Hetek óta a közvélemény homlokterébe került a kórházakban használatos, a fővárosi HexiPharma Rt. által gyártott és forgalmazott fertőtlenítő szerek minősége és hatékonysága körül kirobbant botrány. Annak újabb és újabb fejleményei láttak napvilágot, majd azzal összefüggésben a múlt vasárnap (május 22-én) bekövetkezett egy tragikus esemény is: a cég többségi tulajdonosa és vezérigazgatója, Dan Condrea (akit időközben már az ügyészi szervek gyanúsítottként kihallgattak, de vele szemben semminemű kényszerítő intézkedést nem foganatosítottak) súlyos közlekedési balesetben elhunyt. Hétfőn, ha nem is ehhez kapcsolódóan, de egy újabb meglepő esemény „rázta meg” az egészségügyi szektort, pontosabban az Országos Egészségbiztosítási Pénztárt (CNAS): a DNA május 23-i 690-es számú közleménye szerint gyanúsítottként eljárást indított korrupciós jellegű bűntények állítólagos elkövetése okán a biztosítóház egykori csúcsvezetőivel szemben. Másnap nagyvonalakban hasonló hangvételű közleményt hozott nyilvánosságra a DNA, annak viszont a célkeresztjében az ország „második embere”, a szenátus elnöke, Călin Popescu Tăriceanu állt. Az elmúlt időszakok során számos bírálat, kifogás fogalmazódott meg az egészségbiztosítási pénztár úgynevezett egységes integrált informatikai rendszerével (SUI) kapcsolatosan, többek között annak üzemzavaraival, valamint az arra fordított állítólag „túlméretezett” költségekkel kapcsolatosan. (Az aránytalanul és indokolatlan magas költségszintekről lapunkban már cikkeztünk.) Nos, a szóban forgó feltételezések beigazolódni látszanak, legalábbis ez derül ki a DNA múlt heti közleményéből: a szolgálati visszaélés bűntényét követhette el a 2007 februárja és 2009 januárja között az országos pénztár akkori elnöke, Vasile Ciurchea, valamint Valeriu Simion akkori alelnök, Leana Stoe akkori vezérigazgató-helyettes, Mihai Bejat és Ovidiu Munteanu akkori igazgatók, továbbá a 2009 januárja és decembere közti időszakban Irinel Popescu akkori elnök, Constantin Maria Mihaela akkori vezérigazgató, Medves István Lucian és Mihai Liliana Maria akkori igazgatók. Ugyanakkor a HP Románia Kft. jogi személyiségű entitást a hivatali visszaélés elkövetésében való bűnrészességgel gyanúsította meg a DNA. Lényegében arról van szó, hogy a 2007–2009-es időszakban a CNAS és a HP Románia Kft. között az intézmény informatizálási szerződéseit jogszerűtlenül megkötött kiegészítő okiratokkal „toldták meg”, igen-igen borsos áron. Az eljárás is zsírozottan működött: a CNAS szemrebbenés nélkül, azaz egy valós egyezkedést és alapos elemzést nélkülöző módon fogadta el a HP Románia Kft. javaslatait, mármint a díjszabásokra vonatkozóan. A becslések szerint az állítólagos törvénysértő szerződés-kiegészítések révén több mint 16,8 millió euró értékű (beleértve az áfát is) kár keletkezett, azért pedig büntetőjogi felelősség is terheli a CNAS azon csúcsvezetőit és alkalmazottait, akik aláírták a kiegészítő okiratokat. Közvetve idetartozik az is, hogy téves az az értesülés, ami megjelent egyes sajtóorgánumokban, miszerint a múlt héten (azaz május 16. és 22. között) mondott volna le elnöki tisztségéről Vasile Ciurchea. A CNAS egykori elnöke, Vasile Ciurchea személyes okokra való hivatkozással március 21-én jelentette be lemondását, a visszahívására vonatkozó 2016/139-es kormányfői döntés pedig a Hivatalos Közlöny április 22-i számában jelent meg. Következésképpen a lemondás időpontja és a DNA közleménye időpontja között viszonylag nagy a „távolság”… Hazudott a szenátus elnöke? Állítólag igen, legalábbis ez derül