Pár éve, egy honismereti ese­­­­­­ményen döbbentem rá arra, hogy a fiatalok egy része egyáltalán nincs képben saját szülőfaluja környezetével, még név­leg sem ismeri a szomszéd falvakat, nemhogy azok nevezetességeit, értékeit. Úgy láttam, egy-egy amerikai sorozat, népszerű film történetein keresztül jobban boldogulnak Los Angeles vagy New York utcáin, mint itthon. 
Etéd községben egy kezünkön meg tudjuk számolni a településeket, így valószínűleg mindenkinek beugrik egy kép, ha Siklódot említem. A Sóvidékkel kacérkodó, hegyre épített falu kacskaringós világa legalább hírből ismert lehet. Hegyes-völgyes kilátás tárul az idelátogató elé, messze szalad az ember szeme a fák és tornácos házak tengerében. Mesés történetekben gazdag település, zöld kalapos, piros lajbis népviselete megkülönbözteti a község többi falujától, a pünkösdi királynézás kíváncsi tömegeket vonz ide. 

A Farkas utcában járunk
A falu bejáratát elhagyva mindjárt a Farkas utcába érünk, ahogy ereszkedünk le a dombtetőről, úgy tűnik fel előttünk két mutatós ház a hegy aljában. A Demeter család a há­­­­zigazda, Alpár és Emőke mutatja meg lapunknak az elmúlt közel tíz esztendő munkájának eredményét, ők kalauzolnak minket körbe a Demeter és a Farkas vendégházban. Hármunk közül Alpárnak van a legtöbb siklódi felmenője, szülei valamikor itt nőttek fel, innen sodorta őket az élet más vidékre.
– Szüleim valamikor a húszas éveik­ben elkerültek a faluból, Szovátán tanultak, később Székelykereszt­úron alapítottak családot, én is ott születtem már. A nagyszülők éltek itt, Murván és Papszerén voltak a szülői házak. Gyermekkoromban gyakran töltöttük a vakációt itt, akkor rendszerint mezei munkával foglaltak le minket, szénát csináltunk, kapáltunk, éltük a dolgos falusi emberek életét egy kis időre. Aztán, hozzávetőleg harminc éve, hirtelen a falu kiürült, lakosságának közel nyolcvan százaléka eltűnt. Ennek is köszönhető, hogy ilyen formában megmaradt a település arculata, megmaradt a falukép – beszél kötődéséről az egyik házigazda.
Az ingatlanárak leestek, a távolban élő elszármazottak próbáltak szabadulni birtokaiktól, a rossz köz­­­lekedési viszonyok elszigetelték a világtól a falut. Nagyjából tíz éve vásárolták meg az első telket Alpárék, ezzel folytatódik a történet.

A fa és kő idővel nemesedik
– Édesapám szólt, hogy a komájáék eladták a Farkas utcai telket nagyszebenieknek kétezer lejért, mondtam neki, ennyiért én is megvettem volna, ha tudok róla. Aztán mégis elálltak a vásártól, éltem a lehetőséggel. Egy húsz éve lakatlan, le­robbant ház és csűr volt rajta, a természet visszahódította a meredek oldalt, inkább dzsungelnek nézett ki. Mivel egy asztaloscéget vezettem, láttam fantáziát a ház újraépítésében, voltak tapasztalataim e téren. Kitakarítottuk a helyet, elkezdtünk tervezni, álmodozni. A falubéliek nem értették, miért fektetek be ennyi energiát és pénzt egy romos birtokba, szinte sajnáltak, amikor cipeltem a nagy köveket. A régi csűr alapját is felhasználtuk, amikor újraépítettük bővített formában a tornácos házat, szem előtt tartva, hogy illeszkedjen a faluképhez. Fontos szempont volt számomra az itt található anyagok használata, a beton mellőzése: követ és fát beépíteni a házba, mert ezek idővel nemesednek – beszél a kezdetekről Alpár. 

