– Mikor, hogyan került kapcsolatba a fafaragással, a székelykapu-készítéssel? 

– Már lassan húsz éve, hogy vésővel és bunkóval dolgozom, másodgenerációs fa­faragó va­gyok, hiszen édesapám is sok évtizeden át faszobrászkodott, nála és vele együtt dolgoztam mindaddig, amíg elég erősnek éreztem magam ahhoz, hogy saját útra léphessek. Köszönöm neki az iránymutatást. Első székelykapumat Salgó­tar­ján mellé, Karancskeszire készí­tettük a nyikómalomfalvi Jakab Gyulával. Emlékszem, ami­kor kimentem hozzá, milyen örömmel és lelke­se­déssel fo­ga­dott, és meg­mutatta a kapu­­ké­szítés min­den rész­letét. Ugyanígy sze­retném majd én is átadni a következő gene­rációnak.

– Többnyire a magyar tör­ténelemmel kapcsolatos dísz- és használati tárgyakat, dom­borműveket is készít. Pontosan miket? 

– Domborművek faragá­sával kezdtem a faragómun­kás­ságomat, először csak címereket készítettem, hiszen meg kellett ismerkednem a fával, a fának a szálirányával, a vésőkkel… Nem volt könnyű, kellett a kitartás és a feleségem támogatása. Olyan történelmi mozzanatokat – mint például a vér­szerződés, Árpád pajzsra emelése, a honfoglalás stb. – faragtam meg, amelyekről a köny­vekben olvastam, hisz a tör­ténelem mindig is érdekelt. Székely népi hagyományokat is faragtam, mint a húsvéti locsolás, vagy akár életképeket, bölcsőket, kopjafákat. Régebb na­gyon so­kat íjász­kodtunk, Székely­udvar­helyen még egye­sületet is bejegyeztünk, és ennek kö­szön­­hetően kitaláltam az íjam tartására egy íjtartót, amiből már többet készítettem, és szer­te a világban megtalálható.

– A székelykapu a motí­vumokon, jelrendszereken ke­resztül mesél. Ön követi a hagyo­mányos, Székelyföldre jellemző népi mintákat, vagy újakat is belevisz fa­ragásaiba? Fafaragó mű­helyének és honlapjának is a Napkapu nevet adta. Mit jelképez ez az ön számára? 

– A KAPU a külvilág: le­gyen az a környezet, távoli vi­dékek, a világmindenség, az univerzum; és a belső világ: a lelki, szellemi életünk, élet­érzésünk, életmódunk, ízlé­sünk összekapcsolása. Nagy fe­lelősség székely­kapukat készí­teni, hiszen a megrendelő nagy bizalommal fordul a készítőhöz, mert a kapu sok mindent elárul az ember életéről, ezért is fontos jól megválasztani a kapukon lévő feliratot. A leggyakoribb székelykapuszöveg, amit fa­ragtam: „Áldás a bejövőre, béke a kimenőre”. Készítettem Parajdra olyan székelykaput, amit a Hagyományok Háza ha­­gyo­mányos míves termé­k­nek zsűrizett, s erről a kapuról tudni kell, hogy 95 százalékban megegyezik a Huszka József egyik könyvében található, az 1800-as évek végén ké­szített kapuval. Olyan kapumintát is rajzoltam, valamint farag­tam, ahol a hagyományos szé­­kelykapumintákat kom­bi­­náltam honfoglalás kori tar­­­­soly­lemezeken vagy öv­csatokon található pal­met­tás mintákkal, és ezek is mind na­gyon szépek lettek, jól mu­tat­nak a kapuzábékon.

– Közel száz székelykaput készített eddig, munkái távo­labbi vidékekre is el­kerültek. Mely településeken állították fel a kapukat? Kik a megrendelők? 

– Hálás vagyok Istennek, hogy szerte a Kárpát-me­den­cé­ben vannak már kapuim, de készítettem egy nagyon szép székelykaput, kerítéssel, a Duna-deltába is. Mindegyik alko­tásomra büszke va­gyok, de természetesen van köztük, ami­ket ki szok­tam emelni. Többek kö­zött a soltvadkerti Szent Korona Cukrászda terasz­be­­jára­tának a díszkapuja, amit Szer­vánszki László cukrász­mester emlékére állíttattak a gyerekei, valamint a tisza­kanyári Honfoglalás Park bejáratához állított díszes székelykapu, mind­két helyre egy-egy 6,5 méter hosszú és 4,5 méter magas kaput állí­tottunk, továbbá a fentebb említett parajdi székelykapu, de hadd ne emeljek ki a családi házak bejáratához állított szé­kelykapu közül egyet sem, mert mind önmagáért beszél. Kötött kapuk, födött ka­puk vagy fedeles kapuk Németországtól kezdve Kínáig előfordultak, ahol lombhullató erdők voltak, és ahol a hó hónapokig eltakarta a földet, ezért hogy ne rothadjon el a kapuzábé, a kapuláb, befedték ezeket. Az 1700-as évek elején jelennek meg a faragott ka­puk kúriák, templomok be­járatánál, ilyen a pávai, az ádámosi, a ma­gyarlapádi, a legrégebbi a mik­házi temp­lom előtti fedeles kapu. A ka­pulábakra a készítő először virágos, szalagos (életfás) re­neszánsz kori mintákat fa­ra­gott, és amit nem tudnak még megmagyarázni, vagyis én még sehol magyarázatot nem találtam, az, hogy egyszer csak megjelennek a napot, a holdat, a csillagot ábrázoló minták. Ezek a min­ták az ősi emlékezetből, a naptiszteletből merítődnek, hisz a nap életelemünk itt a földön. Ősi kultúránkban Isten a napból tekint reánk. Reggel ébredünk a napkeltével, este napnyugtával búcsúzunk. Nin­csen nap, hogy ne len­nénk a nappal, Isten adta ne­künk, hogy élhessünk itt a földön. Ezért adtam a hon­lapomnak a Napkapu ne­vet (www.napkapu.ro).

– Nemrég elkészítette egy székelykapu kicsinyített, hű mását…

– Idén januárban készí­tettem el egy udvarhelyszéki szé­­kelykapu makettjét 1:5-höz méretarányban. A ma­kett szé­kely­kapu méreteit, mintázatát Csergő Bálint Az Udvarhely vidéki székelykapu könyvéből néztem ki, ké­szítése során törekedtem arra, hogy minden apró rész­letet hagyományos mó­don ké­szítsek. Rövid időre kiállítottuk a Szejkén ta­lálható Mini Erdély Park­­ban. Áprilisban beneveztem vele a Hagyományok Háza által meghirdetett, kaposvári XXXIV. Or­szágos Faragó Pá­lyá­­zatra. A zsű­­rizés és az eredményhirdetés jú­nius 21-én lesz.

– Van-e jövője a fafaragásnak, a fa megmunkálásának, egy­általán ennek a szép, de nehéz szakmának?

– A faragás és székelykapu-készítés jövőjét illetően úgy gon­dolom, hogy van remény, hiszen mi is itt vagyunk, Szé­kelyudvarhelyen is töb­ben dol­gozunk ebben a szakmában. Nyár végén sze­retnék egy kopja­fafaragó-tábort szervezni gye­rekeknek és felnőtteknek egy­aránt, jö­vő évi tervem pedig egy székelykaputábor szervezése, ami­hez már keresem a helyszínt és a támogatókat.