Túl azon, hogy az elmúlt héten eluralta az országot a kánikula, a fülledt levegő miatt a politikai, illetve a közéletben sem következett be viharos történés vagy esemény. A honatyák az igen „intenzív” tevékenységüket követően két hónapos pihenőre tértek, van, aki itthon, van, aki külföldön kapcsolódik ki. Bizonyos értelemben pihent a kormány is, lévén hogy Dacian Cioloº hivatalos külföldi útja okán elmaradt a szokásos heti kormányülés. Többet „serénykedett” viszont az államelnök, aki az elmúlt napok során jó néhány törvényt hirdetett ki, ugyanakkor a Cotroceni-palotában beszédet mondott a nemrégiben kinevezett új alkotmánybírók eskütételi ünnepségén. A politikai élet vizeit némileg felkavarta az egykori államfőnek az a váratlan kedd délutáni bejelentése, miszerint pártja, a Népi Mozgalom Pártja (PMP) fuzionál a Gabriel Oprea, egykori „nemzetféltő” kormányfőhelyettes nevével fémjelzett Románia Haladásáért Országos Szövetséggel (UNPR). Időzzünk el ennél a fuzionálásnál. Egyes hírügynökségek, sajtóorgánumok némileg leegyszerűsítették a dolgokat, s azt közölték, hogy a PMP-be beleolvad az UNPR. Jogi szempontból ez nem pont így van, mert egybeolvadásról van szó, s ezt hangsúlyozta Traian Băsescu is. Ennek megvan a maga gyakorlati jelentősége is, mármint olyan értelemben, hogy az UNPR tagságával könnyebb elfogadtatni egy ilyen döntést, ugyanakkor a majdani párt bejegyeztetése szempontjából sem mindegy, hogy „beolvadásról” vagy „egybeolvadásról” van-e szó. Egyébként e hét folyamán születik meg mindkét párt részéről a csúcsszerveik szintjén a fúzióra vonatkozó döntés, s úgy tudni, hogy a megnevezés továbbra is PMP lesz, az egykori államfő marad a pártelnök, de lesz két-két első alelnöki, valamint egy-egy ügyvezető elnöki poszt is. Váratlanként azért értékelhető a szóban forgó bejelentés, mert abból az is kiderült, hogy már jó két hete folytak a két párt csúcsvezetői közti egyeztetések, de azokról semmi nem szivárgott ki. Egyes politikai elemzők értékelése szerint az egybeolvadás esélyt teremt a parlamenti küszöb elérésére, ugyanakkor az UNPR „hozománya” az infrastruktúra, illetve az anyagi háttér tekintetében nem lebecsülendő. Emlékeztetnénk arra is, hogy a helyhatósági választásokat követően a szociáldemokrata párt vezetői azon „fáradoztak”, hogy mindenkori „jegyesüket” egy újabb „házassági ígérettel” magukhoz láncolják, a liberális párt csúcsvezetői pedig „létező és nem létező” bájaikat megvillantva próbálták „elcsábítani” az UNPR jelenlegi „délceg” elnökét, Valeriu Steriut. Nem jött be nekik, mindkét párt hoppon maradt, s a jelek szerint alig kéthetes „udvarlás” után partiképesebbnek bizonyult Traian Băsescu, illetve pártja. Hallgatni arany… Amikor valaki hoppon marad, akkor ajánlatosabb hallgatni, mert például furcsán hangzik a nemzeti liberális párt szájából (azaz sajtóközleményéből) az az állítás, miszerint számukra nem okozott meglepetést ez a fuzionálás, mert csupán az történt, hogy nyilvánosságra került egy „vadházasság Traian Băsescu és Gabriel Oprea között”, illetve a két párt vezetőinek egy „kétségbeesett túlélési gesztusa”. A liberálisok lekicsinyelve a fúzió jelentőségét azt hangoztatják, hogy annak nyomán sem lesz lehetséges a bejutási küszöb elérése a parlamentbe. Nem akarjuk túllicitálni ezt a fuzionálást, de igen halkan utalnánk arra, hogy a helyhatósági választások során az UNPR ugyan nem ért el átütő sikert (és a PSD árnyékában nem is nagyon volt arra lehetősége), de nem lehet azt alábecsülni. Ami pedig a Băsescu–Oprea „összeházasítását” illeti, ugyancsak mellébeszéltek, lévén, hogy Oprea még március elején távozott az UNPR éléről, majd később a pártból is kilépett, tehát semminemű szerepe nem lehetett a fuzionálás előkészítésében. De ha így