A közpénzügyi minisztérium honlapján, kedden a késő esti órákban jelent meg az általános konszolidált költségvetés féléves végrehajtására vonatkozó helyzetjelentés. Nemigen van, amiben „gyönyörködni”, mert a számadatok elkeserítőek, s azok ismeretében arra is rádöbbenhetünk, hogy a kormánynak nemigen van mozgástere egyes esedékes juttatásemeléseket illetően. Júniusban ugyan némileg javult a helyzet, de az elkövetkező időszakok tekintetében számolni kell azzal, hogy a pandémiát romániai viszonylatban nemigen sikerült megfékezni, s annak továbbra is lesznek negatív előjelű kihatásai a költségvetési bevételek, illetve kiadások vonatkozásában.

Ami a lényegek lényege: féléves viszonylatban az általános konszolidált költségvetés deficitje közel 45,2 milliárd lej volt (abból pedig az állami költségvetésé 43,6 milliárd lej). Ezek szerint a GDP-arányos költségvetési hiány 4,17 százalékra emelkedett. A jelenlegi helyzetről nyilatkozva Florin Cîțu pénzügyminiszter azt hangoztatta, hogy a költségvetési hiány elfogadhatónak nevezhető, szem előtt tartva azt a gazdasági kontextust, amelybe országunkat is belesodorta a pandémia. Ilyen összefüggésben utalt arra is, hogy a költségvetési hiány fele, azaz mintegy 23 milliárd lej, azon fiskalitási intézkedéseknek tulajdonítható, amelyeket a kormány foganatosított, s amelyek nyomán a cégeknél maradt a pénz, ilyenképpen azok, ha nehézkesen is, de képesek voltak túlélni a drámai helyzetet. Megemlítette azt is, hogy a COVID-19-cel kapcsolatos közvetlen költségek 5 milliárdra rúgtak. Továbbá hozzáfűzte azt is, hogy a deficitet az is gerjesztette, hogy az Európai Bizottságtól még nem érkeztek meg bizonyos összegek, amelyekre vonatkozóan az elszámolásokat már benyújtották (valamivel több mint 1 milliárd lejről van szó). A pénzügyminiszter érvelésével jobbára egyet lehet érteni, de a költségvetési kiadások tekintetében azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy kitapinthatók túlköltekezések. Ilyen összefüggésben utalhatunk arra, hogy március hónaptól errefelé is ilyen-olyan indokok mentén bérkiigazításokra, egyes béren kívüli jövedelmek, bizonyos illetmények megemelésére került sor. (Nem azokról van szó, amelyek indokoltak voltak egyes egészségügyi személyzeti kategóriák esetében, s amelyek közül egyes juttatásokat uniós pénzalapokból fedezték.) Elég faramuci magyarázkodást hallhattunk az áfából származó bevételek visszaesésére vonatkozóan: az azért csökkent, mert nagyobb mérvű volt az áfavisszatérítések összege. Ez nehezen értelmezhető, mert állítólag az áruforgalom, azaz az üzleti forgalom zsugorodása okán az áfás műveletek is csökkentek. Más: a közúti forgalom időleges korlátozásának lehet, hogy szerepe volt a pandémia pillanatnyi visszaszorításában, de abban is, hogy az állami költségvetésnek a jövedéki adóból származó bevételei megcsappantak. 
A különböző költségvetések egyenlegeit szemrevételezve meglepetéssel tapasztalhattuk, hogy az állami társadalombiztosítási költségvetés több mint 2,4 milliárd lejes többlettel zárta az első félévet, s mindezt olyan körülmények között, amikor is az első 5 hónap során a helyzetjelentésben még 15 millió lejes deficit szerepelt. Amúgy a társadalombiztosítási hozzájárulásokból a szóban forgó költségvetésbe az első félév folyamán 33,3 milliárd lej folyt be, 100 millió lejjel kevesebb, mint a megelőző esztendő azonos időszakában. Ez azzal magyarázható, hogy csökkentek a személyi jövedelmek, mindenekelőtt a bérek. Mindennek ellenére az egyenleg igen kedvezően alakult, ennek viszont meg van a maga magyarázata: a múlt esztendő azonos időszakában a társadalombiztosítási költségvetés nem részesült szubvencióban, ennek okán keletkezett több mint 1 milliárd lejes deficit, az idén viszont igen, nevezetesen több mint 9,5 milliárd lejesben, s ennek a javára írható a már említett meglepetésszámba menő több mint 2,4 milliárd lejes költségvetési többlet. Szubvenció ide vagy oda, pillanatnyilag vannak tartalékai az állami társadalombiztosítási költségvetésnek. Nem így az egészségbiztosítási országos egységes alapnak, amely az első félévet közel 2 milliárd lejes deficittel zárta. Amúgy ez az alap is kapott szubvenciót, de annak értéke elenyésző volt, alig 148 millió lej. Tény, hogy a dolgok kedvezőtlen alakulásában döntő szerepe volt a pandémiának, s azt a tátongó lyukat végső soron az okozta, ám azt valamiképpen előbb-utóbb valamivel csak be kell tömni. Amennyiben nem sikerül a gazdaságélénkítést felerősíteni és felgyorsítani, a pénzügyminiszter mérsékelt optimizmusa ellenére is tovább duzzadhat a költségvetési hiány, s e tekintetben gyenge vigasz a tárcavezetőnek az a megjegyzése, miszerint vannak olyan uniós tagállamok, ahol hasonlóképpen, sőt még kedvezőtlenebbül alakult a költségvetés végrehajtásának féléves mérlege. Egy másik megjegyzése, amely szerint újra kell értékelni az általános konszolidált költségvetés kiadási oldalát és meg kell nézni, hogy mit lehet elhalasztani az elkövetkező évekre, sokak fülében igen kellemetlenül csenghet. Főleg olyan körülmények között, amikor egyes közszférai személyzeti kategóriák részéről ezekben a napokban nagy nyomás nehezedik a kormányra, mármint bizonyos juttatások megemelése tekintetében. És még nem is szóltunk arról, hogy rövid időn belül esedékes lenne a nyugdíjpont értékének a megemelése, a „gyermekpénz” megduplázása, a tanügyiek béremelése stb. Talán ezekre gondolt a pénzügyminiszter, amikor megvillantotta az „esedékességek” átütemezését az elkövetkező évekre…