Hagyomány és korszerűség a székely házak energiahatékonyságában
Egy régi ház nem hozható fel a passzív ház szintjére, legfeljebb alacsony energiafogyasztásúvá tehető, de egy helyesen végrehajtott felújítás összességében „zöldebb” lehet, mint egy passzív ház. A fejlett országok éves szén-dioxid-kibocsátásának 60 százaléka az építőiparnak és az ahhoz kapcsolódó tevékenységeknek tulajdonítható. Ezért a legfelelősebb és legkörnyezetbarátabb megoldás a meglévő épületek felújítása.
Az értéktöbblet-hozzáadással járó felújítás, az upcycling révén egy régi épület nem mindig bír az új funkcionalitásával (de közelítheti azt), és nem fog „tökéletes” teljesítményt nyújtani, de továbbra is a helyi identitás része marad, megőrzi a hagyományokat, és összekapcsolja a múltat a jelennel. Többletdimenzióként rendelkezik atmoszférával, érzelmi és eszmei értékkel, a hőszigetelési kérdések pedig ebből a perspektívából (is) feltehetők. Sarkítva: ma az energiahatékonyságot a ház falánál mérik. Régen nem erre koncentráltak: táji szinten mégis meglepően energiahatékonynak bizonyultak.
Hőszigetelési kérdések és apró megoldások
Ha megértjük a hagyományos építészet működési elveit, már néhány apró beavatkozással is váratlanul hatékony eredményeket érhetünk el – high-tech megoldások nélkül is. Egy nagy déli fekvésű ablak közvetlen közelében lévő téglapadló képes eltárolni a napsütés hőjét. A hőinerciája kb. 12 óra – így napközben hűti a házat, míg felmelegszik, és ugyanez a padló éjszaka temperálja a helyiséget, visszaadva a tárolt hőt. Nyáron a nagy ablakot kívülről szükség esetén lehet árnyékolni, hideg téli éjszakákon pedig egy belülről behúzott vastag függöny jelentős mennyiségű hőt takarít meg. A központi fűtés retúrcsöveit a téglapadló alatt visszahozva, az télen lassan fűti fel ezt a területet, amely még jóval azután is meleg marad, hogy a meleg víz már nem kering a rendszerben. A bojler, a puffer többletszigetelése is energiatakarékossághoz tud vezetni, pont úgy, mint amikor a hűtőt a radiátortól távol és közvetlen napsütésnek nem kitett helyre tesszük. Ahol lehet, érdemes szélfogóban gondolkodni, így nehezebben illan el a lakásból a meleg. A kamrát mindenképp északi–északkeleti oldalra érdemes tenni, ha erre mód van, és alatta akár érdemes a padlószigetelést kihagyni.

Fűtésmódok
A legkorábbi ismert székelyföldi fűtést az úgynevezett cserepesek biztosították. Ezek két oldalról nyitott, a szoba sarkában kialakított egyfajta kandallók, felső részükön égetett, mázas csempékből készült „ernyővel”. Ezt a nyílt tűzhelyet főzésre is használták. A fűtésnek ezt a módját a szakirodalom székely sajátosságnak tekinti.
Fűtésmód szempontjából a következő lépésként a nagy hatékonyságú csempekályhák elterjedése volt meghatározó. Ez a fűtési mód a mai napig általánosan elterjedt a Székelyföldön: a csempekályha napjainkban is a ház dísze. Gyakran találkozunk azzal a megoldással, amikor egy csempekályha egyszerre fűt ki egy szobát és a konyhát: a közös falba nyitott rést tölti ki a terrakottakályha, amely a konyhai részen a főzéshez igazítva, alacsony magassággal, öntöttvas tetővel van kialakítva, túloldalt pedig egy közönséges terrakottakályhaként jelenik meg. Újabban léteznek hordozható, fémkeretben készült csempekályhák is. Szerényebb változat a téglából épített, vakolt vagy tapasztott kályha – néha a kétféle kályhát kombinálták. Az ajtók hagyományosan öntöttvasból készültek, nagyságuk egy csempenagyságnak felelt meg. Ma már az ajtók gyakran hőálló üvegből készülnek, és egyre nagyobbak.
