Az elmúlt évtizedekben nem sokat hallottunk a fiatfalvi Ugron-kastélyról, nem szóltak róla újságcikkek, hisz a leromlott épület a rendszerváltás óta lakatlan volt. 1466-ban említik először a Fiatfalván birtokos főrendű Geréb családot, amelynek a 15. század óta itt állt az udvarháza, a ma is álló kastély helyén. Erről az épületről nem maradt írott adat, azt feltételezik, hogy 1588-ban Geréb György által sor került az udvarház javíttatására vagy más gazdasági épület építtetésére. 1625-ben Geréb András, Bethlen Gábor testőrkapitánya a leomlott udvarházat kőből, vár alakjában újraépíttette. Az évszázadok során sokszor cserélt gazdát, 1866-ban került az Ugron család birtokába, ugyanis Ábránfalvi Ugron János, Udvarhelyszék királybírája és lozsádi b. Györffy Ágnes ekkor vásárolta meg a kastélyt negyvenezer forintért.Ugron János 1882-ben bekövetkező halála után fia, Ábránfalvi Ugron Zoltán örökli a birtokot, aki 1892-ben a fővárosi Országgyűlés képviselője lesz. Folyóiratokból kerültek elő információk a kastély tulajdonosainak életéről, illetve a gazdaságról: a ménesről, ami 20 kancából és 45 csikóból állt, illetve szeszfőzdéről, amelynek többségi tulajdonosa Ugron Zoltán. A Székely Nemzet 1896-ban beszámol Ugron Zoltán és Nagy Margit esküvőjéről, amit Mikó Árpád házában tartottak meg, feltehetően azért, mert a fiatfalvi kastélyban munkálatok zajlottak. Szintén a gazdaság állapotát dicséri, hogy Fodor József, a fiatfalvi kastély kertésze aranyérmet nyer a Fiatfalván ter­mesztett zöldségekért. 1928-ban meghal Ugron Zoltán, a mintagazdaságot utódai viszik tovább, öt gyermeke: Anna, János, István, Mária és Pál, és valamennyi fiút neves magyarországi mezőgazdasági akadémiákon képezték ki. 1949-ben az épületet államosították, és az állami gazdaság irodái működtek a kastély épületében.

Az Ugron-kastély ma is őrzi a Conscriptio Possessionariae Fiatfalvaensis 1805 című dokumentumban leírt épület formáját. Végigjárva termeit, jó néhány részlet, építészeti jellegzetesség még mindig felfedezhető a régiből, ugyanúgy, ahogyan azt a fent említett dokumentum ismertette, bizonyítva, hogy teljes egészében az 1817-es újjáépítés sem változtatta meg a hajdani kastélyt.
A fiatfalvi Ugron-kastély lakói a nemesség átlagos életét élték, annak megfelelően gazdálkodtak és építkeztek. Egysze­rűség és munkás élet uralkodott a kastélyban. Fölösleges és haszontalan költségek nem voltak jellemzőek az itt lakók életére. Az udvarban fellelhető gazdasági épületek, kertek inkább a munkára és az önellátásra való berendezkedést sejtetik.

Galéria

Reménysugár a kastély életében

A kastély épületét a kommunista időszak alatt az állami gazdaság használta, majd 1990-től lakatlan volt. Az állami gazdaság használata során ugyan lelakta, a legjelentősebb károk mégis a rendszerváltás után keletkeztek, amíg a román állam és az eredeti tulajdonosok visszaigénylése körüli pereskedés zajlott. A kastély tulajdonjogát visszaszerző eredeti tulajdonosoknak az állagromlás, pusztulás megállítására nem volt anyagi lehetőségük, ezért határozták el 2005-ben, hogy megpróbálják családon belül értékesíteni. A Budapesten élő Ugron Éva, az Ugron család leszármazottja is ekkor értesült a kastély sorsáról. Ezután döntöttek férjével, Maróty Miklóssal a kastély megvásárlása, megmentése mellett. Az ő finanszírozásukkal sikerült a kastély további romlását megállítani 2010-ben a teljes tetőszerkezet felújításával, az épület újrafödésével, ezt követően külső források bevonására volt szükség.

2019-ben kezdődött a kastély teljes körű felújítása, amelyet új funkciókkal láttak el. Jelenleg szálláshelyként és rendezvényközpontként üzemel. A három évig tartó felújítás során kiemelten figyeltek az igényes, modern elvárásoknak megfelelő tervezésre és kivitelezésre. A korabeli elemeket igyekeztek különböző építészeti megoldásokkal szabadon hagyni, megmutatni a látogatóknak, amiből izgalmas enteriőr született. Teljesen megújultak a báltermek, saját fürdőszobás szállodai szobákat alakítottak ki. Nagy hozzáadott értéke a keresztboltozatos történelmi pince és a restaurált saját kápolna. A 2021–2024 közt zajló helyreállításnak köszönhetően vált elérhetővé a jelenlegi állapotában látható kastély, a reneszánsz kert és az angolpark a nagyközönség számára.

