– Hogyan született meg az Élővilágunk nyomában – a Gyer­gyói-medence természeti ér­tékei című kötet gondolata?

– A gyergyóremetei szék­helyű Gyergyói Szemle Egye­sület 2015-ben indította útjá­ra a Gyergyói Szemle tudományos-ismeretterjesztő fo­lyó­iratot, amely­nek fő célja a Gyergyói-medence társadalmi és gaz­da­sági kérdéseinek fel­dol­gozása. A korábbi, főként tör­t­énelmi, társadalmi, gaz­dasági, művészeti és néprajzi témák után felmerült az igény egy természettudományos jel­legű kötet megjelentetésére. A globális kihívások – mint az éghajlatváltozás, a bio­di­ver­zitás csökkenése és a kör­nyezetszennyezés – kö­zepette a szerkesztőség fon­tosnak tartotta egy olyan kötet megjelentetését, amely összegzi és bemutatja a Gyergyói-me­dence természeti értékeit: a növény-, állat- és gombafajokat, külön hangsúlyt helyezve a védelemre szoruló fajokra és élőhelyekre.

– Mikor és hogyan indult a munka, mennyi ideig tar­tott a kutatás és szerkesztés folyamata?

– 2021 tavaszán in­dult a munka. Mivel a szerkesztő­bi­zottságban nem volt biológus, felkérték a gyergyótekerőpataki származású kutatóbiológust, Csa­­ta Enikőt, majd később en­gem is, hogy szakmai vezetőként vegyük fel a kapcsolatot azokkal a természettudósokkal, akik korábban a térségben végeztek kutatásokat, és kérjük fel őket tudománynépszerűsítő ta­nul­mányok írására. Végül 33 szer­zőt sikerült bevonni, akik húsz ta­nulmányban foglalták össze ismereteiket. Sajnos a kötethez tervezett néprajzi gyűjtőmunka, a tördelőszerkesztés elhúzódása és egyéb okok miatt csak 2025 nyarára került ki a nyomdából a kötet.

– A Gyergyói-medence vi­szony­lag kis terület, mégis rend­kívül sokszínű. Miért tartották fontosnak, hogy külön kötetben mutassák be a térség természeti értékeit?

– Miután elkezdődött a le­het­séges témák és termé­szettudósok toborzása, ha­mar kiderült, hogy rengeteg értékes adat és képanyag áll rendelkezésre a térségről, amely bőségesen indokol egy önálló kötetet. Itt külön ki kell emelni, hogy a szenétei láp közelében a Babeș–Bolyai Tu­dományegyetem Magyar Bio­lógiai és Ökológiai Intézete több mint két évtizede működteti az Apáthy István Egyesület Oktató- és Kutatóközpontját, ahová minden évben szak­mai gyakorlatra járnak a biológus-, ökológushallgatók, akik tanáraikkal és más szak­emberekkel közösen kutató­munkát is végeznek a kör­nyéken.

– Van-e a könyvben olyan élőhely vagy faj, amely önhöz személyesen is közel áll, és különösen emlékezetes volt a kutatás során?

– Viszonylag keveset ku­ta­ttam a Gyergyói-medence bo­gárfaunáját, de különösen em­­lékezetes volt a nagy pö­fögőfutó vagy más néven „bom­­bázóbogár” megtalálása Gyer­gyóremetén. A mindössze két centiméteres bogár le­nyűgöző és rendkívül hatékony védekezési mechanizmust fej­lesztett ki. Potrohának hát­só részén kü­lönleges vegyi anyagokat tá­rol: veszély esetén ezeket össze­keveri, és ezzel heves, forró, rob­banásszerű re­akciót idéz elő. Ezt a forró, maró folyadékot a másodperc töredéke alatt több sorozatban a támadója felé kilövi, amely erőteljesen irritálja és így könnyedén elriasztja azt, még a nagyobb testű békákat vagy madarakat is.

– A Sapientia – EMTE több karának oktatói is köz­re­működtek a projektben, mit jelent ez az intézmény számára?

– Az egyetem minden karán dolgoznak természettudós kol­lé­gák – biológusok, ökoló­gu­sok, erdőmérnökök, kerté­szek –, közülük többen a gyergyói térségben is kutatnak, vagy ott élnek. Így természetes volt, hogy támogattuk a kez­deményezést. Nagy-György Kriszta, volt tájépítész hallga­tónk államvizsgatémája a gyer­gyóremetei Nagyrét-láphoz kötődött, így ez a téma is be­került a kötetbe.

– Hogyan lehet a tudományos ismereteket úgy közvetíteni, hogy azok a laikus olvasó számára is befogadhatók legyenek?

– Sok kutató számára nem egyszerű feladat a tudományos nyelvet közérthető stílusra for­dítani. Ilyenkor segít, ha egy-két külső személy véleménye­zi az írását, kiegészítéseket, javaslatokat fogalmaz meg. A kötet szakmai vezetőiként mi is erre törekedtünk, és azt gondolom, hogy sikerült olyan tudomány-népszerűsítő tanulmányokat közölni, ame­lyek nemcsak közérthetőek és tartalmasak, hanem ér­dekesek és vizuálisan is igényesek – gazdag, jó minőségű kép­anyaggal kiegészítve.

– Tapasztalata szerint mennyire nyitott a helyi köz­ös­ség a természetvédelmi témák felé?

– A könyvbemutatók ta­pasztalatai alapján nagyon is nyitottak. Minden eseményen érdeklődve hallgatták a szer­zőket, és sok kérdés is érkezett. Gyergyóremetén például közel egyórás beszélgetés alakult ki a szerzők és a résztvevők között, hogy mit kellene tenni és hogyan lehetne megmenteni, rehabilitálni a mára már lát­ványosan degradálódott lápot, amely egy természetvédelmi terület.

– A könyv nemcsak a ter­mészetet mutatja be, hanem kö­zösségformáló szerepet is be­tölt. Hogyan erősítheti a helyi identitást és a természet iránti felelősséget?

– Ez a kötet arra hív, hogy lépjünk közelebb, hajoljunk le a fűhöz, figyeljünk a patakpart mocorgására, a fákon lévő ma­darak énekére, és fedezzük fel, milyen gazdag és sokszínű világ vesz körül minket nap mint nap. A Gyergyói-me­den­ce nem csupán háttér a mindennapokhoz, hanem egy élő, lüktető közösség, amelynek minden apró tagja – a legkisebb bogártól a legnagyobb emlősig – annak nélkülözhetetlen része. Természetünk megőrzése ak­kor lehet igazán sikeres, ha közös üggyé válik: ha a helyiek kíváncsisága és tenni akarása találkozik a szakemberek tu­dá­sával és a döntéshozók szán­dékával. Nem lehet elvárni, hogy csak a biológusok figyeljenek fel a változásokra – mindannyiunk felelőssége, hogy észrevegyük és óvjuk azt, ami körülvesz, hiszen a Gyergyói-medence élővilága a mi közös örökségünk.