is lenne, akkor a liberális pártnak is önkritikát kellene gyakorolnia, hisz az is igen erőteljesen próbálta megkörnyékezni az UNPR vezetőségét május-júniusban. Erre szokták mondani, hogy akinek vaj van a fején, az ne álljon ki a napra… Amúgy a két párt fuzionálása kapcsán megszólalt Gabriel Oprea is, aki helytelenítette az UNPR jelenlegi vezetésének döntését, de elzárkózott annak kommentálásától. Hogy mi lesz a hozadéka ennek fuzionálásnak, az megválik a közelgő parlamenti választások során. Az viszont feltételezhető, hogy a két nagy parlamenti pártnak, a PNL-nek és a PSD-nek külön-külön nemigen lesz elég „ereje” a majdani kormányalakításhoz (a szociáldemokraták esetében mindenképp gyengülést jelentett az UNPR távozása). Ilyenképpen valószínűsíthető egy majdani kormánykoalíció „kiképzése”. Egy minapi bejelentés szerint erre máris „tettre kész” az RMDSZ, legyen szó a PNL vagy a PSD esetleges felkéréséről. Felkérés, legalábbis a nagy nyilvánosság előtt, nem volt, de annak elfogadását a másik oldalon, mármint az RMDSZ oldalán máris „megelőlegezték”… (Legyen „frigy” a partner nem is nagyon számít.) Új címer… A parlament által a tavaszi ülésszak vége felé frenetikus ütemben elfogadott törvények között szépszerével találhatók populista kicsengésű, bizonyos érdekeket megjelenítő és esetenként a költségvetést ugyancsak megterhelő jogszabályok is. Azok közül egyeseket Iohannis államelnök az elmúlt hét során ki is hirdetett. Ezek között említhetjük a hazai termelők érdekeit „védelmező”, a 2009/321-es, az élelmiszerek forgalmazására vonatkozó törvényt módosító, a Hivatalos Közlöny online kiadásában július 15-én nyilvánosságra hozott 2016/150-es törvényt. Annak idején már a törvénymódosítási kezdeményezést is sokan kifogásolták (mások viszont igen „lelkesen” támogatták), s amelynek gyakorlatba ültetése több mint bizonyos, hogy szemet fog szúrni az Európai Bizottságnak is, amely egyébként egy hasonló törvény kapcsán arra kötelezte a szlovákiai törvényhozást, hogy azt az esztendő végéig módosítsák. (Lapunk holnapi számában ismertetni fogjuk a törvény fontosabb előírásait, valamint majdani gyakorlatba ültetésének várható következményeit.) Egy másik törvény értelmében rövidesen új címere lesz Romániának, a jelenlegibe beépülve a román királyság idején abban „szereplő” sas is, csőrében a koronával. Nemigen tudjuk értelmezni, hogy mi tette indokolttá és időszerűvé az ilyen jellegű, típusú „hagyományőrzést”, illetve „felélesztést”. Egy azonban bizonyos: a címercsere sokba fog kerülni, mert fel kell kerülnie a minisztériumok, a közintézmények homlokzatára, azok okiratainak fejléceire stb. stb. Lesz tehát dolguk és bevételük a nyomdáknak, a cégtáblakészítőknek, de egyes hímzési tevékenységet folytató vállalkozásoknak is. Kihirdetésre került a közérdekű információkra vonatkozó, 2001/544-es törvényt újólag módosító és kiegészítő törvény is. A Hivatalos Közlöny július 14-i számában közölt, 2016/144-es törvényről van szó. Annak értelmében kibővült a közérdekű információszolgáltatásra kötelezett entitások köre: ezentúl mindazon állami érdekeltségű cégek, amelyek egyes minisztériumok vagy területi-közigazgatási egységek kötelékeibe tartoznak, bekerültek a szóban forgó törvény hatósugarába, akárcsak azok az alapítványok, egyesületek, pártok, sportföderációk, amelyeket közhasznúaknak nyilvánítottak, illetve közpénzekben részesülnek. Ugyanebben az időszakban megjelent egy hasonló jellegű jogszabály is: a kormány július 6-i ülésén fogadták el ama 2016/478-as kormányhatározatot, amely a Hivatalos Közlöny július 8-i számában jelent meg, s amely révén módosították és kiegészítették a már említett 2001/544-es törvény alkalmazási módszertani normáit jóváhagyó 2002/123-as kormányhatározatot. Nem