ki a DNA ama május 24-i közleményéből, amely szerint április 15-én a DNA brassói területi szolgálatánál tanúként kihallgatott Tăriceanu eskütétel alatt olyasmiket állított, amelyekről utólag kiderült, hogy „azzal az üggyel kapcsolatosan, amelyről kérdezték, lényeges aspektusok tekintetében a valóságnak meg nem felelő módon nyilatkozott”. (Egyébként az „ügy”, amelyben tanúként hallgatták meg, állítólag törvénytelenül visszaszolgáltatott erdőterületekre vonatkozik, s az elkövetett bűntények okán bíróság elé állították Truica Remus neves üzletembert, Paul Lambrino egykori herceget, Andronic Dan sajtóvállalkozó publicistát és néhány izraeli állampolgárságú üzletembert.) Tăriceanuval szemben a DNA azt feltételezi, hogy elkövette a hamis tanúzás és a bűnpártolás bűntényét. Egyelőre nem vádolták meg, csak meggyanúsították, és kényszerítő intézkedést sem foganatosítottak vele szemben. Ugyanakkor Tăriceanu bejelentette, hogy nem áll szándékában lemondani a szenátus elnöki tisztségéről. Időközben belekeveredett Tăriceanu hamis tanúzási ügyébe Marian Dorin is (aki egyébként, amikor Tăriceanu kormányfő volt, annak kancelláriahivatalát vezette), akit április 28-án hallgattak ki tanúi minőségben, ugyanabban az ügyben, amelyben a szenátus elnökét is. A május 25-i közleményben pedig az áll, hogy Marian Dorin sem volt őszinte, aminek okán őt is meggyanúsították a hamis tanúzás bűntényének elkövetésével. A hír igaz, de nem úgy igaz A múlt hétfői lapszámunkban már beszámoltunk arról, hogy egyesek kedélyét ugyancsak felborzolta az a lista, amelyet az Országos Adóügynökség (ANAF) hozott nyilvánosságra május 16-án, s amelyben azok a magánszemélyek vannak feltüntetve, akik március 31-gyel bezárólag tartozásokat halmoztak fel a különböző költségvetésekkel szemben. Az érintettek közül sokan rossz néven vették nevük nyilvánosságra kerülését, mi több, önkényességgel, túlkapással vádolták meg az adóügynökséget. Ugyanakkor a sajtóban olyan értesülések is megjelentek, miszerint az adatvédelmi szakhatóság (ANSPDCP) hivatalból vizsgálatot indított. A magunk részéről megkockáztattuk azt a meglátást, miszerint ama törvényes kötelezettségét teljesítette az adóügynökség, amelyet számára egyértelműen előír az Adóeljárási Törvénykönyv 162-es szakasza. Ami pedig az adóhatóság mulasztását illeti, nos, annak tekintetében a közlés utolsó határidejének (május 3.) a be nem tartásáról lehet szó. Az adatvédelmi szakhatóság valóban lefolytatott egy vizsgálatot, s arra vonatkozóan május 24-én sajtóközleményt hoztak nyilvánosságra. E közlemény tartalmát egyes sajtóorgánumok – köztük egy hazai magyar nyelvű napilap – eltúlozták. Az utóbbi már-már merőben törvénytelennek minősítette a névjegyzék nyilvánosságra hozását, azt is sugalmazva, hogy a lapnak szerepe volt az adóügynökség rosszhiszeműségének a „leleplezésében”. Az adatvédelmi szakhatóság igen árnyaltan fogalmaz, és a sajtóközleményében nem szerepel olyan egyértelmű megállapítás, miszerint a szóban forgó lista nyilvánosságra hozása eleve törvénybe ütköző cselekedetet képezett. Abban a közleményben az áll, hogy az adóhatóság figyelmen kívül hagyta az Adóeljárási Törvénykönyv és az ANAF elnöke 2016/558-as rendeletének ama előírását, miszerint a listát a saját honlapján kell közölnie. (Úgy igaz, mert a lista egy másik hivatalos honlapon, a datagov.ro oldalon jelent meg, amelyet a közigazgatási hatóságok és közintézmények is használnak, használhatnak.) Egy másik kifogásolt cselekedet az volt, hogy az adóügynökség nem biztosította az érintett személyek teljes körű