Az elmúlt hét során tanúi lehettünk ama alkotmánybírósági döntés utórezgéseinek, amely értelmében alkotmányellenesnek nyilvánították a Büntető Eljárási Törvénykönyv műszaki „felügyeletekkel” kapcsolatos szakaszának egyik szövegrészét. Annak okán, amint az ismeretes, a megelőző héten (pontosabban március 11-én az esti órákban) soron kívüli ülést tartott a Legfelsőbb Védelmi Tanács, valamint a kormány. Az alkotmányossági aggályokat „eloszlató”, de akár űrpótlónak is nevezhető sürgősségi kormányrendelet, valamint egy ahhoz kapcsolódó kormányhatározat, továbbá az Alkotmánybíróság szóban forgó 2016/51-es döntése utólag megjelent a Hivatalos Közlönyben. Azok nyomán újabb álláspontok, vélemények, értékelések, feltételezések fogalmazódtak meg. Kedden ismét ülésezett a Legfelsőbb Védelmi Tanács, annak napirendjén 15 téma szereplelt, közöttük az európai szintű illegális migrációs jelenségre vonatkozó helyzetjelentés, valamint a törvénytelen fakitermelés leküzdésével kapcsolatos beszámoló. Az ülésen elhangzottakról, a meghozott döntésekről nem adtak ki semmilyen közleményt, csak annyit tudni, hogy minden idők leghosszabb ülése volt a keddi, közel hat órát tartott. Befejezte látogatását a Valutaalap küldöttsége is, és minden jel arra mutat, hogy nem maradtak túl kedvező benyomással. Némileg furcsállandó, hogy a sebtében, a kormány március 11-i soron kívüli ülésén meghozott jogszabályok csak március 14-én jelentek meg a Hivatalos Közlönyben. A műszaki felügyeleti megbízatás gyakorlatba ültetésével kapcsolatos egyes intézkedésekre vonatkozó 2016/6-os sürgősségi kormányrendeletről van szó, valamint arról a 2016/158-as kormányhatározatról, amely révén számos bűnügyi rendőrségi tiszti és rendőrügynöki állással egészítették ki a létszámkeretet, amely a legfelsőbb ügyészség rendelkezésére áll. Bizonyos értelemben az is furcsállandó, hogy ugyancsak március 14-én jelent meg a Hivatalos Közlönyben (azaz vált hatályossá) az Alkotmánybíróság ama február 16-án meghozott 216/51-es döntése, amely értelmében alkotmányellenesnek nyilvánították a Büntető Eljárási Törvénykönyv egyik szakaszát, s amely elindította a lehallgatások körüli „lavinát”, illetve azt, amit egyesek lehallgatási botrányként emlegetnek. (Amúgy, amint az már ismeretes, a taláros testületnek ez a döntése az Alkotmánybíróság honlapján március 9-én már megjelent, és azt követően bontakozott ki az az eseménysorozat, amelyről már lapunk március 14-i számában részletesen beszámoltunk.) Az Alkotmánybíróság igen terjedelmes döntését nincs miért ismertetni, az jobbára technikai jellegű. Az érdekesség kedvéért azonban utalni kell arra, hogy az ügy elindítói külföldi állampolgárok, akikkel szemben még 2011-ben indult bűnvádi eljárás, illetve büntetőper, s védőik a vádlottak lehallgatása kapcsán fogalmaztak meg alkotmányossági aggályokat 2015 májusában. (Egyébként az említett külföldi állampolgárokkal szembeni vád szerint azok szervezett bűnözési és pénzmosási bűncselekményeket, illetve terrorizmus finanszírozásával kapcsolatos bűncselekményeket követtek el.) A sors fintora, hogy egy ilyen bűnügy vezetett el ahhoz, hogy az Alkotmánybíróság megállapítsa egy 2004 óta alkalmazott eljárásról, hogy az alkotmányellenes. Továbbá feltétlenül utalni kell arra is, hogy az Alkotmánybíróság döntését lehet értékelni, véleményezni, de az hatályos, ha a testület két tekintélyes tagja is különvéleményével alkotmányosnak tartotta a Büntető Eljárási Törvénykönyv kifogásolt szövegrészét, akárcsak a már említett peres ügyben eljáró Bukaresti Törvényszék, valamint az Alkotmányíróságon