A fogvatartottak egy része által „futószalagon” megírt (vagy inkább legyártott), akár tudományos jellegűnek is „megítélt” dolgozatok élénk visszhangot váltottak ki. Jobbára azokról a „művekről” volt/van szó, amelyeket a labdarúgók átigazolásából származó összegek egy részének „lenyúlásáért” elítélt klubtulajdonosok, managerek és játékosügynökök írtak. Talán mondanunk sem kell, hogy az élénk visszhang tulajdonképpen visszatetszést elítélő álláspontokat és véleményeket jelentett. