Az elmúlt hét során igen gazdag „terméssel” jelentkezett a Hivatalos Közlöny: 30 száma jelent meg, azaz minden egyes munkanapra 6 megjelenés jutott. Volt abban törvény (egyébként az államelnöki hivatalhoz az óesztendő utolsó munkanapján több mint 10 törvény érkezett kihirdetés végett), szépszerével alkotmánybírósági döntés is, kormányhatározat, minisztériumi rendeletek stb. Hétfőn még megjelentek és hatályba léptek Mihai Tudose kézjegyével ellátott, jobbára adott tisztségekből való felmentésre vonatkozó döntések, s az ideiglenes kormányfő sem tétlenkedett káderügyben: keddi beiktatása óta 7 kinevezési, illetve felmentési döntést hozott. Érdemes egy-két szó erejéig utalni néhány megjelent jogszabályra annál is inkább, mert azok között vannak akár érdekesnek nevezhetőek is. Január 18-án, csütörtökön jelent meg az a 2018/33-as törvény, amely révén újólag módosították a képviselők és a szenátorok jogállására vonatkozó 2006/96-os törvény egyik szakaszát. A módosító törvénytervezetet a 6 parlamenti képviselet egy-egy képviselője, azaz összesen 6 honatya jegyezte, s az az említett törvénynek a képviselők és a szenátorok kiszállási díjával kapcsolatos 41-es szakasza szövegét kívánták módosítani. Az eddig hatályos előírás értelmében azok a képviselők és szenátorok, akik jelen vannak a parlament munkálatain és nincs lakhelyük Bukarestben vagy Ilfov megyében, napi kiszállásdíjra jogosultak, ami a képviselőt vagy a szenátort megillető havi bruttó illetmény 2%-át jelenti. Nos, ezt az előírást olyképpen fogalmazták át és hagyták jóvá a parlamentben, hogy a kiszállásdíj kvantumát mostantól a két ház állandó büróinak az együttes határozata révén állapítják meg. Erre a kiszállási díjra azok a képviselők vagy szenátorok jogosultak, akárcsak a vidéki elszállásolási költségeik elszámolására (legfeljebb 4 csillagos szállodák esetében), akik a képviselőház vagy a szenátus elnökének a megbízatása alapján végeznek kiszállást az országban, vagy akkor, ha nem azon választókerületekben van a lakhelyük, ahol őket megválasztották, valamint azok a képviselők, akik a nemzeti kisebbséghez tartozó állampolgárok szervezeteit képviselik, s amikor is azok az ország másabb helységeibe látogatnak el hivatali érdekből, mint az ahol a lakhelyük található. A november végén benyújtott törvényalkotási javaslat villámgyorsan átment mindkét házon, és december 22-én azok közös ülésén elfogadásra került. Sajnos a megindokolásból nem derül ki, hogy miért is volt szükséges és időszerű ez a törvénymódosítás, de megkockáztatnánk, hogy a kiszállási díj módosított megállapítási módja az érintettek számára kedvezőbbnek fog bizonyulni. Egy másik törvény a politikai pártok tevékenységének és a választási kampányok finanszírozásával kapcsolatos. Az ugyancsak január 18-án megjelent 2018/34-es törvényről van szó, amely révén újólag módosították a politikai pártok tevékenységének és a választási kampányoknak a finanszírozására vonatkozó 2006/334-es törvény egyik előírását. A beterjesztő Draghici Mircea szociáldemokrata képviselő volt, aki törvénymódosító javaslatát a múlt esztendő májusában nyújtotta be. Annak révén a törvénynek ama előírását kívánta módosítani, amely értelmében a politikai pártoknak évente kiutalt összeg nem lehet nagyobb, mint az állami költségvetésben előirányzott bevételek 0,04%-a, s ugyanakkor azon politikai pártok esetében, amelyek a választói listán befutó helyen szerepeltetnek nőket, az állami költségvetésből kiutalt összeg arányosan megemelendő a női jelöltek által megszerzett mandátumok számával. A törvényjavaslatot beterjesztő honatya szerint amennyiben van egy százalékarányban kifejtett felső küszöb, akkor indokolt ugyancsak százalékarányban kifejezett minimális küszöb megállapítása is. Tételesen meg is jelölte a minimális küszöb százalékarányát, 0,02%. A kormány elemezve a törvényjavaslatot, semleges álláspontra helyezkedett, úgy vélekedve, hogy a parlamentnek kell döntenie a törvényjavaslat indokoltságáról. Az döntött is, a szenátus november 27-én, a képviselőház pedig december 19-én (222 igen szavazattal, 24 ellenszavazattal és 6 tartózkodással). Az államelnök január 16-án hirdette ki a szóban forgó törvényt, s az, amint már említettük, a Hivatalos Közlöny január 18-i számában jelent meg. Az új megszövegezésbe