Társ a teremtésben
Már állt a Demeter vendégház, mikor a fennvaló társat rendelt emberünk mellé Emőke személyében, aki legalább annyira szívügyének tekinti az alkotást, mint férje. A megye másik szegletéből érkezve beleszeretett az itteni tájba, gyermekkorába repítette vissza a  „hegyre szúrt falu” látványa.
– Megismerkedésünk kezdetén járkáltunk a faluban Alpárral, emlékszem egy olyan utcára, amit zöld fű borított, még keréknyom sem volt. A régi házak, a természet közelsége saját gyermekkoromba repített vissza, mintha megállt volna az idő. Engem a színek, formák, anyagok világa varázsol el, ezért szeretek belső lakberendezéssel foglalkozni, ezért tervezek, bogarászom, hogy harmóniát teremtsek a lakásokban – mondja Emőke, aki emellett a vendégek fogadásával is foglalkozik.

Öt év alatt készült el a ház, első vendégei egyenesen Dél-Koreából érkeztek, akik gyógyszerészhallgatókként érkeztek Siklódra. Az idelátogatók rendszerint hétvégére, két napra foglalnak, a turisták több mint nyolcvan százaléka román nemzetiségű.
– Ha szabad ilyet mondani, ők a legjobb kliensek, mert ők értékelik a legjobban, amit mi nyújtani tudunk nekik. Családok jönnek, akik keresik a csendet és a természetet. A visszajelzéseik alapján büszkén mondhatjuk, hogy a közlekedési viszonyokat leszámítva mindennel meg vannak elégedve. Reménykedünk abban, hogy hamarosan elkészül az út a községközpont felé, Szováta irányából pedig számítunk további vendégekre a jövőben – mondja Alpár, közben a szomszédságban található épülethez sétálunk, amelynek az udvarán zajlanak a munkálatok.

A Farkas nevét viselő ház igazi gyöngyszem…
…megmutatkozik benne a tulajdonosok korábbi építési tapasztalata, minden saroknak külön története van, pompájában idézi a régi időket. Egy modern épületbe lépünk be, ahol ötvöződik az épített örökség tisztelete a gazdák életfelfogásával, alkotási-teremtési vágyával.
– Úgy éreztük, nagyobb térre is szükség van, ahol közösen lehet időt tölteni. Igyekeztünk minden anyagot felhasználni, ami adott volt. A több mint kétszáz éves csűrök gerendáit megtisztítottuk, beépítettük, ebből készítettünk burkolatokat, asztalokat. Lehet, a csempe sokkal hálásabb lenne, de mi inkább kőlapokkal borítottuk be a teraszt, az jobban talál az itteni ember lába alá. A házakat régi, gömbölyített végű cseréppel fedtük be, külsőleg ez ronthat egy ház megítélésén. A front díszeit le kellett verjük, de ugyanúgy visszaállítottunk mindent, az sem tűnik fel, hogy bővítettünk hátrafelé, igyekeztünk a famunkában hűek maradni az eredetihez, hogy észre se lehessen venni a változást – különlegességnek számítanak a világítótestek, ahol ugyancsak érvényesül a régi anyagok használata, alapos tervezés és kreativitás. 

Régi szekéralkatrészekből készítettek fali lámpákat, a nappaliban tekenőből varázsolt csillár van az asztal felett, egyedileg esztergált éjjeli lámpa várja a vendéget az épületben. A házban a marosvásárhelyi születésű neves fotóművész, Bálint Zsigmond munkáiból láthatunk kiállítást, a nyolcvanas években Siklódon készített alkotások adják meg a hangulatot az ideérkezők számára. Tervek még vannak bőven, jelenleg a régi kapu feljavításával foglalkoznak, csorgót készítenek a kúthoz, rendezik a terepet. 
– Elmondhatjuk, hogy mindketten élvezettel csináljuk ezt, az alkotási vágy hajt minket, szeretnénk őseink örökségének tiszteletével, saját munkánk és kreativitásunk által különleges élményben részesíteni az idelátogatókat. A turizmusban látjuk a jövőt, Siklódban a lehetőségeket – fogalmaznak vendéglátóim.