Az újoncok beavatása sok helyen szokás, nincs ez másként a Sapientián sem. Ősszel, még az egyetem megkezdése előtt szervezik meg a gólyatábort, ahol az egyetem első- és felsőbb éves hallgatói megismerkedhetnek egymással. Tél kezdetével pedig a gólyabál során avatják be a legfiatalabbakat.

Idén már októberben elkezdődtek az első próbák, miután minden csapat két-két mentort kapott maga mellé, belevágtak a késő estékbe nyúló gyakorlásba. A korábbi évekhez képest az idei bál rendhagyó volt, hiszen a gólyák nem párban mérték össze tehetségüket, hanem maximum tízfős csapatokba szerveződhettek szakcsoportonként. De a felkészülés nem csupa szórakozás volt, ennél sokkal több. A hallgatók megmutathatták kitartásukat, bátorságukat, erejüket.

Az első megbeszélésen a szervezők minden csapatnak kiosztottak egy lassúbb, líraibb dalt és egy pörgősebb zeneszámot, amihez ki kellett alakítaniuk egy koreográfiát, be kellett gyakorolniuk a dal éneklését, hogy a bálon közösen előadhassák. Ez nagyobb kihívás volt, mint eddig bármikor, mert kitalálni és összerakni egy tánckoreográfiát megadott zenére nem könnyű feladat. De az éneklés sem volt egyszerűbb, azok a résztvevők, akik az éneklést vállalták, ezt a feladatot tekinteték keményebb diónak, ugyanis a lassú dalt élő zene kíséretében kellett előadni, és így még nagyobb a hibalehetőség.

A próbák önfeledt, jó hangulatban teltek, de a csapatoknak nehézségekkel, vitákkal is szembe kellett nézniük. Mindenki a legjobbat szerette volna nyújtani, nem akart sem önmagának, sem társainak csalódást okozni. Egy rosszkor belépő énekes, egy elvétett hang, és máris korrigálni kellett az egészet a táncosok miatt. Ebben a helyzetben egy csapatként, egy emberként kellett mindenkinek dolgoznia, haragnak nem volt helye, mindennek egyeznie kellett ahhoz, hogy november 20-ra minden zökkenőmentesen menjen.

Az előadás napján, a főpróba kezdetével minden fellépőnek a torkában dobogott a szíve, remegve vették kézbe a mikrofont az énekesek, a táncosok idegesen pillantottak egymásra. Pillanatok alatt eltelt a nap, és máris este hetet ütött az óra, a Szakszervezetek Művelődési Házában megtelt a nézőtér. A színfalak mögött a mentorok suttogva biztatták csapataikat, habár ők is ugyanolyan izgatottak voltak. A halvány fényben megszólalt az első bemutatkozó videó, ezzel pedig elkezdődött a show, a Nagy Sapi Show. A produkciók után minden csapat meghallgatta a zsűri értékelését, majd kapkodva öltözött át a következő fellépéshez. Zárásként pedig, a versengő csapatok mindegyike – fehérbe öltözve, akárcsak egy igazi angyalkórus – közösen, egymás átölelve énekelték el a Bagossy Brothers Company dalát. Többen könnyekig meghatódtak, a halovány gyertyafényben igazán szívet melengető látvány volt.

A közös dalt a mindent eldöntő pillanat követte, a zsűri határozott. Harmadik helyezést ért el a mérnöki szakokat képviselő csapat, másodikat az Üzleti Tudományok Tanszék csapata, első helyet pedig a vegyes, a Humán- és a Társadalomtudományok Tanszéket képviselő csapat nyerte el. De mindenkinek dicséret járt bátorságukért, elszántságukért és azért, hogy rengeteg energiát fektetettek bele a produkciókba, szabad idejüket nem sajnálva, hogy a végén mind kiemelkedően teljesítsék a feladatot.

S mintha a természet is érzékelte volna, hogy a gólyák életében lezárult egy újabb fejezet, másnap reggel gyönyörű, csendes, hófedte táj köszöntötte őket.