– Mi a műfordítás?

– Kultúraközvetítő tevékenység, mely egy adott irodalmi művet másik nyelvbe ültet át, és ezáltal tágabb közönség számára teszi elérhetővé azt. A műfordítás akkor igazán sikeres, ha az olvasó úgy érzi, mintha a könyvet eleve a célnyelven írták volna.

– Hogyan lesz valakiből műfordító? 

– A fordítói szakon, vagy hasonló képzéseken való részvétel járható út, de bárki lehet műfordító, nem szükséges specifikus végzettség hozzá. Mentorom, George Volceanov szerint a műfordí­tás kulcsa a tehetség. Nem olyan szakma, mely teljes mértékben tanítható, tanul­ha­tó. Fontos a folyamatos önfejlesztés és csiszolás, azonban kell affinitás is hozzá. Más típusú fordításoktól eltérően itt nagyobb szerepet játszik a kreativitás, az átvitt értelem megfejtése külön kihívás, ki kell tudni választani a szótárban szereplő x változatból a megfelelőt. Ugyanakkor sokkal több kutatómunkát is igényel mind a fogalmak, mind a korszakhűség – stílus, nyelv, öltözet – tekintetében. A filmekhez képest is, hisz lásd a Karib-tenger kalózaiban Johnny Depp kendőjén adidas jel látható.

– Mennyire keresett szakma?

– Nyugathoz képest nálunk kevésbé népszerű. Nem mondhatjuk, hogy jövedelmező munka, hacsak nem meg­nyert pályázatból fizetik a fordítót. Például volt, hogy teljesen ingyen dolgoztam, viszont örvendtem, hogy meg­je­lent a fordításom, mert elég­tétel számomra egy dráma fordítását követően látni, ahogy a mű életre kel a színpadon. 

– Ön hogyan lett műfordító?

– A Magyar Fordítóház Ala­pít­ványnál kezdtem mű­for­dí­tói pályámat 2014-ben, bár azelőtt dolgoztam már for­dí­tóként. Abban az évben azonban egy pályázat elnyerése után részt vehettem a For­dí­tó­Ház által kínált szemináriumon. Most is Balatonfüreden tartózkodom, kéthetes fordítói rezidencián veszek részt. Magyarról románra fordítok. Gyerekkoromban közvetlen környezetem nyelve túlnyomórészt a román volt, így ez vált erősebbé, hiába a magyar az anyanyelvem.

– Mi a különbség a Fordító­Ház által kínált szeminárium és rezidencia között?

– A szemináriumok tapasztalt műfordító koordinálásával zajlanak, körülbelül hatfős kezdő, kevés tapasztalattal rendelkező csoportokkal foglalkoznak. Délelőtt mindenki egyénileg fordít, délután következik a közös megbeszélés, ahol alkalmad nyílik csoporttársaid és irányítód meglátásaiból és visszajelzéseiből ötletet meríteni, tökéletesíteni a munkádat. Az egyéni rezidencia magányosabb tevékenység. A műfordításban jártasoknak szól, akiknek valamilyen mű fordítása kapcsán kiadói szerződésük van. Lehetőségük nyílik, hogy az itteni nyugodt és ösztönző környezetben haladjanak feladatukkal. A rezidencián már nincs mentorod sem, csak te vagy meg a lefordítandó irodalmi szöveg.

– Miben áll a megteremtett környezet inspiráló hatása?

– Már maga a tény, hogy a Balaton partján vagyok, ihletet ad. Még a téli időszak ellenére is idilli. Másrészt a ház hangulata varázslatos, még inkább, ha belegondolok, hogy ott alszom, dolgozom és élem a mindennapjaimat, ahol egykor olyan nagy nevek gyűltek össze és tevékenykedtek, mint Tamási Áron, Szabó Lőrinc, vagy többek között Salvatore Quasimodo, a Nobel-díjas olasz költő és fordító. 

– Fordít románról magyarra is?

– Nem, románról magyarra nem. Külön irányvonalról van szó, és mint már említettem, nekem a román az erősebb nyelvem. Ha ellenkező irányba kellene fordítanom, biztos, hamar akadályokba ütköznék. A szövegnek érezni kell a mélységeit, a szavak mögé kell látni. Ezzel még nem is lenne gond, mivel azonban a magyar szókincspalettám nem olyan színes, mint a román, problémáim adódnának a megfogalmazással. Nagyon ritka az az ember, aki oda-vissza tud fordítani. Példaként Mihók Tamás nagyváradi költőt említeném, aki mindkét irányba fordít és mindkét nyelven ír, akárcsak Demény Péter. Ők könnyedén átjárnak a nyelvek között, ami azonban nem mindennapi jelenség.

– Milyen eljárásokat alkalmaz a reáliák (kultúrspecifikus kifejezések) esetében?
 
– Reáliától függően vegyesen alkalmazom a technikákat. Van, hogy egy a célnyelven megfelelő kifejezéssel helyettesítem azt, máskor lábjegyzetet használok. Ha egyszerűen lehetetlennek látom az adott szó fordítását, és úgy vélem, hogy az nem befolyásolja a szöveg egészét, akár ki is hagyhatom. Lényeges, hogy vissza tudjam adni a szöveg hangulatát, és ezt lehetőségeim szerint teszem. Akadnak olyan szókapcsolatok, amelyeket egyszerűen képtelenség a célnyelvbe átültetni. Most olyan szöveget fordítok, amely a „hagyni csapot-papot” kifejezést használja, úgy, hogy a két szót külön veszi egymástól, mint „csap” és „pap”. A románban ennek nincs megfelelője, mely a csapot meg a papot is megtartaná. Nos, ezt egyelőre gondolatban félretettem, hátha később találok rá megoldást.

– Hogyan befolyásolja a mes­ter­sé­ges intelligencia a műfordítást?

– Szerintem a gépek sosem fogják tudni helyettesíteni az emberi megérzést, mely szükségszerű a sikeres műfordításhoz. Én nem használok fordítóprogramokat, nem segítenek.

– Ön ír is?

– Nem, bár egy könyv de­di­kál­tatásakor azt mondták, ilyen névvel írni kellene, mert nem tévesztenének össze senkivel. Viccet félretéve, az írást a hozzáértőkre hagyom. Tinédzserkoromban sem gondolkodtam rajta, pedig olyankor mindenki naplót vezet. Számomra elégtétel, hogy fordíthatom a műveket, és így közelebb hozom egymáshoz a különböző kultúrákat.

– Milyen műfordítást ajánl ünnepi olvasmányként?

– Körtvélyessy Klára Kun­de­ra fordításait, vagy románról magyarra például Val­la­sek Júlia munkáit.