Nem nevezhető örvendetesnek az, hogy az élet majd minden területén „eseménydúsnak” bizonyult az elmúlt hét: tüntettek a családorvosok (és eredménytelen tárgyalásokat folytattak a kormányfővel), zárolták a DNA ügyészei a kormánypárt elnökének, Liviu Dragneának (de nem csak) a vagyonát, heves és akár botrányosnak is minősíthető vita bontakozott ki a parlamentben az igazságügyi reform törvénytervezetével kapcsolatosan, a kormánykoalíciós honatyák úgymond lesepertek az asztalról egy bizalmatlansági indítványt, újabb tetszetősnek nem nevezhető „színfoltokkal” gazdagodott az úgynevezett fiskális intézkedési csomaggal kapcsolatos állásfoglalás-sorozat, olyan nyilatkozatok hangzottak el, amelyekből az következtethető ki, hogy robbanásig feszült a viszony az államelnök és a kormánykoalíciót alkotó pártok csúcsvezetői között stb. Kezdenénk a bizalmatlansági indítvány „utóéletével” (amelyről egyébként pénteki lapszámunkban már hírt adtunk). Azt már előre borítékolni lehetett, hogy nem fog átmenni a parlamenten lévén, hogy minimális esély mutatkozott a szükséges 233 kedvező szavazat megszerzésére. Amúgy azt is sejteni lehetett, hogy az RMDSZ, valamint a nemzeti kisebbségek honatyái, ha részt is fognak venni a bizalmatlansági indítvány vitájában, a szavazástól „távol fogják tartani magukat”. Így is történt. A bizalmatlansági indítványt szavazás alá csütörtökön a délelőtti órákban bocsátották. A kezdetben még azt közölték, hogy a közös ülésen 274 honatya van jelen, de részt vett Mihai Tudose kormányfő és jó néhány miniszter is. Akkor még a kvórum megvolt, de amikor a bizalmatlansági indítvány felolvasására került volna sor, a kormánypárt képviselői és honatyái elhagyták a termet. Az USR honatyái a karjukon két fekete csíkos fehér karszalagot viselve jelentek meg, amelyről azt mondták, hogy az „a párhuzamos államot” szimbolizálja. A liberálisok Bukarestből és az ország egyes megyéiből összeverbuváltak több ezer szimpatizánst, akik a parlament ülésének ideje alatt ott kint a téren ugyancsak hangosan tüntettek. Volt két „nagy távolmaradó” is, mármint a parlamenti vitáktól. Azok, akiknek tulajdonképpen ott lett volna a helyük az elnökségben, s egyiküknek éppenséggel elnökölnie kellett volna. Talán mondanunk sem kell, hogy a szenátus elnökéről, Călin Popescu Tăriceanuról és a képviselőház elnökéről, Liviu Dragneáról volt szó. Lehet, hogy valamelyes állásfoglalást kívántak kifejezésre juttatni, de a mi olvasatunkban ez azt is jelenti, hogy alábecsülik a parlamenti vita jelentőségét, s végső soron azt a tisztséget, amit a házelnökség jelent, s aminek velejárói – tetszik, nem tetszik – adott kötelezettségek is. A felszólalásokra nemigen van amiért utalni, mert azok semmitmondóak voltak, érdembeni vita nem alakult ki, mert mit is mondhatnánk annak kapcsán például, amit a kormányfő hangoztatott: „egy bizalmatlansági indítvány egy alkotmányos jogot jelent és egy demokratikus megnyilvánulást. Sajnos önök ezt a törvényes jogot arra próbálják meg felhasználni, hogy populista demagóg módon nyilatkozzanak, és egy olyan előadást mutassanak be, amely a valóságtól teljesen elrugaszkodó forgatókönyvön alapszik”. Visszatérve a bizalmatlansági indítvány sorsára: a szavazásra a déli órákban került sor, s azt a szükséges 233-mal szemben csak 159-en szavazták meg, hárman ellenbe szavaztak, a jegyzőkönyvbe bekerült 32 tartózkodás is. Amúgy a kormánypárt szenátorai és képviselői nem vettek részt a