a legfelsőbb ügyészséget képviselő ügyész, illetve a Nép Ügyvédje. (Az már csak hab a tortán, hogy az egyik hazai oknyomozó újságíró állítólag azt is kiderítette, hogy az Alkotmánybíróság döntésének szövegében olyasmik is szerepelnek hivatkozásként, amelyeket nem lehet beazonosítani a „forrásként” megjelölt dokumentumokban.) A fürdővízzel együtt… A dolgok ilyen alakulása mindenképp elgondolkoztató, mint ahogy az is, ahogyan alakulni látszik az Alkotmánybíróság döntésének „utóélete”. Egyesek szerint, és közöttük vannak bírák, jogászok is, már jogerős és végleges ítéletek esetében is lehetséges lesz a perújítás. Ugyanakkor vannak olyan álláspontok is, miszerint a folyamatban lévő, a DNA és a DIICOT által eszközölt bűnvádi eljárások, valamint folyamatban lévő perek megszüntetésre kényszerülhetnek. Lehet, hogy erről lesz még vita, de egy dolog egyértelmű: az, hogy az alkotmánybírósági döntéseknek nincs, nem lehet visszamenőleges hatályuk, azok a jövőre nézve rendelkeznek. Az viszont más kérdés, hogyan is értelmezendő a visszamenőlegesség elve? Nevezetesen az egykor alkotmányosnak minősülő lehallgatás például a tárgyalás során mint bizonyíték „elvetendő-e”, amennyiben a tárgyalás időpontja az Alkotmánybíróság döntése utáni időpont. Vannak olyan szakjogászok, akik szerint nem fog kialakulni egységes bírói gyakorlat, és megtörténhet, hogy az egyik bíró egyféleképpen értelmezi a visszamenőlegességi hatályt, másik pedig másként. A DNA főügyésze, Laura Codruţa Kövesi szerint, amennyiben az adott ügycsomó túljutott egy adott fázison, akkor az alkotmánybírósági döntés nem alkalmazható, de végül is a döntés a bírákra fog hárulni. Azt viszont nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy annak idején bírói jóváhagyással került sor például a lehallgatásra. Ami pedig a perújítás lehetőségét illeti, Kövesi szerint az nem szolgálná az igazságszolgáltatás érdekeit, és egy ilyen jellegű törvénymódosítási kezdeményezésnek nincs helye. Szerény véleményünk szerint is megtörténhet, hogy a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntik… Az elmúlt héten megszólalt az Alkotmánybíróság elnöke, Augustin Zegrean is. Azt állította, hogy amikor helyet adtak az alkotmányossági aggályoknak, nem a SRI tevékenységét tartották szem előtt, és nem kívánták megtámadni a szolgálatot, hanem a jogszabály szövegét elemezve jutottak arra a következtetésre, hogy a 2014-ben bevezetett módosítás alkotmányossági aggályok megfogalmazását tették lehetővé. Ami pedig a folyamatban lévő bűnvádi ügycsomó további sorsát illeti, szerinte „esetről esetre” a bíró fog dönteni. Utalt arra is, hogy indokolt lenne a SRI megszervezését és működését szabályozó, még 1992-ben meghozott törvény jobbítása is. A sürgősségi kormányrendelet kapcsán is felmerültek utólag észrevételek, kifogások. Annak révén négy jogszabályt is módosítottak, de egyesek, közöttük tekintélyes bírák, annak egyes előírásait nem tartják szerencsésnek. Így feltételezhető, hogy annak parlamenti vitája, illetve jóváhagyása során lesz még hercehurca. Tehát egyelőre itt tartunk, és hogy miként fog alakulni a lehallgatási eljárások által is „érintett” ügyészségi vagy bírósági ügycsomók sorsa, arról lehet filozofálni. Egy dolog azonban valószínűsíthető: számos folyamatban lévő peres ügy elhúzódhat, akár hónapokig, évekig is. Kikérte magának A múlt hétfőn a képviselőház vendége volt Dacian Cioloș. Nem jókedvében ment oda, hanem mert odarendelték, hogy beszámoltassák egyes prefektusok és alprefektusok leváltásának okáról, illetve arról, hogy milyen ismérvek, kritériumok