Bezárva szabadon

Május 8-án és 15-én a Sapientia – EMTE Csíkszeredai Karának humán szakos hallgatói meglátogatták a csíkszeredai börtönt, ahol betekintést nyerhettek az oktatás, a rabok mindennapi életébe. Az első-, másod- és harmadéves diákokat dr. Tomonicska Ingrid és dr. Pál Enikő kísérte el. 

Balló Mária
Becsült olvasási idő: 5 perc
Bezárva szabadon
Kíváncsian. Mi vár a zárt kapuk mögött? Fotó: Csíkszeredai börtön

Rendhagyó terepgyakorlaton vettek részt az elmúlt hetekben a Sapientia – EMTE Csíkszeredai Karának Román nyelv és irodalom – angol nyelv és irodalom, illetve Világ- és összehasonlító irodalom – angol nyelv és irodalom szakos hallgatói.


Cikkünk a hirdetés után folytatódik!

Hirdetés

A diákok elsősorban a csíkszeredai börtön oktatási rendszerét ismerhették meg, de látogatásuk során az intézmény teljes működésébe betekinthettek.

A börtön bejáratánál ismertették a hallgatókra vonatkozó szabályokat: a telefonokat, személyes tárgyakat, bankjegyeket, minden olyan eszközt, mely valamilyen módon a rabokhoz juthatott volna, a csomagmegőrzőben kellett hagyniuk. Ennek a követelménynek a megszegése eljárást von maga után, a kihágást elkövető maga is bekerülhet a rendszerbe. 
Az ellenőrző pont elhagyása után nyílt az ajtó az irodai épületek udvarára, ahol körbevezették a diákokat.

Megnézhették a látogatásra szolgáló szobákat, melyek valóban a filmekben látott ablakkal elválasztott fülkék képét tükrözték.

Az ablak mindkét oldalán egy-egy vezetékes telefon áll, amely a körülmények által megengedett kapcsolatteremtésre szolgál. A következő szobában már barátságosabb környezet fogadta őket, hiszen ott asztalok és székek is voltak. Ezen a helyen az érintés megengedett rab és látogató között, ugyanakkor erre a típusú találkozásra csak a kisebb kihágások elkövetői jogosultak. Érdekesség, hogy ha egy pár össze akar házasodni, a börtön falain belül megteheti, mert a román állam engedélyezi, hogy a fogvatartottak is házasságot kössenek.

Az esküvőt követően a házasok negyvennyolc órát tölthetnek el együtt egy erre fenntartott szobában, bezárt ajtók mögött. 


A következő kapun túl már maga a börtön állt. Oda az alkalmazottak sem vihetnek be sem szolgálati, sem saját telefont. Az egyik hallgató meg is kérdezte, ha elfelejtik, és a zsebükben marad az eszköz, mit von maga után. A válasz meglepő, ugyanúgy ellenük is eljárás indul, és mulasztásuk az állásukba kerülhet.
A börtön falain belül ismét visszaköszönnek az amerikai filmek helyszínei, ráccsal ellátott udvari zárkák, benne pingpongasztal és egy régi, vezetékes telefon. A betonfal, amely elválasztja a külvilágot a rabok világától, dróttal szegezett.

Azonban a börtönben nem áll meg az élet, a raboknak lehetőségük van iskolát végezni, olvasni, televíziót nézni, sportolni, kézműveskedni, vagy szentmisén részt venni.

Az oktatás elemi és középiskolai szinten folyik, utóbbit jelenleg csupán két rab igényli. Olvasni a börtön könyvtárában lehet, ahová a hallgatók is betekintést nyertek. A felhozatalban magyar, román és angol nyelvű könyvek is találhatók. Érdekesség, hogy a börtönben volt egy olyan fegyenc is, akinek festményeit pénzért sikerült értékesíteni. Amennyiben a felsorolt tevékenységeken részt vesznek, a foglyok enyhítést kapnak, és a büntetésük időtartama is rövidülhet. 

Bezárva szabadon
Látszólag átlagos tanterem. Óra a börtönben

A hallgatók számára talán a legijesztőbb tapasztalat a cella volt, ahol a rabok a napjuk legnagyobb részét töltik.

Egy rácsos ablak, szűk illemhelyiség és egy vaságy, hideg, hűvös levegő. Rideg valóság, hogy télen csak három órát fűtenek. – Összességében a börtön falai mögé való betekintés hasznos és tanulságos volt. Reális képet kaptunk a törvényszegés elkövetése utáni „otthonról.” Mindig is érdekelt, milyen is az élet a rácsok mögött. A kapunál történő szigorú ellenőrzés után választ kaptam kérdéseimre.

Nagyon tetszett, hogy megmutattak nekünk mindent, a beszélgetőktől a cellákig. Azt is megtudtam, hogy egy börtönben van könyvtár és edzőterem is, ami nagyon meglepett.

Nagyon sok dolgot tudtunk meg nemcsak az ottani életről, de szabályokról, emberi jogokról is, és nem utolsósorban érdekes történeteket hallgathattunk meg – osztotta meg tapasztalatait Kálmán Alexandra, másodéves román–angol szakos diák.



Hirdetés


Hirdetés
Hirdetés

Kövessen a Facebookon!