Határon innen és túlról számos diák ér­­kezett a Szegedi Tudományegyetemre a hét évtizede minden évben meg­szervezett Országos Tudományos Diákköri Konferenciára, hogy össze­mérjék tudásukat és a zsűri előtt bemutassák tanul­mányaikat, kutatásaikat, köztük a Sapientia – EMTE Csíkszeredai Karának hat versenyzője, akiket tanáraik, vala­mint a Humántudományok Tanszék további hallgatói is elkísérték.

A bírálóbizottság tagjainak nem volt könnyű dolguk, ugyanis két nap alatt közel ötszáz bemutatott dolgozat közül kellett kiválasztaniuk a legjobbakat. Egy-egy szekcióban három bemutatóra jutott idő, a részt vevő előadóknak húsz perc állt rendelkezésükre, majd a közönség kérdéseket tehetett fel az előadóknak. A diákok rengeteg munkát és energiát fektettek a dolgozatokba, so­kan közülük akár évekig foglalkoztak a témáikkal: – A most elért eredmény többéves munkának a gyümölcse, nagyon sok háttérmunka van mögötte, az én munkám, valamint a vezető tanárom munkája is. Olyan, mintha azt a sokéves kutatást megkoronáztam volna a diákkarrierem végére – nyilatkozta a Sapientiát kép­viselő Marton Andrea, az Angol és alkalmazott nyelvészet szek­ció első helyezettje.

A részt vevő hallgatók – a nehézségek és az izgalmak ellenére – helytálltak, közülük volt olyan, akinek a szigorú időkeret betartása jelentett kihívást, más pedig a várakozás idejét fordította előnyére.

– Hosszú órákon keresztül stresszeltem, míg sorra kerültem, viszont ez idő alatt volt időm megfigyelni a zsűrit, és ez sokat segített abban, hogy nyugodtabb legyek – számolt be az Amerikanisztika szekció második helyezettje, Mészáros Kornélia, aki a veszprémi Pannon Egyetemet képviselte.

A konferencia elsődleges célja, hogy lehetőséget adjon a fiatal kutatóknak arra, hogy bemutatkozzanak a tudományos közegben. Marton Andrea azt is hozzátette, hogy érdemes élni a megadatott lehetőséggel.

– Buzdítok minden fiatalt, hogy vegyenek részt minél több konferencián, használják ki a lehetőségeket, ugyanis úgy lehet fejlődni, ha kilépünk a komfortzónánkból. Mindig van egy természetes izgalom, de gyakorlat teszi a mestert, minél többször kiáll valaki, annál kevésbé fog később szorongani – tanácsolta.