Sok nehézséggel kellett szembenézni

Ugron Éva tulajdonos elmondása szerint fő céljuk mindvégig az volt, hogy amellett, hogy megmentik a műemléket, a térségnek, legfőképp az itt élő magyaroknak minőségi közösségi teret biztosítsanak.
– Budapesti, „Erdély-szerető” friss házasként 2005-ben nem is sejtettük, hogy a fiatfalvi Ugron-kastély akkori örököseitől nagy lendülettel megvásárolt ingatlan milyen titkokat rejt, mennyi történelmi, politikai és emberi oldala lesz a projektnek. Míg a kivitelezővel és a főépítésszel megfelelő összhangban zajlott az építkezés, nekünk a Covid alatt itthon – családi és céges szinten is – sok nehézséggel kellett szembenézni. Természetesen az árak is megsokszorozódtak, így sok projekt­elemet el kellett hagynunk, például a padlástér vagy az istállóépület felújítását szálláshelynek, és persze saját tőke bevonását is igényelte a megvalósítás – meséli Ugron Éva.
Székelykeresztúri vállalkozók bevonásával igyekeztek helyi szinten találni megoldást mindenre.
– Itthonról a háttérmunkát, a marketingmegjelenéseket és az értékesítést intézzük. Természetesen a kastély körül még rengeteg a teendő, így heti rendszerességgel megyünk Fiatfalvára, de sajnos egyelőre nem áll módunkban Fiatfalván élni életvitelszerűen.

Tervezik az együttműködést a székelykeresztúri önkormányzattal is, de a részletek még nincsenek kidolgozva. Ugyanakkor hálásak a székelykeresztúri közösségnek, amely töretlen lelkesedésével mindvégig támogatta őket a „város szégyenfoltjának” nevezett romos épület újjászületésében. 
– Köszönettel tartozunk gyermekeinknek, akik lelkesen támogattak minket még akkor is, amikor családi helyzetünkből adódóan a feladás küszöbén álltunk. Bár még fiatalok, mégis az adott ponton sajátos eszközeikkel mindig meggyőztek arról, hogy sokkal nagyobb értékteremtő hatása lesz, mint gondolnánk, vigyük végig annak ellenére, hogy olykor túlmutat rajtunk és kapacitásainkon a családtól elvett kastélyfelújításra szánt idő vagy akár az anyagi és lelki ráfordításunk.

S hogy kiket várnak a kastélyba?

– Elsődleges célcsoportunk a külföldi, magyar vagy román 20-30 fős társaságok, akik egész hétvégére magukra lehetnek a kastélyban. Weboldalunkon többféle programlehetőség közül válogathatnak a szállóvendégeink. Leginkább a családi vagy céges ott-tartózkodást preferáljuk, három–öt napra ideális helyszín. A kéthektáros parkban nyugalomban, míg a báltermekben és a pincékben tematikus programokon élvezhetik az ittlétet. Összesen tizenkét szobát alakítottak ki, mind eltérő berendezéssel. Lehet céges csapatépítő vagy baráti társaság, a teljes kastély kibérlésével különleges élményt tudunk nyújtani. Van gasztronómiai csomagunk piknikkel, borvacsorával vagy természetjáró, ahol vezetővel tudnak e-bike-ozni vagy túrázni, de összeraktunk a helyi kézművesek bevonásával hagyományőrző napokat is, melyeken este néptánctanítás is szerepel. Ez az elsődleges cél, de aki csak a báltermeinket szeretné kivenni egy rendezvényre, azt is megteheti. Kevés a történelmi helyszín, ahol minden enteriőr, kényelem és gasztronómia megüt egy olyan szintet, ami méltó a befektetett anyagi és lelki ráfordításhoz. Minőségi és új minden. Érdemes kipróbálni.

Az épített örökség nem egy megújuló erőforrás

A fenti cím kissé sarkítva: nem lehet műemléket építeni! Hatalmas kihívás lehet egy építésznek rekonstruálni egy 1625-ben épült, mai formáját 1817 körül elnyert épületet. Melyek voltak az elsődleges szempontok, amit figyelembe kellett venni az épület felújítása során? – kérdeztük a felújítást végző Larix Stúdió vezetőjét, Köllő Miklóst.
– Nagyon sokszor összetévesztik azokat a fogalmakat, ame­lyek egy műemlék-helyreállításhoz köthetők. A rekonstrukció valaminek a visszaépítése, ezt hosszú ideig a Velencei Charta értelmében fizikailag csak anasztilózissal, azaz az egyszervolt épület más anyagok használatával, visszafordítható módon történő megformálásával volt lehetséges. Ezenkívül a rekonstrukció lehet egy rajz, egy makett, egy hologram vagy ma már digitális rekonstrukció egy virtuális térben. A restaurálás – magyarországi szóhasználatban restauráció – a meglévő állapot vagy a feltárható állapotok valamelyikének/összességének helyrehozatala, az épület történelmi szubsztanciájának megőrzésével, lehetőleg korabeli technológiák alkalmazásával. Itt mindig a hitelesség kérdése a mérvadó – erre vonatkozóan a Narai Dokumentum előírásait tartom mérvadónak. Az épített örökségünk tulajdontól függetlenül mindazoké – és örvendetes, hogy egyre többen vannak –, akik megértették és fontosnak tartják hajdani építészeti és tárgyi emlékek, régészeti elemek, épületek, történeti tájak megtartását, mindazt, amit a jelen a múltból örökölt, hogy a jövőnek adja tovább.