belekerült az, hogy a politikai pártoknak az állami költségvetésből évente kiutalt összeg nem lehet kevesebb, mint a GDP 0,01%-a és nem lehet több, mint annak 0,04%-a. Ilyenképpen a javaslaton módosítottak, mert abban a minimális küszöb 0,02% volt, s ugyanakkor a számítási alapot nem az állami költségvetés előirányzott bevételei képezik, hanem a GDP. A női jelöltek által megszerzett mandátumok függvényében eszközlendő összeg megemelése tekintetében a most megjelent törvényben az szerepel, hogy a megszerzett mandátumok számának a kétszeres arányával emelendőek meg. Ezzel a törvénymódosítással mindenekelőtt azok a pártok járnak jól, illetve fognak jól járni, akik képesek lesznek mandátumot szerezni minél több női jelölt számára. Erre viszont csak akkor lesz lehetőségük, ha a hölgyek prioritást fognak élvezni a „befutó helyek” tekintetében. Egyébként 2017-ben a politikai pártok összesen több mint 32 millió lejt utaltak ki a 2016-os esztendei 14,5 millió lejjel szemben. Egyelőre függőben… Vitathatatlan, hogy bizonyos ismérvek, de még inkább érdekek mentén született meg az a törvény, amely révén módosítani kívánták a közméltóságok, a közfunkciók gyakorlásában és az üzleti környezetben a transzparencia biztosításának egyes intézkedéseire, a korrupció megelőzésére és szankcionálására vonatkozó 2003/161-es törvényt. A törvényt december 30-án küldték meg az államelnöknek kihirdetés végett. Klaus Johannis kihirdetés helyett azt továbbította az Alkotmánybíróság elnökének, Valer Dorneanunak, megfogalmazva jó néhány alkotmányossági aggályt. Igen terjedelmes beadványt látott el kézjegyével az államelnök, s talán nem ok nélkül. Azzal kell kezdenünk, hogy egy igen kényes és sokat vitatott ügyre fókuszál ez a törvény, nevezetesen arra az összeférhetetlenségre, amelyet jelent a képviselői, a szenátori, a kormánytagi, a prefektusi, az alprefektusi, a polgármesteri, az alpolgármesteri, a főpolgármesteri, a megyei tanácselnöki és alelnöki funkció, a magánszemélyi vállalkozói minőséggel („calitatea de comerciant”). A jelenleg hatályos jogszabályok értelmében ez utóbbi minőség összeférhetetlen a felsorolt funkciók bármelyikével, s amennyiben az bekövetkezne, akkor a törvénysértő személlyel szemben eljárást kell kezdeményezni, s annak nyomán az adott funkcióról le kell mondania az érintett tisztségviselőnek, és egy esetleges jogerős bírósági ítélet értelmében akár három évig nem lesz jogosultsága ilyen jellegű tisztségviselői funkciók bármelyikének a betöltésére. Nem részleteznénk, az államelnöki terjedelmes okfejtést, csupán arra utalnánk, hogy Klaus Johannis szerint egy ilyen jogszabályozás révén sérülnének a feddhetetlenségi követelmények, azok, amelyeket szentesít az alkotmány 1-es cikkelyének a (3)-as bekezdése. Továbbá utalás van arra is, hogy sérülnének azok a nemzetközi vállalások is, amelyeket a feddhetetlenség terén magáévá tett Románia. Tehát egyelőre ennek a törvénynek a sorsa függőben marad, s amennyiben a taláros testület helyet ad az államelnöki aggályoknak, akkor azt át kell dolgozni. Amennyiben az Alkotmánybíróság „nem ért egyet” Klaus Johannis államelnökkel, akkor sem biztos, hogy azt ki fogja hirdetni, nem, mert lesz egy másabb lehetősége, nevezetesen visszaküldheti a parlamentnek újratárgyalásra. Tehát belátható időn belül semmiképp sem készülődhet arra az egyik vagy a másik polgármester, megyei tanácselnök, képviselő, illetve szenátor, hogy vállalkozásba vágja fejszéjét. Egyelőre meg kell elégedniük tisztségviselői funkciójuk, no meg másabb tisztségeik betöltésével. A jövőre nézve pedig jó lenne számolni a rendelkezésükre álló idővel is, nehogy olyasmi is bekövetkezhessen, hogy a nap 24 órájából 26 órán át ténykednek a politikai-társadalmi és gazdasági „tevékenységek” különböző területein… Másabb aggályok Január 18-án az államelnöki hivatal a szenátus elnöke, Călin Popescu Tăriceanu címére is továbbított küldeményeket: Klaus Johannis négy hozzá kihirdetésre benyújtott törvényt küldött vissza a honatyáknak újratárgyalás végett. Románia Hivatalos Közlönyének a megszervezésére vonatkozó 1998/202-es törvény újólagos módosítására és kiegészítésére vonatkozó törvényről, a Mozdonyok Múzeumi Központjának a törvényéről, a baromfitenyésztési szektor tevékenységének a támogatási programját jóváhagyó