szavazáson. Ami pedig az RMDSZ-t illeti, hát fogalmazzunk úgy, hogy „semlegesnek” bizonyult: se kint, se bent, azaz se velük, se ellenük… Ki így tudja, ki úgy Csütörtöki lapszámunkban már beszámoltunk az egykori pénzügyminiszter, a kormánypárt jelenlegi szenátora, Eugen Teodorovici ama meglepetésszámba menő nyilatkozatáról, miszerint a kormány tisztességesen cselekedne, ha minél hamarabb egy újabb sürgősségi kormányrendelet révén hozná helyre mindazt, amit elbaltázott az Adótörvénykönyvet módosító és kiegészítő, november 8-án meghozott 2017/79-es sürgősségi kormányrendeletének egyes előírásaival. (Amúgy Teodorovici már a sürgősségi kormányrendelet jóváhagyását megelőzően is fenntartásokat, kifogásokat fogalmazott meg.) A kormány részéről egyelőre nem született reagálás az egykori pénzügyminiszter ajánlásait illetően. Időközben viszont egy újabb, igen kemény hangvételű nyilatkozat hangzott el Teodorovici szájából, amelyben azt hangoztatja, hogy Tudose kormányfő és Marius Nica európai alapokért felelős tárca nélküli miniszter úgymond „félrebeszélnek, azaz félretájékoztatják a lakosságot”. De miről is van szó? A szerda délutáni kormányülésen a kormányfő megdicsérte Marius Nicát legújabb sikerei miatt, lévén, hogy szerinte kiváló eredményeket ért el. Az európai alapokra célzott. Konkrétan nem vázolta fel, hogy mi is történt, de arra utalt Marius Nica: szerdán közölték az európai finanszírozások kalendáriumát, és az szerint „az év végéig kétmilliárd euró áll a rendelkezésünkre”. Ilyen összefüggésben megemlítette, hogy együtt a belügyminiszterrel szerdán jóváhagyták az országos debürokratizálási terv első szakaszának a finanszírozását, ami azt jelenti, hogy a belügyminisztérium egy olyan projektet futtat fel, amely révén mindennemű általa kibocsátandó, a lakosság által igényelt, okirat ügyintézésére elektronikus rendszerben kerül sor. Továbbá az illetékes tárcavezetőkkel együtt sort kerítenek a napközi otthonok, óvodák, iskolák rehabilitálásának, modernizálásának a finanszírozására, valamint a járóbeteg-kezelési egységek ellátmányának és modernizálásának a finanszírozására. Hozzáfűzte azt is, hogy a közszférában mintegy 530 szerződés vár aláírásra. Szerdán a késő esti órákban reagált Teodorovici e diadalittas kijelentésekre, többek között azt hangoztatva, hogy mindez színjáték: „A funkcióban lévő miniszter úr valamit mond az év végéig rendelkezésre álló kétmilliárd euróról. A rendelkezésre állás azt jelenti, hogy elkölthető az a kétmilliárd euró, s erről egy olyan valakinek beszélt, aki ugyanannyit tud, mint ő a dolgokról, egy dolog aláírni egy szerződést és más arról, mármint az aláírásról múlt időben beszélni” – így Teodorovici szenátor. Nyomatékolta azt is, hogy az a pénz tulajdonképpen akkor lesz felhasználható, amikor már aláíródtak a közbeszerzési szerződések, azaz hónapok vagy esetleg évek múltán. Majd így folytatta: „E színdarab két szereplőjének azt szeretném mondani, hogy egy finanszírozási szerződés aláírása egy kevésbé jelentős lépés. Ami mérvadó az a közbeszerzési szerződés. Amikor odaítéltél egy közbeszerzési szerződést, akkor kezdődhet meg a pénzfolyósítás, és azt követően költheted el azt a bizonyos kétmilliárdot”… Végezetül pedig azt hangoztatta: „Többé ne hazudjunk a népnek! Az, hogy az emberek nem ismernek egyes dolgokat, neked nem ad jogot arra, hogy félretájékoztasd őket. Amúgy azzal, amit mondott az európai alapokért felelős miniszter, félretájékoztatta a