Az már akár hagyományosnak is nevezhető, hogy szűkebb pátriánkban (de nem csak) a figyelem homlokterébe kerül a Tusványos, a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor, valamint Orbán Viktor magyar kormányfő rendezvényzáró szokásos expozéja. Nem történt ez másként a múlt hét folyamán sem, de országos szinten bekövetkeztek másabb olyan események, történések, amelyek ugyancsak közérdeklődést váltottak ki. Ilyen összefüggésben talán az Alkotmánybíróság egyes döntései, illetve „szereplése” emelendő ki. [caption id="attachment_32942" align="aligncenter" width="603"] Valer Dorneanu, az Alkotmánybíróság minap megválasztott új elnöke, megyénk szülöttje[/caption] Országos viszonylatban sokakat is érinthető ügyek szerepeltek az Alkotmánybíróság szerdai ülésének napirendjén. Kezdenénk az igen viszontagságos utat bejárt ama törvénnyel, amely révén kiegészítették a helyi választottak jogállására vonatkozó 2004/393-as törvényt, s annak értelmében a polgármesterek, alpolgármesterek, megyei tanácselnökök és alelnökök adott feltételek közepette jogosultak lesznek, illetve lennének nyugdíj jellegű illetményre. Helyet adtak az alkotmányossági aggályoknak Emlékeztetnénk, hogy ez a kiegészítő jellegű törvény már egyszer odakerült a taláros testület asztalára, s annak 2016/22-es, január 20-án meghozott döntése értelmében alkotmányellenesnek találtatott. Azt újratárgyalták a parlamentben, s bizonyos korrekciókat is eszközölve újra elfogadásra került. Ezt a kiigazított törvényt kifogásolta a kormány, és beadvánnyal fordult az Alkotmánybírósághoz. Szerdán a taláros testület ismét helyet adott az alkotmányossági aggályoknak, s a törvényt megint „elmeszelte”. A kiadott közleményből az is kikövetkeztethető, hogy az Alkotmánybíróság rosszallta a parlament viszonyulását, azt állapítva meg, hogy az azáltal választott jogalkotási megoldások nem állják ki az alkotmányossági igényesség „próbáját”: a törvény újabb változata nem eléggé világos, nem eléggé pontos, nem kiszámítható, az előírásai foghíjasok és zavarosak a kilátásba helyezett illetmény számítási módjának a megállapítása tekintetében, de a jogosultság egyes vetületei vonatkozásában is. Ugyanakkor nem érvényesül a jogegyenlőség elve, lévén, hogy a majdani illetménynek csak egyes helyi választottak lehetnének a haszonélvezői. Annak ellenére, hogy a finanszírozás tekintetében változtattak a honatyák a jogszabály szövegén olyan értelemben, hogy az illetmény folyósítására nem az állami, hanem a helyi költségvetésekből kerülne sor, nem tette egyértelművé egy olyan bevételi rendszer szabályozását, amely képes lenne „eltartani” távlatilag is a nyugdíj jellegű különleges illetmény folyósítását. Ezzel a törvénnyel ebben a formában, illetve megszövegezésben már nincs amiért tovább erőlködni. Amennyiben viszont a honatyák mégis szükségesnek és indokoltnak tartanák az egykori helyi választottak ilyen típusú különleges illetménnyel történő „díjazását”, akkor ugyancsak lesz min törni a fejüket, hogy kinyöghessenek egy olyan jogszabályt, amely nem váltja ki sem a mindenkori kormány, sem pedig az államelnök vagy egyes képviselők és szenátorok olyan „ellenszenvét”, amely okán alkotmányossági aggályokat megfogalmazva majd az Alkotmánybírósághoz fordulnak. A jelenlegi körülmények között ajánlatos lenne számolni a közvéleménnyel is, amely már jó ideje „megbélyegezte” ezt az általa kiváltságosnak tartott illetményrendszert. Házasságügy… A múlt esztendő novemberében, pontosabban november 