– Felgyorsult mindennapjainkban milyen kihívásokkal szembesül a mérnöki tudományterület? 

– Kihívások voltak, vannak, lesznek, és talán ez így rendben is van, mert ilyenkor az ember jobban mozgósítja a meglévő erőforrásait. A folyamatos tanulás, képzés, kutatás, a rendszeres és felelősségteljes munka biztosítja a megfelelő megoldások megtalálását. Az élelmiszeripar és -tudomány állandóan fejlődik, és ebben a kihívások is szerepet játszanak, mint például a technológiai innovációk, az automatizálás, az élelmezési problémákra nyújtott megoldások, új termékek tervezése, egészséges élelmiszerek, kíméletes tartósítási eljárások, környezetkímélő technológiák stb. 

– A hagyományos oktatás az élelmiszermérnöki tudományokban különösen fontos. Kifejtené?

– Bizonyos készségek meg­szer­zését csak a fizikai jelenlét teszi lehetővé, itt többek között a laboratóriumban végzett munkára gondolok. A jártasság kialakulásához gyakorlati tevékenységek szükségesek. Példaként említhető a jelentős mikroorganizmusok kimutatása külön­féle élelmiszerekből mikrobiológiai tenyésztéssel, az élel­mi­szer-összetevők műszeres analitikai vizsgálata, termékek előállítása laboratóriumi szinten. Azonban az elméleti órákon is fontosnak tartom a személyes jelenlétet és kommunikációt. Ha pedig a tudományos kutatásra gondolok, amelybe bevonjuk a hallgatóinkat, elengedhetetlen a laboratóriumban elvégzett kísérlet és eredményeinek helyszíni kiértékelése. 

– Melyek az Élel­mi­szer­tu­do­má­nyi Tanszék tervei? 

– Az oktatást és a tudományos kutatást egyaránt fejleszteni szeretnénk. Lépést kell tartanunk a legújabb kihívásokkal, hiszen rohamosan fejlődik a tech­no­ló­gia, nőnek az elvárások az élel­mi­szer­i­pa­ri termékekkel szemben, és az egészséges táp­lál­kozásra vonatkozóan kü­lönféle trendek vannak az élel­me­zé­si problémák megoldására. Ezek függvényében gyakor­la­ti­as, hasznosítható tudást kell átadnunk a hallgatóinknak – például, milyen új szempontokat kell figyelembe venni egy új és/vagy a fenntarthatóságot biztosító termék megtervezése vagy termékfejlesztés esetén. A kutatásban is kulcsfontosságú, hogy további kiemelkedő eredményeket érjünk el, például a funkcionális és innovatív élelmiszerek előállításában, vizsgálatában, természetes antimikrobás hatású anyagok felhasználásával az élelmiszer-tartósításban. Hallgatóinkat bevonjuk a tudományos munkába és támogatjuk részvételüket a tudományos diákköri konferenciákon, hazai és külföldi szakmai versenyeken, ahol korábban is kimagasló eredményeket értek el. Meghatározó ott lenni az élvonalban a tudományos publikációk területén, de a laboratóriumaink fejlesztése is nélkülözhetetlen. Létfontosságú, hogy jó kapcsolatokat alakítsunk ki és ápoljunk az élel­mi­szer­i­pari mérnökséghez tartozó ipari képviselőkkel és szakmai társaságokkal. Ez biztosítja a szakmai gyakorlat lehetőségeinek bővítését a diákjaink számára. 

– Miért válasszuk a Sapientia – EMTE mérnöki szakjait? 

– Mert mérnöknek lenni felelősségteljes, komplex hivatást, folyamatos fejlődést, kreativitást jelent. A megszerzett tudásra alapozva lehetőségünk van tervezni, alkotni, megoldáso­kat találni és a közösséget szolgálni. Továbbá azért, mert a Sapientián töltött diákévek hangulata egyedi, nem lehet leírni, ki kell próbálni. A hangulat családias, nemcsak szakmát, küldetést kapnak a hallgatók, hanem odafigyelést, összetartó közösségi erőt a tanulmányok elvégzése utáni évekre is. Élmény tehetséges, érdeklődő, aktív fiatalokkal dolgozni. A kiscsoportos tevékenységeken, laborgyakorlatokon jobban megismerhetjük a tanítványainkat. A hallgatók lelkesedése részben az oktatók hozzáállásán is múlik, mivel ha sikerül az órákon vagy a tudományos kutatáson felkelteni érdeklődésüket, jókedvvel végzik az adott feladatot. Rendezvényeken, legyen szó versenyekről, nyílt napokról, konferenciákról, mindig vannak lelkes diákjaink, akikre számíthatunk a szervezési munkában. 

– A korábbi végzősök milyen arányban helyezkedtek el a szakmában? 

– Az adatok évente változnak. Végzős hallgatóink többsége a szakmában dolgozik, vagy a továbbtanulás mellett döntött. Az arány ötven és nyolcvan százalék között mozog. Büszkék vagyunk számos végzősünkre, akik kiváló szakemberként megtalálták a helyüket az iparban, önálló vállalkozóként, különféle intézményekben, az oktatásban vagy a kutatás területén. Sokan maradtak itthon, és a különféle élelmiszeripari ágazatokban, a tejipartól kezdve a hús-, sütőiparon át az ásványvíz-palackozásban mérnökként dolgoznak. Külön örvendek, hogy vannak, akik nagyobb kihívásokat is elvállaltak, mint például újonnan induló élelmiszeripari vállalaton belül a technológiai vonal megtervezését és kivitelezését. A doktori tanulmányaikat befejezett hallgatóinkból pedig néhányan kiveszik részüket az oktatói munkából és a tanszékünket erősítik. 

– Van lemorzsolódás az élel­mi­szer-tudományokat tanulók között?

– A beiratkozottak nyolcvan-kilencven százaléka sikeresen végez. A lemorzsolódó tíz-húsz százalék pedig adott esetben nem hangolódott rá a tanulásra, vagy ha nehézségekbe ütközött, nem fogadott el segítséget, illetve nem gondolta át a pályaválasztást. Minden évfolyamunknak külön vezetőtanára van, aki követi a tanulmányi előremenetelt. Problémák felmerülésekor konzultációkat szervezünk, ugyanakkor fontosnak tartjuk a közösségépítést szolgáló programokat és szakmai kirándulásokat is.