségeken. Emellett azok a nők boldogultak jobban, akik gyorsan tudtak adaptálód­ni és új készségeket ta­nulni. A pro­jekt során egy in­gyenesen, bárki számára el­érhető online tananyagot is kidolgoztunk, amely kilenc nyelven – köztük magyarul és románul is – hozzáférhető. Ez a kurzus elsősorban azok­nak a vállalkozó nőknek nyújt gya­korlati segítséget, akik ön­fej­lesztő módon kívánnak tanulni.

– Nemrég Sevillában vett részt a projekt záróeseményén, miről tartott előadást?

– A projekt első szaka­szában, nagyjából az első évben zajlott a kutatás: volt egy előkészítő fázis, majd 2023 tavaszán zajlott a kér­dőíves felmérés, nyáron pedig az interjús kutatás. Ezek eredményeiből készült el a kutatási jelentés, amelyről Sevillában tartottam elő­adást.
Nagyon érdekes tapasztalat volt, hogy a női vállalkozók hasonló problémákkal szem­be­sülnek, függetlenül attól, hogy kelet- vagy nyugat-euró­pai országról beszélünk. Azt gondolnánk, hogy a „poszt­szocialista szemlélet” csak tér­ségünkre jellemző, de ki­derült, hogy Dél-Spanyol­or­szágban vagy Finnország vi­déki térségeiben is hasonló kihívásokkal küzdenek a vál­lalkozó nők. Vannak orszá­gok – például Finnország vagy Szerbia –, ahol a poszt-Covid időszakban célzott támogatási programokat indítottak a női vállalkozók számára, de a nehézségek alapvetően min­denütt hasonlók.
A sevillai esemény egy­ben projektzáró és un. multi­plier (disszeminációs) ren­­dezvény is volt, ahol az ered­ményeket kutatók, dön­téshozók, szakpolitikusok és vál­lalkozónők is meg­is­mer­hették. Előadá­som­ban ar­ról beszéltem, melyek a leg­sarkalatosabb problémák egy olyan krízisidőszak után, mint a Covid és az azt követő gaz­dasági válság. A tapasz­talatok azt mutatják, hogy a vállalkozásoknak tartósan al­kal­mazkodó működésre kell berendezkedniük, hiszen ma már nem beszélhetünk „vál­ság­mentes” időszakról. A hosszú távú, merev tervezés he­­lyett rugalmas, rövid távú adap­tációs gyakorlatokra van szükség.

– Miért volt fontos a Sapientia számára ez a projekt?
– Egyrészt a nemzetközi együttműködés mindig értékes tapasztalatokat hoz, mert így nemcsak romániai vagy erdélyi tényeket van lehetőségünk feltárni, hanem más országok adataira, gyakorlataira is rá­látunk. Másrészt a közös munka új szakmai kapcso­la­tokat is eredményez.
Emellett, a projekt kapcsán több mint hat nemzetközi konferencián vettem részt, és egy sor közös publikáció is született spanyol, szerb és magyar partnerekkel. Nekünk, kutatóknak ez a legnagyobb motiváció: látni, hogyan mű­ködik másutt a világ, és tanulni belőle.

– Milyen akadályok lehet­nek egy ilyen projekt megva­lósításában?

– Egy nemzetközi pro­jektben természetes, hogy akadnak nehézségek. Például az online egyeztetések során sok min­dent megbeszélünk, de a meg­valósításnál derül ki, hogy nem mindenki ugyan­úgy ér­telmezi a feladatokat. A pro­­jekt­partnerek közül van, aki könnyebben meg tudja valósítani a vállalt feladatokat, másoknak ez nehezebben megy – attól is függ, mekkora csapattal dolgoznak. Ahol több projekt fut párhuzamosan, és külön emberek foglalkoznak a kommunikációval, a me­nedzs­menttel vagy épp a ku­tatással, ott gördülékenyebb a munka. Nekem kicsit ne­héz volt, mert sok feladat hárult rám, de szerencsére Kád­ár Beáta kolléganőm, az Üzleti Tudományok Tanszék oktatója is bekapcsolódott, és sok mindenben segített. A pénzügyi és adminisztratív teendők viszont így is sok időt igényeltek. Emellett az utazások is kihívást jelentettek: egy-egy konferenciára vagy találkozóra akár 10–12 órát is utazni kellett, ezért néha le kellett mon­danom részvételeket. Ez a fizikai távolság sokszor való­ban akadályt jelent.

– Születtek-e helyi kezde­ményezések a projekt nyomán?

– Igen, a projekt kere­tében elindítottam egy női vállalkozói eseményt. Éven­te megszervezzük a női vállal­kozók napját november 19-e környékén. Idén november 25-én tartjuk a harmadik alkalmat. Ez az esemény a projektnek is láthatóságot adott, és a helyi vállalkozónők számára is kö­zösségi teret teremtett.

– Mit hozhat a jövő?

– Szeretném, ha a női vál­lalkozók napja hagyo­mánnyá válna, és a Sapien­tiához kötődne. Az egyetemen több olyan tanszék is működik, ahol a társadalmi kihívások és a vállalkozások témája ta­lálkozik, így természetes kap­csolódási pont. Fontosnak tartom, hogy az egyetem ne csak a hall­gatók felé nyisson, hanem a térségben élők szá­mára is értéket teremtsen. A projekt lezárul, de az on­line tananyag, a kutatási ered­mények és a kapcsolatok még sokáig életben tartják a kezdeményezést – és bízom benne, hogy újabb közös pub­likációk is születnek majd.