kormányfőt”. Ezek szerint a kormánypártban vannak olyan személyiségek, illetve tisztségviselők, akik egymásnak gratulálnak, de olyanok is, akik csínján bánnak a „tapsolással”… Apropó: az elmúlt héten a kormánykoalíció ténykedéseitől elhatárolódva kilépett a szociáldemokrata pártból annak europarlamenti képviselője, Sorin Moisă, és az európai törvényhozásban átült a néppártiak soraiba. Kos módjára… Petre Daea úgy beleélte magát a „juhkérdésbe”, hogy minap, pontosabban a szerdai kormányülésen kos módjára támadt rá a Versenytanács elnökére, Bogdan Chirițoiura. (Tulajdonképpen hátbatámadásról van szó, mert Chirițoiu nem volt jelen.) Ami újólag felingerelte a tárcavezetőt, az a tojás fogyasztói ára volt, amely nemigen akar csökkenni, s ha igen, akkor csak elenyésző arányban. Nos, a kormányülésen Tudose kormányfő arra kérte miniszterét, hogy magyarázza meg, miért drágulnak a termékek, hozzáfűzve azt is, hogy az interneten olyan karikatúrákat látni, amelyeken tyúkok vannak báránybőrben. Daea azt mondta, hogy az indokolatlan árdrágulás láttán a minisztérium szintjén egy ellenőrző csoportot hozott létre, hogy választ kaphasson a történésekre. Megjegyezte azt is, hogy átirattal fordult a Versenytanács elnökéhez, arra kérve, hogy lépjen közbe, lévén, hogy olyan „elemekről van szó, amelyeket mi nem ismerünk, számolva azzal is, hogy azok az árak az általunk végzett számítások alapján indokolatlanok”. Ilyen összefüggésben megemlítette azt is, hogy a „tojásgyárak” esetében a becsomagolt, szállításra kész tojás ára 0,36 lej/darab. Egyelőre nem kapott választ, és jó lenne, ha a Versenytanács elnöke magyarázattal szolgálna Románia kormányának, majd hozzáfűzte: „ezt azért, mert ő urasága nem páva a tyúkok között úgy, hogy ne őrizze meg a szárnyait és minket naponta kínozzon az a valós helyzet, amely eluralkodott az országban. Őurasága pedig magyarázatokkal sétafikál, keresve egy választ két év múltán, amikor már nem lesznek tyúkok, és lehet, hogy mi sem”. Nehéz lenne kihámozni ebből a bégetésszerű megnyilatkozásból, hogy hova is akart kilyukadni a tárcavezető. Minden jel arra mutat, hogy a miniszteri expozé némileg fejbe kólintotta a kormányfőt is, aki megszakítva szóáradatát, arra kérte fel miniszterét, hogy a Versenytanáccsal és a többi intézménnyel folytatott párbeszéde eredményeit hozza nyilvánosságra, de ne kormányülésen. Arról, hogy a tojás árának az égbeszökése, akárcsak a vaj és egyes élelmiszeripari termékek megdrágulása nem sajátos hazai jelenség, már írtunk lapunkban, nevezetesen november 21-i lapszámunkban. Ebben a kontextusban most csupán arra utalnánk, hogy az anyaországban a PrivátBankár adatai szerint az átlagár egyetlen hónap alatt 50,7%-kal ugrott meg, s állítólag előfordult olyan eset is, hogy egy darab tojásért 70 forintot is elkértek. Visszatérve a hazai helyzetre, az elmúlt hetek során valóban bekövetkezett egy igen erőteljes drágulás, s ez okkal váltotta ki a vásárlók elégedetlenségét. Az utóbbi napokban állítólag valamelyes csökkenés mutatkozott, de ez semmiképp sem írható az áraknak kosként nekiugró tárcavezető javára, hanem talán a lengyelországi importéra. Egyébként a csíkszeredai áruházakban az elmúlt hét végén a tojás fogyasztói ára 0,79 és 1,20 lej/darab között mozgott. Feltételezhető, hogy a Versenytanács elnöke nem vette jó néven, hogy kosként tört rá Petre Daea, ennek ellenére mértéktartóan nyilatkozott: csütörtökön azt hangoztatta, hogy az általa vezetett