Szeretem székely porta, szerepel a védett épületek listáján. Ám védettségi táblát nem látok sehol rajta. Pedig jó lenne, ha tudná mindenki, hogy mikor épült, mert a helyi egyedi védelem alatt álló érték nem bontható el. A védett értékeket épségben kell fenntartani, és méltó használatáról gondoskodni kell, ezen épületek esetében az önkormányzat is köteles segíteni. Kérdem is a gazdát, hogy mikor épült, hány éves a ház, de nem tudja a választ. Azt mondja, a szülei vásárolták a 70-es években, amikor beköltöztek Sükőből. A homlokzaton zsalugáteres ablakok voltak, de azokat kicserélték. Egy ott lakó bácsi állítja, hogy a pince gerendájába bele van vésve az évszám: 1809 vagy ’39. Keressük, de nem találjuk. Pedig annak ott kell lennie, mert ő látta. Hiába, nem került elő. A belső pincében találunk viszont egy nevet a gerendán bekarcolva: Guszti Sándor. Ők voltak a ház korábbi lakói. Fent is van ilyen bekarcolás, mondja a tulaj, de sosem tudták megfejteni.

Jöjjön, hátha magának sikerül, vezet be a nappaliba. Valóban látható egy fordított nagy N. B., de nem igazán tudom, mit jelent. A mennyezeten a gerendák, a borítódeszkák kifogástalan állapotban. Vastag oszlopok tartják a tornácot. Körbejárjuk a házat, mutatja a toldást, majd a kőlépcsőket, egyszer csak megkérdi, nem volna-e kedvem felmenni a padlásra. Dehogynem, ezt vártam! Több szuszék, gabonatároló láda van fent, de rég nem járt benne búza vagy kukorica. A padlás szigetelése téglával van megoldva. Egy mézeskalács ház, amilyen több nincs a városban.