tájékoztatását, sem a postai úton küldött előzetes jegyzékek révén, sem pedig az ANAF honlapján közölt információk keretében. A fentebb említett jogsértések okán az adatvédelmi szakhatóság 16 000 lej értékű bírságot rótt ki az ANAF-ra. A vázoltakból derül ki az, hogy az adatvédelmi szakhatóság nem emelt érdemi kifogást és nem állapított meg súlyos jogsértést a magánszemélyek szóban forgó listája nyilvánosságra hozásával. A közlés módozatára vonatkozóan azonosított be a szakhatóság műszaki jellegű problémákat. Ami pedig az előzetes tájékoztatást illeti, az adatvédelmi szakhatóság a nyilvánosságra hozott 187 327 magánszemély közül csak 7 olyan személyt állapított meg, akik esetében a rájuk vonatkozó adatok a közlés időpontjában (azaz május 16-án) már nem fedték a valóságot. Tehát végeredményben formai vétségekről, mulasztásokról van szó, s ez nyomatékolandó a tisztánlátás érdekében, még akkor is, ha egyesek másként próbálják beállítani az adóügynökség eljárását. A magunk részéről sem kívánnánk senki védőügyvédjeként szerepelni, de mindenképp szükségesnek tartjuk a tárgyilagos tájékoztatást. Egyébként az ANAF hivatalos közleménye szerint bírósági úton fogja megtámadni az adatvédelmi hatóság által alkalmazott szankciókat, legalábbis ez áll a május 24-én keltezett 596-os számú közleményben. A történtektől függetlenül máris tudni azt, hogy augusztus 1-én újabb ilyen tartalmú listákat fognak nyilvánosságra hozni, összhangban a vonatkozó törvényes előírásokkal. Egy nagy kérdés… Igen nagy várakozás előzte meg az Alkotmánybíróság szerdai ülését, amely napirendjén szerepelt ama beadvány „elbírálása” is, miszerint alkotmányossági szempontból kifogásolható „a szolgálati visszaélés” bűncselekménye, az, amelyről rendelkezik a büntető törvénykönyv 297-es szakaszának 1-es bekezdése, valamint a korrupciós cselekedetek megelőzésére, felfedésére és szankcionálására vonatkozó 2000/78-as törvény 132-es szakasza. A bíróságok asztalán országos viszonylatban 68 olyan ügycsomó van, amellyel kapcsolatosan a vádlottak védői alkotmányossági aggályokat fogalmaztak meg, ezek között van a Szervezett Bűnözés-ellenes Igazgatóság (DIICOT) egykori főnöke, Alina Bica ügyész ügycsomója is, az, amelyben szolgálati visszaélés bűntényével vádolták meg, bűncselekmény, amelyet a Tulajdon Visszaszolgáltatási Országos Szakhatóság (ANRP) tagjaként követett el. Bica beadványának február 1-én helyet adott a Legfelső Semmítőszék (ICCJ). A taláros testület elnöke, Augustin Zegrean kijelentette, komoly mérlegelés szükségeltetik, s talán ezzel is magyarázható, hogy a döntés meghozatalát elnapolták június 15-re. Amúgy amennyiben helyet adnak az alkotmányossági aggályoknak, akkor országos viszonylatban 865 korrupciós ügycsomóban megvádolt ilyen vagy olyan rangú, illetve beosztású személy lélegezhet majd fel, mert a szóban forgó bűncselekmény mint olyan úgymond „elpárologhat”. A DNA főügyésze, Laura Codruta Kövesi viszont nemrégiben azt nyilatkozta, hogy ő nem aggódik, mert a romániai jogszabályozásban létezik a szolgálati visszaélés bűnténye, mi több, a 2004/365-ös törvénnyel ratifikálták a Románia által 2003 decemberében aláírt, az Egyesült Nemzetek Korrupció-ellenes Egyezményét. Továbbá azt is felemlegette, hogy a 2000/78-as törvény szóban forgó szakaszával kapcsolatosan annak idején már született az Alkotmánybíróság részéről elutasító döntés. Ha netalán a megvádolt személyek szempontjából kedvező döntés születik, akkor a halacskák mellett igen nagy halak is kibújhatnak az igazságszolgáltatás hálójából… Hecser Zoltán