– Hogyan kerültél kapcsolatba a régi házak felújításával, merre, hol építettél, újítottál fel házakat?

– Az 1990-es évek végén az Énlaka Értékvédő Program által ke­rültem kapcsolatba a régi há­zakkal, akkor indult el a helyi épített örökség karbantartása, helyreállítása a csíkszeredai Kontur tervezőiroda építészei kezdeményezésével. Egyik munka hozta a másikat. Szé­kelyföld számos telepü­lé­sén dolgoztam: Gyergyó, Csík, Ud­varhely környékén, Maros­vásárhelytől Három­szé­kig, de távolabb is. 

– Milyen szempontokat kell figyelembe venni egy régi ház felújításakor? 

– Fontos, hogy minél több meg­maradjon a régi épület anyagából, hogy azt újra le­hessen hasznosítani. Amit le­het, konzerválunk, például a faanyagok esetében. Csak a na­gyon elkorhadt, szétmállott anya­gokat cseréljük. Az anyag mellett a látvány, a forma meg­őrzése is fontos, ha a réginek a megőrzése a cél.

– Milyen kompromisszumot lehet kötni (például anyag­használat esetében) egy régi ház felújításánál, hogy a forma is megmaradjon, de a mai kor igényeit is kielégítse? 

– Más lehet a helyzet egy műemlék helyreállításánál, és más egy épített örökség fel­ú­jításánál. A lehető legter­mé­szetesebb anyagokat hasz­náljuk, például vakolatoknál meszes vakolatot vagy tapaszt. A szigetelésekben növényi ere­detű szigetelést, például nád­­pallót vagy mohát; ha ezek nincsenek, kőzetgyapotot hasz­nálunk, nem polisztirént. Volt példa a gyapjúval való szige­telésre is. Tehát nem műa­nya­gokkal szigetelünk, hanem természetes anyagokkal. Nem használunk diszper­ziós fes­téket, hanem meszet. A nyí­lás­zárók, az épület-asz­­ta­­­los­­munkák arányait, lát­vány­elemeit megőrizzük, fi­gye­lünk a felületkezelő anya­gok összetételére, például vízalapú festékkel festjük, továbbá a szí­nek kiválasztása, használata sem utolsó. Mellőzzük a be­tont a fa közelében. Régen az alapköveket sima sár­ral rak­ták össze, most a hely­re­állí­tások során beton helyett me­szes habarcsot hasz­ná­lunk. A tapasztást több eset­ben földdel és oltott mésszel oldjuk meg. Mondták a ré­giek, hogy „a lószar és az agyag jó vakolóanyag”, de ezt nap­ja­inkban a meszes ha­barccsal he­lyettesítjük, ami elfogadott funkcionális újítás. 

– Ezekkel az anyagokkal, ha­gyo­mányos technikákkal meg­valósítható a mai kor igé­nyeinek kielégítése, a kellő komfortérzet elérése? 

– Igen, hiszen ha jól meg van csinálva, akkor nincs sem­mi­féle hátránya. Időt­álló­­­ság szempontjából sem rosszabb, mint a modern anya­gok hasz­nálata. Szükséges a kellő szak­értelem, és nem sza­bad kispórolni az anyagot! Költ­ségileg nem terhelőbb. A mo­dern anyagokkal könnyebb dol­gozni, könnyebb a be­szer­zés, az egyfajta kényelme­sebb megoldás más­fajta szak­értelmet kíván. A későbbi karbantartás is mindkét esetben szükséges. A belső terek használhatóságát, für­dőszoba, konyha kialakí­tását, a fűthetőséget stb. sem korlátozza, hátráltatja egy megfelelően megtervezett és kivitelezett felújítás.

– Mikor menthetetlen egy öreg ház?

