A még nem hivatalos, de már véglegesnek tekinthető eredmények szerint Itáliában a vasárnapi népszavazáson elbuktak Matteo Renzi miniszterelnök alkotmányos reformjai, ennek következtében – és korábbi ígéretéhez híven – a kormányfő bejelentette, hogy lemond tisztségéről. Ez újabb politikai válsághoz vezethet Olaszországban, ami az euroszkeptikusokat segítheti pódiumhoz, de annak lehetőségét is tartogatja, hogy elkezdenek bedőlni a komoly gondokkal küzdő olasz bankok, ami a teljes európai bankrendszert és az eurót is megingatná. Látszólag nem túl mélyenszántó, a parlament két háza közötti hatalommegosztást érintő – a szenátus jogköreinek csökkentését célzó – alkotmányjogi kérdésről szólt az olasz népszavazás – valójában a tétje viszont az volt, hogy maradjon-e vagy menjen a Renzi-kabinet? A miniszterelnök ugyanis már jóval korábban bejelentette: ha reformkezdeményezései elbuknak, lemond tisztségéről. Minkettőre sor is került: a voksok közel 60 százaléka szólt a kezdeményezés ellen, a kormányfő hatalmas vereséget szenvedett, és állta korábbi kijelentését. Tegnap hajnalban a Demokrata Párti Renzi úgy nyilatkozott: vállalja a felelősséget a vereségért, támogatóinak pedig azt üzente, ő veszített, nem ők. Más választása nem is volt: az exit pollok nyilvánosságra hozása után Silvio Berlusconi Forza Italia pártjának alsóházi vezetője már jelezte is, hogy Renzinek le kell mondania. Luigi Di Maio szerint – aki várhatóan az 5 Csillag Mozgalom miniszterelnök-jelöltje lesz a következő választásokon – a népszavazáson „az arrogancia veszített, ami eddig hatalmon volt”. Nem véletlenül fogalmazott így: a kiemelkedően magas részvétellel zajlott népszavazáson a „nemeket” elsősorban az 5 Csillag Mozgalom (M5S) kerekítette fel, karöltve a kisebb populista pártokkal. A „csillagosok” politikai programjában pedig sarkalatos pont, hogy népszavazáson léptetnék ki Olaszországot az eurózónából, emellett pedig egyszerűen eltekintené­nek az államadósság törlesztéséről. Emellett bicikliutakat és a korrupció felszámolását is ígérik. Egyébként ez az eredetileg balos-populista, internetes közösségi oldalon szerveződött, de a 2013-as parlamenti választásokon 25,5 százalékkal berobbanó, euroszkeptikus és eruóellenes protestmozgalom adta júniusban Róma új főpolgármesterét, Virginia Raggit. Szerintük Renzi összes korábbi reformjának vajmi kevés eredménye volt, egyáltalán nem javítottak a gazdasági helyzeten, sem az aggasztó méretű olasz munkanélküliségen. Most egyes politikai erők előrehozott választásokat sürgetnek, valószínűbb azonban, hogy az irányítást technokrata kormány veszi át, amelynek miniszterelnökét az államfő bizonyára szintén Renzi parlamenti többséggel rendelkező pártjából kéri fel: valószínű választás lehet a szürke, nem túl karakteres politikusként ismert Pier Carlo Padoan pénzügyminiszter, már csak a piacokat megnyugtató üzenetként is. A Renzi-kabinet bukása ugyanis sokak szerint nemcsak újabb politikai válságot eredményez, hanem az amúgy is a szakadék széléhez közelítő olasz bankrendszernek is ad egy lökést. Egy esetleges válság első jelei már meg is mutatkoztak: az eredmény után az euró árfolyama jelentősen zuhant, bár sokak szerint ez csak kiszámítható, rövid ideig tartó turbulencia. Hosszú távon viszont igenis bizonytalan az olasz bankrendszer jövője: legnagyobb bajban az ország harmadik legnagyobb, 15. századi alapítású bankja, a Monte dei Paschi di Siena van, amelynek ötmilliárd euróra lenne szüksége az év végéig. De a többi bank sem áll jól, összesen hét pénzintézet, közöttük a piacvezető UniCredit sem, mivel Itáliában jelenleg minden ötödik banki hitel problémás, ami összesen 360 milliárd eurónyi nem teljesíthető kölcsönt jelent. Ez az összeg az olasz GDP 22 százalékát adja ki, és olyan pénz, amelyet a bankok gyakorlatilag már sosem látnak viszont, azt képtelenek behajtani. Az állam nem segíthet az ingatag bankokon, egy ilyen „mentőcsomag” rendkívül népszerűtlen intézkedés is lenne, de ennél súlyosabb, hogy ezzel sértené az eurózóna pénzügyi szabályait. Az viszont megkönnyebbülést jelent, hogy azért sikerült mankót találni a pénzszektornak: amerikai bankok – köztük a JP Morgan – jelezték, hogy hajlandók ötmilliárdot fektetni a Monte dei Paschi di Sienába, az UniCredit bizonyos külföldi érdekeltségeinek eladásával 12-13 milliárddal emelné tőkéjét. A gond viszont az, hogy ha az ingatag belpolitikai helyzet elijeszti a nemzetközi befektetőket, és akár csak egyetlen bank is bedől, ennek – és a körbetartozásnak – hatására dominóeffektus alakulhat ki, ami az egész európai bankrendszerre, végső soron pedig magára az euróra is igen veszélyes lehet. Sok elemző ezt vizionálja a Renzi-kabinet bukásának következményeként, ugyanakkor mások szerint a helyzet kényes, de nem tragikus. Ha pénzügyi válság nem is, a politikai káosz szinte biztosnak tartható: jelenleg a parlamentben Renzi Demokrata Pártja a legnagyobb erő, de sarkában van az 5 Csillag Mozgalom. Ha az utóbbi kerül hatalomra előrehozott választásokon vagy 2018-ban, a „rendes” parlamenti választásokon, az alapjában írhatja át Olaszország, de az egész Európai Unió jövőjét.