25-én jelent meg a Hivatalos Közlönyben az az állampolgári jogalkotási kezdeményezés, amely Románia Alkotmánya felülvizsgálata révén módosítaná az alkotmány 48-as szakasza (1)-es bekezdésének megszövegezését. Ilyen jellegű kezdeményezés az alkotmány 151-es szakasza értelmében lehetséges, akkor (is), ha a kezdeményező állampolgárok legalább az ország megyéinek feléjéből kell származzanak, ugyanakkor ezen megyék mindegyikéből legalább 20 000-20 000 támogató aláírást kell begyűjteni. Az alkotmány 152-es szakasza rendelkezik az alkotmány felülvizsgálatának a korlátairól is. De a kezdeményezők mit is akarnak módosítani az alkotmány szövegében? A családra vonatkozó 48-as szakaszának azt az előírását, miszerint a család a házastársak szabad akaratából megkötött házasságon alapszik. Ezt a szövegrészt úgy szeretnék átfogalmazni, hogy a házasság a nő és a férfi közti szövetség (uniune între femeie și bărbat). Az Alkotmánybíróság csupán arra hivatott, hogy véleményezze a kezdeményezést a tekintetben, hogy az alkotmány felülvizsgálására a megengedett korlátok között kerülne-e sor vagy sem. A véleményezés pozitív volt, de ez a majdani felülvizsgálat, illetve a szóban forgó szakasz módosítása tekintetében egyelőre nem sokat jelent. Hogy arra ténylegesen is sor kerüljön, még hosszú utat kell bejárni, és viszonylag bonyolult eljárásra van szükség: a kezdeményezést meg kell vitatni a parlamentben, és azt, hogy elfogadják, minősített többségre van szükség. Abban az esetben, ha a parlamenti jóváhagyás megszületik, a javaslatnak ki kell állnia az országos referendum „vizsgáját” is, mert ha nem, elbukik. Az Alkotmánybíróság szerdai ülésének napirendjén szerepelt egy másik nagy vonalakban hasonló ügy is: Relu Adrian Coman és Robert Clabourn Hamilton (az előbbi román állampolgár) azt kérték, hogy az általuk Belgiumban megkötött és hivatalosan elismert házasság romániai elismerése kérdésében hozzon döntést a taláros testület. Ezt azért, mert a Polgári Törvénykönyv 277-es szakasza (2)-es bekezdése értelmében az ugyanazon nemű személyek által külföldön megkötött vagy elismert házasságokat, függetlenül attól, hogy román állampolgárokról van-e szó vagy sem, Romániában nem ismerik el. Az alkotmányossági aggály ennek az előírásnak a kapcsán fogalmazódott meg azért, mert ugyanebben a törvényszakaszban utalás van arra, hogy az Európai Unió tagállamainak állampolgáraira érvényes szabad közlekedésre vonatkozó rendelkezések alkalmazandóak továbbra is. Az Alkotmánybíróság szerdán nem hozott döntést ebben az ügyben, s szeptember 20-án újra napirendre tűzi majd. A taláros testület elnöke, Valer Dorneanu azt hangoztatta szerdán, hogy egy elmélyültebb elemzés szükségeltetik ebben a rendkívül fontos ügyben, s a döntés egy precedenst teremthet. Időközben a Diszkrimináció Ellenes Országos Tanács (CNCD) elnöke, Asztalos Csaba azt nyilatkozta, hogy a jelenlegi jogszabály korlátozza a családhoz való jogot a szexuális kisebbséghez tartozó személyek esetén, megtiltva köztük a házasságkötést, s véleménye szerint helyet kellene adni az alkotmányossági aggályoknak. E tekintetben pedig nem lehet figyelmen kívül hagyni az Európai Emberjogi Bíróság (CEDO) azon joggyakorlatát, miszerint a tagállamokban olyan jogszabályokat kell elfogadni, amelyek védelmezik azon személyek civil jogait, akik a szexuális kisebbségekhez tartoznak. Hogy az alkotmánybírák Asztalos Csaba elnök szemüvegén át mérlegelik-e a beadványt, az majd szeptember 20-án eldől… Hecser Zoltán