törvényről és a sertésszaporítási tevékenység támogatási programját jóváhagyó törvényről van szó. Mindegyik esetében különböző fenntartásokat, illetve kifogásokat fogalmazott meg az államelnök, s azok okán tartja indokoltnak a négy szóban forgó törvénynek a parlament általi újratárgyalását. Nem részleteznénk az államelnöki érveket, de érdemes arra utalnunk, hogy az év eleje óta hasonlóképpen járt el másabb, hozzá kihirdetésre megküldött törvények esetében is. Szíve joga dönteni arról, hogy „szemrebbenés nélkül” kihirdet-e vagy sem egy törvényt, de ha nem, akkor annak hatályba léptetésére belátható időn belül nem kerülhet sor, mint ahogy az nem vitás, hogy a kormánypárti honatyák nemigen szokták „jó néven” venni az államelnöki visszautasításokat, valamint az alkotmányossági aggályok megfogalmazását. Februártól adómentes lesz a bérük… Az utóbbi esztendők során az IT-szektorban, valamint a tudományos kutatás területén tevékenykedő egyes személyzeti kategóriák adómentességet élveztek béreik, személyi jövedelmeik tekintetében. De akár feltételes módban is fogalmazhatnánk, mert ennek az adómentességnek előfeltétele volt mindig is egy közös miniszteri rendelet megjelentetése a Hivatalos Közlönyben. Ilyen közös miniszteri rendelet volt is, de rendszerint egy időközben bekövetkezett jogszabály-módosítás a feje tetejére állított mindent. A jelenleg hatályos (de akár úgy is fogalmazhatnánk, hogy az eddig hatályos közös rendelet a múlt esztendő júniusában jelent meg, a 409/4020/737/703/2017-es közös miniszteri rendeletről van szó. Amúgy ez is megkésve nagy kínok közepette született meg, időközben viszont elfogadásra került a közszférai egységes bérezési, a 2017/153-as kerettörvény és hatályba lépett az adótörvénykönyvre vonatkozó 2015/227-es törvényt újólag módosító és kiegészítő 2017/79-es sürgősségi kormányrendelet. E két jogszabály tükrében kiderült, hogy a szóban forgó személyi kategóriák adómentessége nemigen tisztázott. Időközben elhangzottak ilyen-olyan ígéretek, de a helyzetet rendező és érdemben megoldó újabb közös miniszteri rendelet nem jelent meg, s értesüléseink szerint a késlekedésért a munkaügyi és a tanügyminisztérium okolható. Január 18-án viszont a Hivatalos Közlönyben megjelent ama 2017/2018/1168/ 492/3024/3337-es közös miniszteri rendelet, amely révén az annak mellékletében feltüntetett tevékenységeket végző szakemberek mentesülnek azon adófizetési kötelezettségek alól, amelyről a 2015/227-es törvény 60-as szakasza rendelkezik. A most megjelent rendelet előírásai február 1-jétől válnak hatályossá, s ugyanezen időponttól kezdődően hatályon kívül helyeződik a már említett, múlt esztendőben megjelent közös miniszteri rendelet. Egyébként a távközlési minisztérium közleménye szerint ennek a rendeletnek a nyomán 15 ezer fővel fog gyarapodni azon IT-szektorban tevékenykedő személyek száma, akik adómentességben fognak részesülni. Tetőfokon az elégedetlenség… Országszerte igen-igen mozgalmasnak bizonyult a szombati nap. Arra már előzetesen számítani lehetett az előzetes bejelentések alapján, hogy nagyszabású tiltakozó tüntetésre kerül sor Bukarestben (de nem csak), de arra is, hogy a kietlen időjárás azt „visszafoghatja”. Ez az utóbbi nem következett be: a becslések szerint a fővárosban több mint 40 ezren vettek részt a nagyszabású tiltakozó akcióban és nemcsak bukarestiek, az ország több mint 10 vidéki nagyvárosában, pedig mintegy 30 ezren. A civil társadalom egyes tömörülései által kezdeményezett tüntetéseken a résztvevők elégedetlenségüknek, tiltakozásuknak adtak hangot, egyes igazságügyi jogszabályok és a büntető törvénykönyv módosításai ellen, valamint az Adótörvénykönyvet módosító sürgősségi kormányrendelet kiváltotta káosz okán. Ugyanakkor ostorozták a kormányzati bizonytalanságokat, azzal vádolva a kormánykoalíciót, hogy nem ura a helyzetnek, mármint a politikai, valamint a gazdasági-társadalmi helyzetnek. A bukaresti tüntetést úgymond beárnyékolta néhány incidens, az, hogy a résztvevők soraiban voltak olyanok is, igaz kevesen, akiknél a csendőrségi ellenőrzések során „fehér” fegyvereket találtak, valamint a kisebb-nagyobb incidensek. Az országos méretű tiltakozó akciók során elhangzottakból az is kikövetkeztethető, hogy még ebben a hónapban újabbakra kerülhet sor. Hecser Zoltán