– Említetted a kerekasztal-beszélgetés során, hogy már középiskolás korodban erről a vállalkozásról álmodoztál. Mi inspirált arra, hogy vállalkozó légy? 

– Valóban, nekem ötletként a rendezvényszervezés és dekorálás már hetedik osztályban felmerült. Már akkor el tudtam merülni az apró részletekben, hogy mivel dekoráljunk, kinek mi áll a szívéhez közelebb. Hogyha én ennyire szeretek elveszni az apró részletekben, ennyire fontos számomra egy esemény, akkor az azt jelenti, nekem ezzel kell foglalkoznom, mert ebben tudom kiélni a kreativitásomat. Kaptam visszajelzéseket, és ez megerősítést adott, hogy igenis lépjek rá erre az útra, legyek vállalkozó.

– A beszélgetés során kiderült, hogy a legfőbb támogatód az édesapád volt. Rajta kívül kik álltak melléd? 

– Igen, őt többször is említettem az esemény során. De édesanyámat se felejtsem el, mert ő az, aki mindig lelket önt belém. Aki építő kritikát fogalmaz meg, és elmondja, hogy mit csinált volna másképp, segít kielemezni az eseményt, hogyha az nem volt annyira sikeres. Ő az, aki nagyon kritikus szemmel tekint a dolgokra, még akkor is, ha nekem ez rosszulesik, de tudom, hogy jó szándékkal teszi. A barátomnak, Botinak szintén kiemelkedő szerepe van a vállalkozásomban. Mindig „felhúz a padlóról”, amikor elvesztem a motivációmat, mindenre azt mondja, hogy márpedig megoldjuk és összebarkácsoljuk, biztat, hogy meg tudom csinálni. Még akkor is, ha fizikailag nincs itt, lélekben ott van velem, és érezteti, hogy nincs olyan, hogy lehetetlen, csak tehetetlen. Mind ötletekkel, mind megvalósításokkal ott áll mellettem.

– Három éve vagy vállalkozó. Milyen sikereid, kudarcaid voltak? 

– Ha visszagondolok a díszítésekre, nekem több sikerélmény jut eszembe, mint kudarc, hiszen nagyon szerencsés voltam, mert befogadók voltak az emberek. Nem féltek az újtól, merték igényelni a szolgáltatásaimat, olyan feladatokat bíztak rám rendezvényekkel kapcsolatban, amelyek eleinte nagyon nagy kihívásnak tűntek, de ma már elmondhatom, hogy rendkívül büszke vagyok magamra, hogy azokat megléptem, mert ez vezetett ahhoz, hogy most sokkal rugalmasabb legyek, jobban kezeljem a kudarcokat, a nehezebb helyzeteket. Kudarcnak talán azt nevezném, amikor nincs motivációm. Ilyenkor tudom, hogy össze kellene szedjem magam, de azt érzem, hogy elfáradtam, kicsit jó lenne megpihenni, úgyhogy ezt mondanám nehézségnek ebben a szakmában. Siker, amikor meghívnak eseményekre, vagy amikor üzletmegnyitókat dekorálhatok.

– Az eddigi pozitív gondolatok azt éreztetik, nem bántad meg, hogy vállalkozó lettél. Így van ez? 

– Soha nem bántam meg, hogy vállalkozó lettem, még akkor sem, hogyha néha nehéz az emberekkel a kommunikáció és a közös munka. Nem bántam meg azért sem, mert annyi szuper, kimagasló teljesítményű emberrel találkoztam, akiktől van mit tanulni. Ilyen esemény volt ez a mai is, a Nő a tét!, hiszen egymástól tudunk tanulni, fejlődni. Úgy gondolom, hogy aki vállalkozó lesz, az valamennyire önmaga ura is. Ez néha nehéz, néha nagyon jó, ezáltal elmondhatod, hogy kezedbe vetted az életedet, és te döntöd el, mikor mondod azt magadnak, hogy „most egy kicsit visszább veszek”, és mikor mondod azt, „most teljes erővel bedobom magam”. Nagyon szeretem ezt a pörgést, az egész életem eköré épül, mindig folyamatban van valami ötlet, valamilyen projekt, amelyen agyalhatok. Én ezt nem bántam meg, és nem hiszem, hogy meg fogom bánni valaha is.

– Mit tanácsolnál azoknak, akik vállalkozni szeretnének? 

– Nekem egy kulcsüzenetem van: „Bátraké a világ!” A szobám falán is ez olvasható, ez emlékeztet arra, hogy merjünk hinni az ötletünkben, még akkor is, hogyha mások azt mondják, hogy ez elképzelhetetlen vagy megvalósíthatatlan. Hogyha te látsz benne potenciált, akkor biztos eléred azokat az ügyfeleket, akiket érdekelhet. Hiszel benne, és ezáltal olyasmit tudsz piacra dobni, amiben benne van a szíved, lelked. Azt tanácsolom, merni kell, vállaljuk önmagunkat, és próbáljuk meg.