– A nedvesedés okozhatja a leg­­nagyobb károkat. Több­nyire faházak esetében a nem megfelelő tető (héjazat, tető­szerkezet), a szétázott, szét­korhadt, szúette, gombás fa­anyagok menthetetlenek le­­­het­nek. Téglánál is lehetnek szét­ázási gondok, például az alapnál, de azok általában meg­­­menthetők vagy részben újjáépíthetők. Tehát a tető, a ház alapja, az építőanyag mi­lyensége határozza meg, hogy mi menthető vagy ment­hetetlen. 

– Miért fontos az épített örökség megmentése?

– Ahhoz, hogy lásd, hová tar­tasz, látnod kell, honnan jöttél! Az épített örökség kulturális érték. Fontos! Meg kell menteni az ilyen épületeket, ezért res­taurálják a templomokat is. 

– Udvarhelyszéken melyik településen maradt meg a legtöbb régi ház?

– Statisztikát nem tudok, de valószínű, hogy Énlakán van a legtöbb régi ház, megmentve is. De van más falvakban is sok régi ház. Általában a várostól távol eső, elszigeteltebb, el­néptelenedő, elszegényedő kisebb falvakban maradtak meg. A modernizálás hatása a vá­roshoz közelebbi falvakban jobban érezhető.

– Hol van nagyobb hajlandóság ezek megmentésére?

– A hajlandóság kétféle lehet. Vannak példák önkormány­­za­ti, műemlékvédő, faluképvédő szervezetek mentéseire, vala­mint vannak példák egyéni mentésre is. Utóbbi esetben gyakori az elszármazottak családi örökségeinek rendbe­tétele, ezeket többnyire nya­ralóként használják, de lehet státusszimbólum is. Ke­vesen, de vannak, akik la­kó­­házukat látják benne. Bele­vágnak egy-egy ilyen régi ház megvásárlásába, rendbe­té­telébe, falusi életvitelbe, a ter­mészetközelség, a csen­desebb életvitel reményében. 

– Be lehet-e lakni a régi házakat a modern ember igényeinek megfelelően?

– Be lehet. Az én feladatom az épület szakszerű helyreállítása. Fontos a külső forma meg­mentése, hogy a belső terek kialakítása – falak, padlózat, víz, villany, fűtésrendszer, ese­tenként kályhaépítés – mi­nő­­ségileg, ízlésesen legyen meg­csinálva. Az, hogy belül milyen konyhabútor s milyen fürdőszoba lesz, az már más szakterület. A belső terek be­rendezése egyedi igény, van, aki nem foglalkozik vele, de vannak szép példák is. Esetenként, aki odafigyel a ház szerkezeti, hiteles megmentésére, a belső terekben, a berendezésben is preferálja a természetes anya­gokat. Fontos, hogy a ház hasz­nálója tisztában legyen sa­ját szokásaival, igényeivel, és e­szerint a belső funkciók maxi­málisan kialakíthatóak. 

– Hogyan lehet ösztönözni a tulajdonosokat, hogy ne bontsák el a régi házakat?

– Fontos a népszerűsítés, a jó példák megmutatása. A rendbe tett régi háznak a klímája sok­kal jobb. Ezek az épületek sok­kal egészségesebbek. A meg­­­­­­­felelő lépték, a régi ará­nyok szépek, esztétikusak. Ezek a há­zak tudnak ma él­he­­­­tő­ek lenni, esetenként költ­ség­­­ha­té­konyabb a rendbe­tétel. Nem utolsósorban kör­nye­zet­kí­mé­lő és közösségi kul­turális érték.

– Mit szeretsz a legjobban el­végezni egy ház felújításánál? Mi a kedvenc területed? 

– Amikor készen van. Kályhát építeni szeretek, mert az szép terület. A füstjáratok ki­a­la­kítása, a technikai, szer­ke­­zeti megoldások, az alko­tá­si folyamat kihívás, és szép a vég­eredmény, de fon­tos, hogy ne csak szép, ha­nem működőképes is le­gyen! Valamint szeretem a fa­munkákat, például egy tor­nácnál, ami szépen össze van ácsolva és kifaragva, az is szép.