az első ilyen párhuzamosság vagy botlás a hazai sokak által nem véletlenül „sajátosként” értékelt jogszabályozásnak, mert már-már mindennapos gyakorlatról van szó. A múlt héten, pontosabban július 12-én jelent meg az egészségügyi miniszternek és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár elnökének ama közös, 2016/830/422-es rendelete, amely révén módosították az alig két héttel az előtt megjelent, 2016/763/377-es közös rendeletüket. A szóban forgó kontextusban megemlíthetünk egy szerfelett fura és visszás helyzetet is: a közpénzügyi minisztérium honlapjának jogszabály-ismertető szekciójában az Adótörvénykönyvre vonatkozó, 2015/227-es törvény szövege bárkit megtéveszthet, félrevezethet, ugyanis abba nem kerültek bele azok a módosítások és kiegészítések, amelyeket bevezetett a nemrégiben megjelent 2016/32-es sürgősségi kormányrendelet. Börtönügyek A hónap elejétől tiltakozó akciók, zendülések sorozata sepert végig a hazai börtönrendszeren. A 48 fogvatartási intézményből ez 14-et érintett, köztük a csíkszeredai börtönt is. Hol hevesebb, hol pedig kevésbé heves tiltakozó akciók vagy éppenséggel zendülések voltak. Hol éhségsztrájkra került sor, hol a cellák eltorlaszolására, hol matracok, ruhaneműk meggyújtására vagy a tetőzetre való (esetenként napokig tartó) felmászásra. Előfordultak olyan esetek is, amikor a börtönőröknek, illetve az odavezényelt csendőröknek keményebben kellett fellépniük, könnygázt, sőt erőszakot kellett alkalmazniuk. Ez utóbbiak kapcsán olyan értesülések is napvilágot láttak, miszerint rabok sérültek meg, sőt kórházi ellátásra szorultak. Az igazságügy-miniszter szerint a rabok hozzátartozói, valamint egyes sajtóorgánumok (mindenekelőtt egyes kereskedelmi hírtelevíziók) is gerjesztették a feszültséget, esetenként elferdítve/eltúlozva a történéseket. Péntek esete a tárcavezető, Raluca Pruna közölte, hogy augusztus 1-jétől saját kérésére nyugdíjba vonul az Országos Börtön Adminisztráció (ANP)vezérigazgatója, Cătălin Bejan, s helyét ideiglenesen a iași-i börtön jelenlegi igazgatója, Marius Vulpe veszi át. (Egyébként a miniszter asszony az elmúlt hét elején még elzárkózott mindennemű azonnali átszervezési intézkedéstől és személycserétől.) A tiltakozási akciókat az váltotta ki, hogy már-már elviselhetetlenné váltak a fogvatartási körülmények, a túlzsúfoltság, a megfelelő higiéniai feltételek hiánya stb. következtében. Ennek okán egyébként Romániával szemben eljárás indítható és tetemes összeg megfizetésére kötelezhető, akárcsak a rabok által indított eljárások nyomán. Más vonatkozású börtönügyek is bekövetkeztek az elmúlt héten: a közismert Gigi Becali fogvatartása idején megírt „tudományos értékű” könyvei (amelyek nyomán fogvatartási időtartamát 150 nappal csökkentették) kapcsán bekérették a DNA-hoz az ortodox egyház két főpapját, Teodosie Tomiteanul és Laurențiu Streza érsekeket, akik annak idején „szaktekintélyekként” szavatolták a Becali-művek „magvas” voltát. Valami idegesítette, aggaszthatta a két magasrangú egyházi tisztségviselőt, mert ugyan tanúként voltak beidézve, de indokoltnak tartották ügyvédeik kíséretében érkezni. Streza ügyvédje azt állította, hogy védence nem szakmailag véleményezte Becali egyik könyvét, arra csupán „áldását adta”, és azért nem részesült semminemű ellenszolgáltatásban. Hasonlóképpen nyilatkozott Teodosie ügyvédje is, azzal a különbséggel, hogy az ő védence egy másik könyvnek csupán a címét „áldotta meg”. Azonban mindkettejük esetében akad egy probléma, nevezetesen az, hogy ők egyetemi tanárok is, s ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni, amikor „dicsőítenek” valamit (ez esetben egy-egy könyvet) vagy valakit (ez esetben „könyvszerzői” minőségében Gigi Becalit). Hecser Zoltán