 Fontos megérteni: az épített örökség nem egy megújuló erőforrás, kissé sarkítva: nem lehet műemléket építeni… Nagyon könnyen el lehet rontani valamit, ilyenkor egy mozdulat következtében örökre elszáll az épületben időkapszulaként betárolt idő – ez a műemlék épület negyedik dimenziója, illetve elillan az atmoszférája, a letűnt korok parfümje. Szóval: tévedni nem lehet, a legjobb tudásod szerint a legjobbat kell kihozni az adott lehetőségből, mindezt visszafordítható módon, hogyha tévedtél, akkor más az eredeti részek károsodása nélkül korrigálni tudja. Nagyon-nagyon sok műemlékes szakember készíti elő és dolgozik egy ilyen épület tervezésén, a teljesség igénye nélkül: földmérő, (talajradart is használó) régész, művészettörténész, falkép-restaurátor, kőrestaurátor, dendrokronológus, épületfizikus, épületbiológus, farestaurátor, történeti tartószerkezeti szakértő, műemlékes építész és építőmérnök, műemlékes villamosmérnök és épületgépész, belsőépítész, műemlékes ellenmérnök, történeti kertek felújítására szakosodott tájépítész stb. A kivitelezéshez is megfelelő szemléletű és tudású/képzettségű mesterekre van szükség, hisz úgy kell bánni mindennel az építőtelepen, mint a hímes tojással. Ha nincs ez a szemlélet, akkor következik be az, amit úgy mondunk: bement az elefánt a porcelánboltba. 

Az évszázadok során többször gazdát cserélt az ingatlan, de talán a legszomorúbb élete az államosítás után volt (irodák működtek benne), illetve a rendszerváltás után, amikor lakatlanná vált. Ennek kapcsán azt kérdeztük Köllő Miklóstól, hogy bukkantak-e valamilyen feliratra, freskóra a kastély múltjából, amit meg lehetett menteni és ma is látható. 
– Amikor elkezdtük az épület felmérését, az egy tetővel ellátott, minden történeti értékétől megfosztott romnak tűnt, egyedül a kápolnabelső őrzött valamit az egykori kastély valójából. Aztán kollégáimnak és a kutatásban részt vevő szakmérnököknek köszönhetően kerültek elő az egykori korszakok lenyomatai, tanúi: barokk parkett, reneszánsz ajtókeret-töredékek (egy része kéményből kibányászva), másodlagosan felhasznált díszesen faragott mennyezeti gerendadarabok (a deszkák közötti takarólécek bevésett profiljával), egy eddig Erdélyben párhuzam nélküli kerámiapadló, aztán kályhacsempék, ólomüveg és végül, de nem utolsósorban a Mátyás király korabeli udvarház tornácalapozása. Szóval: minden, amit remélni sem mertünk. És mindent mentettünk: ablaksarkat, hargallót, utolsó szöget, valamire még használható fadarabot, tenyérnyi korabeli vakolattöredéket. Furcsa együttállások is kialakultak az idők folyamán többször átalakított, a kutatások során „megvetkőztetett” épületen: a reneszánsz kori lőrés vágja a barokk korszak ablakkeretezését. Külön érték a kastély mögötti park, amely mostoha körülményeket túlélve őrzi a tájképi parkok két korszakának kedvenc fáit: a platánt, illetve a tűlevelűeket. Kastély és kert összetartozik. Nemcsak képileg: egy kastélykertben egész településed közösségét vendégül lehet látni, ez a közösség nappalija tud lenni ünnepnapokon.

Úgy megtartani a régit, hogy a mai igényeknek megfeleljen, nem kis felelősség. Milyen elemekkel lehet ötvözni, hogy ne veszítse el ódon jellegét, ugyanakkor modern is legyen? – tettük fel a kérdést a szakembernek.
– A mában használható épületet terveztünk kollégáimmal, a Larix Stúdióval, nem „múzeumot”.  Ez egy kihívás: mértéktartó módon, de magas minőségű építészetet tenni hozzá a műemlék adottságaihoz, hogy egy rom – bármiféle rekonstrukció nélkül – képes legyen az egykori erdélyi főúri pompát visszaadni. Minden mai beavatkozás olvasható, de egyik sem károsítja az épületet, mindenik visszafordítható. Az idők folyamán eltűnt reneszánsz kert sem egy rekonstrukció, hanem egy hajdanvolt tábláskert esszenciájának kortárs bemutatása. Azt kell megérteni: nálunkfelé a múlt és a jelen nem két egymás mellé rendelt igeidő, ennél sokkal több: a jövő.

 (Forrás: www.ugroncastle.ro)