Egyetemistaként ki ne vágyna végtelen szabadságra, éjszakába nyúló hangos bulikra, ottalvós szülinapi partikra vagy éjszakai felfedezőutakra? Egy a lényeg, amikor az egyetem szóba kerül, sokaknak a szabadság jut eszébe: megszabadulni a szülői szabályoktól, akkor hazamenni, amikor az ember akar, azt enni ebédre, amit megkíván, csak azokra az órákra bejárni, amelyekhez kedve van – mindezekbe pedig senkinek semmi beleszólása sincs. Ha belegondolunk, ez kissé utópisztikusan hangzik. Az egyetemi életnek valóban van egy ilyen oldala, de most inkább a másik oldalról szeretnék írni – arról, amelyik ennek éppen az ellenkezője.
Bentlakóként az emberre sok felelősség hárul: önállóan kell gondoskodnia a mindennapi étkezésről, a mosásról, az esetleges bürokratikus ügyintézésről és az egészségügyi problémák megoldásáról is. Egy kintlakó vagy ingázó számára azonban még nehezebbek a mindennapok, hiszen az állandó utazás is beépül a napi rutinba. Az ingázás történhet vonattal, autóval vagy busszal, ami nemcsak anyagi megterhelést jelent, hanem az időbeosztást is befolyásolja. 

Én például Csíkszereda külvárosából járok be az egyetemre, a szülői házból, de ismerőseim között vannak – kevésbé szerencsések –, akiknek már hajnali ötkor kelniük kell, hogy a reggeli nyolc órai előadásra beérjenek. Ha az órarendem megengedi, napközben haza tudok menni, hogy a családdal ebédeljek – ez azonban sok szaktársam számára nem megvalósítható, mert a ritka buszjáratok miatt egész nap a városban kell maradniuk. Az ebédjüket is maguknak kell megoldaniuk, és ha esti órájuk van, időben el kell indulniuk, hogy elérjék az utolsó buszt. Ha a tanár nem engedi el őket hamarabb, akkor marad az éjféli járat utolsó megoldásként. Ez egy átlagos napja egy ingázó diáknak – és még nem is beszéltünk a diákéletükről. Egy szóval illetve: silány. Minden döntésükben prioritást kell felállítaniuk – a holnapra kell fókuszálniuk, nem a jelenben élni. El kell érniük a buszt, fel kell készülniük a másnapi órákra, így nem meglepő, ha kimaradnak az egyetemi közösségi életből. Az extrakurrikuláris programokon ritkán vesznek részt, és esti bulikon sem gyakran találkozni velük.
Bárhogy is nézzük, az egyetemi életnek megvannak a maga nehézségei és árnyoldalai is. Kezdetben mindenki a szabadságot látja benne, de hamarosan szembesül az igazsággal: rengeteg tanulnivaló, beadandók, prezentációk, kora reggelek és késő esték terhelik a mindennapokat. Elismeréssel tekintek azokra a diákoknak, akik mindezzel nap mint nap megküzdenek.