hatóság egy erős és professzionista intézmény, a különböző intézmények közti együttműködésnek pedig diszkrét módon, közvetlen találkozók révén kell megvalósulnia és nem sajtó általi hírverés révén. Mintegy válaszként arra, hogy őt pávának „kiáltotta ki”, Daea a következőket mondotta: „a román állam egy szürke tisztviselője vagyok, igen ez vagyok… Minden embernek meg van a maga stílusa. Nem vagyunk egyformák, mindegyikünknek más és más a stílusa”. Elismerte, hogy a tojás és a vaj megdrágulása nem magyarázható csupán a kereskedelmi mérleghiánnyal és a pénzromlással. Egy mérsékelt árnövekedés megmagyarázható és normális. Ilyenképpen pedig valóban szükségeltetik egy alaposabb elemzés, de az időigényes. Ugyanakkor azonban utalt arra is: „lássuk a nemzetközi fejleményeket és azt is, hogy ilyen dolgok megtörténtek az Európai Unió más országaiban is”. Nyomatékolta továbbá azt is, hogy egy mélyenszántó és alapos elemzés mindenképp időigényes. Ez valóban így van, mert a Versenytanács elemzései, vizsgálódásai a dolgok természeténél fogva rendszerint elhúzódnak, s olyan eset is előfordult, hogy egy-két évnek kellett eltelnie a tényállás megállapításáig és a büntetések kirovásáig. Arcon csapták… Az Alkotmánybíróságnak november 16-án kellett volna döntenie annak a beadványnak az ügyében, amelyet a szenátus elnöke, Călin Popescu Tăriceanu nyújtott be, s amelyben annak megállapítását kérte, hogy létezik-e alkotmányossági természetű jogi konfliktus a kormány és a DNA között. Igen, mert a DNA ügyészei két olyan egykor meghozott kormányhatározattal kapcsolatosan kezdtek kutakodni, amelyekben akkori miniszteri minőségében érintett volt Sevil Shhaideh, illetve Rovana Plumb. Nem részleteznénk újólag a történteket, ugyanis azokról már lapunkban az elmúlt időszakok során többször is beszámoltunk. A lényeg az, hogy a taláros testület döntésének meghozatalára november 16-án nem került sor, lévén, hogy a bírák megítélése szerint alaposabb elemzésre van szükség, s ezért a döntést elnapolták november 23-ra. Tăriceanu mindig is magabiztosan állította, hogy megalapozott érveket tartalmaz beadványa, és annak helyet is fog adni a taláros testület. A kormány képviseletét az ügyben ellátó Tudorel Toader igazságügyminiszter igen ékesszólóan próbálta alátámasztani Tăriceanu álláspontját, egyszersmind a kormány védőügyvédjeként is megnyilvánult. S talán arra is alapozott, hogy ő még nem is olyan régen ennek a taláros testületnek a tagja volt. Csütörtökön délutánra kiderült, hogy tekintély ide vagy oda, egykori alkotmánybírói tisztség ide vagy oda, mégiscsak leszerepelt. Érvei, akárcsak a beadványban felsorakoztatottak, „nem vették le a lábukról” az alkotmánybírákat, és a jelek szerint attól sem tartottak, hogy a beadvány esetleges elutasítása okán a szenátus elnöke őket is besorolja majd a „párhuzamos államba”. Mondjuk mindezt annak okán, hogy azt végül is elutasították. Vitathatatlan, hogy az Alkotmánybíróság elutasító döntésével úgymond arcon csapta a szenátus elnökét, de szégyenfoltot ejtett Tudorel Toader szakmai tekintélyén is. Ilyenképpen a DNA ügyészei továbbra is vizsgálódhatnak, és az is megtörténhet, hogy a meggyanúsított egykori miniszterekből vádlottak lesznek. Igaz, Rovana Plumb esetében ez komplikáltabb lehet, mert képviselőként továbbra is mentelmi joggal rendelkezik. Egyébként a szenátus elnöke az alkotmánybírósági döntést követően elzárkózott mindennemű nyilatkozattól. Hecser Zoltán