Aprogramot évek óta a Pro Zetea Egyesület és a Dr. P. Boros Fortunát Középiskola szervezi, élén Dimén Levente projektkoordinátorral, aki a kezdetektől a kezdeményezés motorja. A projekt fővédnöke Demeter Anna-Mária, a Cetate Production Kft. vezetője, a szakmai és pedagógiai hátteret pedig az iskola tanárai biztosítják. A rendezvény mögött széles körű összefogás áll: a Zetelaki Közbirtokosság, a Haáz Rezső Múzeum, a Székelyföldi Legendárium, valamint számos helyi vállalkozás és intézmény járul hozzá évről évre a megvalósításhoz. A Pro Zetea Egyesület elnöke, Lukács Mária elmondta: mindig örömmel tapasztalja, hogy ilyen sok lelkes fiatal vesz részt évről évre a vetélkedőn, akik szemmel láthatóan jól érzik magukat. Ugyanakkor jó látni, hogy a jövő nincs elveszve, van utánpótlás és lesz, aki a hagyományokat továbbvigye. A projekt fővédnöke Demeter Anna-Mária, a Cetate Production Kft. vezetője úgy fogalmazott: összességében minden diákokat megmozgató programot szívesen támogatnak. 

– Ez különösen a szívünkhöz nőtt az évek során, mert valóban a múlt, a jelen és jövő összekapcsolásáról van szó aktív és érdekes módon, ami leköti a diákok figyelmét. Közös élmény, közösségépítéssel egybekötve

– fogalmazott a rendezvény fő támogatója.

A falu mint tanterem

A vetélkedő célja nem csupán egy verseny megszervezése, hanem, hogy a diákok valódi kapcsolatba kerüljenek saját településük épített örökségével.

Április 2-án reggel az isko­la­udvaron tartott megnyitó után a program több szálon indult el. Egy háromfős csapat a Szent András teremben szé­kely­kapukról szóló filmet nézett, majd kérdéssort oldott meg, miközben az osztályközösségek – tanáraikkal, szülőkkel és nagyszülőkkel együtt – elindultak a faluban zajló „kincskeresésre”.

A gyerekek térképek és koordináták segítségével jutottak el egyik kaputól a másikig. Nem egyszerűen megkeresték őket: megfigyelték a faragásokat, azonosították a motívumokat, értelmezték a díszítéseket. A feladatok tudatosan úgy készültek, hogy ne lehessen rájuk az interneten választ találni – a tudás forrása maga a helyszín volt.

Tanulás alkotással

A vetélkedő egyik legösszetettebb része a kreatív feladatok sora. Minden osztályból három diák készített rajzokat: egy teljes székelykaput és annak részleteit, motívumait ábrázolva. Ezek a munkák nemcsak a megfigyelőképességet fejlesztették, hanem esztétikai érzéket is formáltak.

Még nagyobb kihívást jelentett a filmkészítés. Négyfős csapatok kerestek fel legalább hatvanéves székelykapu-tulajdonosokat, akikkel interjúkat készítettek. A diákok nemcsak kérdeztek, hanem forgattak, szerkesztettek, narráltak – a végeredmény 7–15 perces kisfilmek lettek.

Ezekben a beszélgetésekben a kapu történetté vált: ki faragta, mikor állították, mit jelentett egykor, és mit jelent ma. A több mint egy tucat elkészült film egyszerre versenyanyag és értékmentő dokumentum, amely a közösség emlékezetét gazdagítja.

A diákok a település különböző pontjain található kapukat keresik fel, ahol megfigyelik azok motívumait, feliratait, szerkezeti elemeit, valamint rögzítik az adott kapu pontos helyét és készítésének évét.

A feladatok között szerepelt a díszítőmotívumok felismerése és megnevezése, különleges vagy legújabb kapuk azonosítása, illetve történeti vonatkozások feltárása is. A tanulók játékos formában – például szókirakó és betűkereső feladatok segítségével – mélyítették el ismereteiket a székelykapuk felépítéséről és jelképrendszeréről. A program nemcsak a megfigyelőkészséget fejleszti, hanem a helyi kulturális örökség iránti érdeklődést is erősíti, miközben a résztvevők aktív, terepi tapasztalatokat szereznek.

Közösség, amely együtt mozdul

A Székely kincskereső egyik legnagyobb ereje a közösségi jellegében rejlik. A csapatok pontokat kaptak azért is, ha családtagok csatlakoztak hozzájuk: a nagyszülők, szülők, sőt még a szomszédok jelenléte is növelte az eredményt. Így a vetélkedő valójában közösségi eseménnyé vált, ahol generációk találkoztak.

A nap végén az iskolaudvaron készült közös fényképek nemcsak dokumentálták az eseményt, hanem jelképezték is: itt nem egyéni teljesítmények, hanem közös élmények születtek. A szervezők célja világos: a gyerekek ne csupán tanuljanak az örökségről, hanem élményként éljék meg azt. Erősödjön bennük a szülőföldhöz való kötődés, a közösség iránti felelősség, és az a felismerés, hogy az értékek megőrzése közös feladat.

Kézzelfogható eredmények

A program nem marad hatás nélkül a mindennapokban sem. Az elmúlt években számos szé­kely­kapu újult meg Zete­lakán, és egyre többen döntenek új kapu állítása mellett. A helyiek szemlélete érzékelhetően változik: a kapu ma már nem csupán dísz, hanem érték, amely növeli egy ház jelentőségét.

A település különleges helyet foglal el a székelykapuk világában: több száz kapu található itt, köztük közel kétszáz éves darabok. A hagyomány ugyan változik – a nagy, galambdúcos kapuk ritkábbak, a „leveles” kapuk terjednek –, de a folytonosság még mindig érzékelhető.

Játék, amely jövőt épít

A vetélkedő végén díjakat osztanak, pontokat számolnak, de a valódi eredmény nem mérhető számokban. Inkább abban a szemléletváltásban, amely lassan, de biztosan végbemegy.

Amikor egy gyerek megáll egy kapu előtt, és már nemcsak áthalad alatta, hanem elolvassa a feliratot, megfigyeli a motívumokat, kérdez – akkor történik meg az, amiért ez az esemény évről évre létrejön. A Székely kincskereső ezt a pillanatot teremti meg, újra és újra.

A falu ilyenkor nemcsak helyszín, hanem tanító. A gyerekek pedig nemcsak résztvevők, hanem örökösök – akik egyszer majd továbbadják mindazt, amit most játék közben tanulnak meg a kapuk árnyékában.