Gyakran előfordul, hogy központi fűtés kiépítésekor helyszűke miatt a konyhában és kisebb terekben nem jut hely a fűtőtestnek (radiátornak/konvektornak). Ilyenkor megoldást jelenthet a padlófűtés. Megbonyolítja a fűtőtestből és padlófűtésből álló kombinált rendszer az épületgépész dolgát, de egyetlenegy térben egyszerre alkalmazva is érdemes elgondolkodni a használatán: a fűtés beindításakor előbb a fűtőtest, majd a hőinerciája miatt később átmelegedő padlófűtés biztosít meleget – így lehetséges a kazán rövidebb, de intenzívebb ciklusokban való működése, s ez meghosszabbíthatja a kazán élettartamát. Mivel sugárzással ad le hőt, a padlófűtés kevesebb energiával ugyanolyan hőkomfortot biztosíthat, mint a leggyakrabban fűtőtestként használt konvektorok. Az ilyen típusú megoldás gazdaságosabb változata a kapilláris padlófűtés, amelyet közvetlenül a padló alá építenek be, hasonlóan az elektromos padlófűtéshez – így rövidebb idő alatt melegszik át a padló, igaz, kisebb a hőinerciája is –, ami akár előnyt is jelenthet energiahatékonyság szempontjából, mert egy túlmelegedett vastag betonpadló sugárzását nem lehet azonnal kiiktatni.
Radiesztézia szempontjából a padlófűtés nem a legoptimálisabb megoldás, a falfűtés előnyösebb. A bútorok alatt nincs értelme a padlófűtésnek, ugyanakkor a falfűtés nem mindig teszi lehetővé a bútorok falhoz rögzítését. A mennyezetfűtésre is van lehetőség. A kandalló a begyújtás után húsz perccel már fűt, mindaddig, míg ég benne a tűz. Ilyen szempontból a csempekályha ellentétje, ami igazából akkor fűt, amikor jól átmelegedett, s a tűz kialvása után lezárjuk. A kandallókból származó meleg levegőt megfelelő csővezetéssel át lehet vezetni a szomszéd vagy a fölötte lévő helyiségekbe, a gond az, hogy a zajok is át fognak szűrődni. Az egyre elterjedtebb vízköpenyes kandallók egyszerre kandallóként és kazánként is működnek, ráadásul nem kell külön kazánházat építeni alkalmazásukkor, a tűz látványa is mellettük szól. Hátrányként a lakásban való tüzelés szemetelése, esetenként füstje írható rovásukra.
A rendszerint a nyári konyhában vagy sütőben/sütőházban, de gyakran a kertben különállóan, csak egy hevenyészett födél alatt megépített kemencék külön figyelmet érdemelnek, hagyományos szerepük, a kenyér- és kalácssütés mellett feleslegessé tesznek bármilyen korszerű kerti grillezőt.
Újraértelmezhetők a régi idők cserepesei? A nagy méretű, akár kétoldalas, üvegezett ajtajú vagy feltolható, liftes ajtajú kandallók lehetővé teszik az egykori cserepesek mai újraértelmezését – és ez újra egy sajátos, székelyföldi megoldás irányába mutat.
Alternatív energiák
Az alternatív energiarendszerek közé tartoznak a napkollektorok (lehetőleg a tető síkjába szerelt síkkollektorok), a napelemek és napelemes ventilátorok, hőszivattyúk (levegő–víz, talaj–víz, víz–víz változatok, a terep jellemzőitől függően). Székelyföldön a szélmalmok általánosan nem jellemzőek, hagyományosan kevés helyen találunk ilyet, főleg vízi alkalmatosságok léteztek – így a szélturbinák esetében szintén mérlegelésre szorul, ha azt az itteni tájban szeretné valaki üzembe helyezni.
Nem szabad elfelejteni, hogy a meleg víz biztosításán kívül ezek a ma már nagyon is hatékony, de drágaságuk miatt korlátozott mértékben elérhető rendszerek csak megfelelően jól szigetelt épületekben tudnak érezhetően teljesíteni. A napkollektorok meleg vizet tudnak szolgáltatni anélkül, hogy begyújtanánk. Hasonlóan, ha saját napelemrendszer van kiépítve, a megtermelt energia segítségével lehet fűteni vagy hűteni, persze a kapacitás függvényében.
Összegzés
A hagyományos székely építészet tapasztalataiból és a korszerű technológiák előnyeiből egyaránt meríthetünk, ha fenntarthatóbb, energiatakarékosabb otthonokat szeretnénk. Bár a régi házakból nem lehet passzív házat varázsolni, egy jól megtervezett felújítás, a megfelelő hőszigetelési megoldások, a tudatos fűtésválasztás és az alternatív energiák észszerű használata révén jelentős megtakarítás és komfortérzet érhető el. A múlt értékeinek megőrzése és a modern eszközök okos alkalmazása nem ellentmondás, hanem egymást erősítő lehetőség, amely egyszerre szolgálja a környezet védelmét, az identitás megőrzését és a mindennapi élet minőségét.

