Nem történhetett így, mert ebben a formában nincs fent a hálón. Ha magamról kell írnom, akkor csakis én lehetek a forrás. Így marad a valóság és az őszinteség.
Gyerekkorom óta rajongok a régi dolgok és a művészet iránt, nem véletlen, hogy a Kolozsvári Képzőművészeti Akadémia padjait is koptattam öt éven át. Szeretem és gyűjtöm a képzőművészeti alkotásokat, hangsúlyosan az udvarhelyszéki alkotókat. Lakásunkban is ez vesz körül, és ezek hangulata meghatározó a hétköznapjainkban is.

A kertünkben és az udvarunkon nagyon sok növény található, a kis cserjéktől a már egész nagy méretű fákig, sokszínűségük már egy igazi kis, külön mikroklímát eredményez az utcánkban. A fények játéka a levelek és virágok között és a zöld ezer árnyalata nagyon kellemessé teszi tavasztól késő őszig a kertben való életünket. Bármennyire is forró a július, a kertünkben mindig jó idő van, és kellemes kint tartózkodni. Otthon vagyunk, és így is érezzük!

Ebbe a természeti környezetbe évről évre fokozatosan különböző tárgyak is beköltöztek. Nem volt semmiféle előre tervezés. Természetesen mindent meghatároz az ízlésünk, és talán gyermekkorunk vagy álomvilágunk egy kis mozaikját raktuk le évről évre. Ez folyamatosan változik, és nekünk így jó.
Mindig is szerettem a laposabb kőből, szárazon, beton nélkül rakott alacsony kis kerti kőfalakat. A pandémia első tavaszi hónapjaiban magam raktam ezeket. Sokat tanultam a munka folyamán, és abban a zavaros periódusban terápiának is jó volt.

Gyűjteményemben régi bécsi terrakotta épületdíszek is vannak, amelyek egykor a székelyudvarhelyi Budapest Szálló homlokzatát díszítették, de néha találok szép faragott követ is, vagy fém tetőoromzati díszeket. Régi padlások, fészerek, ócskavas, szemétdomb, bolhapiac, netes apróhirdetések vagy egy ismerős ajánlása – mind-mind forrása lehet egy régi, érdekes tárgynak, de akár modernnek is.

Csak olyasmit gyűjtök, csak olyan dolog érdekel, ami egyből megfog és tetszik. Soha nem veszek meg valamit azért, mert híres az alkotó, vagy mert nagyon olcsó a tárgy. Nem halmozok! Válogatva gyűjtök. Sokszor a tárgyak találnak meg engem.
A kertbe csak olyan dolgot lehet/szabad kitenni, ami időtálló, bírja a vizet, a napot és a fagyokat. Így nagyon jó kertdíszítő anyag lehet a kő, a jól kiégetett agyag, a különböző fémek, de akár az üveg is, vagy az olyan fa, ami bírja a kinti viszonyokat.

Természetesen a legegyszerűbb valakit megfizetni, aki megtervez nekünk mindent. De szerintem ebben az esetben pon­­tosan a mi egyéniségünk és a mi álmaink maradnak ki a kertünkből. Ha tervezőnk van, ha kertészünk van, akkor lesz egy szép kertünk. Ha ellenben mi tervezzük, mi alakítjuk és mi gondozzuk, akkor lesz csak saját kertünk, ami valóban rólunk szól, és aminek jó esetben lehet saját, karakteres világa.

Nem a lakberendezési áruházak milliószámra gyártott műgyanta Buddha-szobra fogja feldobni a kertünk hangulatát, hanem azok a tárgyak, amelyek az ott lakó emberek lelkét tükrözik, és amelyeknek sok esetben saját történetük van. S talán így lesz meg minden udvarnak, kertnek a saját sztorija.
A házunknak, udvarunknak és kertünknek olyannak kell lennie, hogy valóban otthon érezzük magunkat benne. Csak otthon lehetünk otthon.