mentén került sor a helyükbe lépők kinevezésére? A kormányfő bizonyos értelemben kikérte magának az ilyen jellegű „beidézés” gyakorlatát, nyomatékosítva, hogy a kormányfő, a kormány kizárólagos hatáskörébe tartozik a prefektusok és alprefektusok kinevezése, illetve visszahívása. Nem kívánt egyedi esetekre kitérni, de azt hangoztatta, hogy ezentúl is sor kerülhet prefektusok vagy alprefektusok lecserélésére, ilyen tekintetben nem hagyja magát befolyásolni, és semmiképp sem érvényesülhet politikai befolyásolás. De ha már a kormánynál tartunk, utalhatunk arra, hogy nemrég az egy olyan memorandumot hagyott jóvá, amely alapján országunk a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Banktól (BIRD) 48 millió eurós hitelt fog felvenni a nitrátok okozta környezetszennyezés ellenőrzésére vonatkozó projekt finanszírozása céljából. Ennek a projektnek a révén zárkózhat fel Románia a nitrátokkal kapcsolatos uniós direktíva előírásaihoz, nevezetesen a vízminőség védelmezéséhez a föld alatti vizek szennyeződésének megelőzése révén. Hasonló jellegű egyezményekről tárgyaltak a kormány március 16-i ülésén is. Tulajdonképpen három kormányhatározat elfogadásáról van szó. Az egyik révén jóváhagyták a Románia kormánya és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank által megkötött és február másodikán aláírt megegyezést, amely értelmében ez utóbbi segítséget nyújt az Európai Unió strukturális eszközei révén finanszírozott projektek gyakorlatba ültetésében. Egy másik kormányhatározattal jóváhagyták a Románia kormánya és a Világbank között január 11-én megkötött és aláírt memorandumot, amely értelmében a két fél között partnerség alakult ki a közigazgatás modernizálásában és a strukturális reformok támogatásában. Egy harmadik kormányhatározattal azt a memorandumot hagyták jóvá, amelyet még az elmúlt esztendő decemberében írtak alá Románia kormánya és az Európai Befektetési Bank között, és amely ugyancsak bizonyos uniós finanszírozású projektek gyakorlatba ültetésének támogatására vonatkozik. A kormány közleménye szerint ezen egyezmények révén lehetővé válik az európai alapok lehívásának a felgyorsítása és hatékonyabbá tétele. Vitatható Tágabb értelemben akár az Alkotmánybíróság nagy visszhangot kiváltó 2016/51-es döntésével is összefüggésbe hozható egy törvénytervezet parlamenti vitája: kifogások fogalmazódtak meg azzal a törvénytervezettel kapcsolatosan, amelyet RMDSZ-es honatyák nyújtottak be az Alkotmánybíróság megszervezésére vonatkozó törvény módosítása tekintetében, s amely hallgatólagos jóváhagyás révén átment a képviselőházon, bár azt kedvezőtlenül véleményezte a Törvényhozási Tanács és a kormány is. Annak vitája jelenleg a szenátus napirendjén szerepel, de a múlt héten a jogi szakbizottság ülését a kvórum hiányában e hétre kellett halasztani. A tervezetben egy olyan előírás is szerepel, miszerint az Alkotmánybíróság döntésének semmibe vételével meghozott döntéseket feltétlen semmisséggel sújtsák, ez elméletileg akár azt is jelenthetné, hogy ez a lehallgatások alapján elítéltekre vonatkozóan is érvényes lenne. Egyes alkotmányjogászok szerint viszont az, ami a döntés hatályba lépése előtt történt, alkotmányos. Az alkotmányellenesség a döntés hatályba lépésének pillanatában következik csak be. Apropó, „megfigyelés”: az utóbbi időben többször arról értesülhettünk, hogy oktatói személyzet megengedhetetlen viszonyulását az aggódó szülők rejtett eszközök segítségével leplezték le, és nem maradt el a felelősségre vonás sem. Ez jogtisztelő, alkotmányos eljárás lenne? Hecser Zoltán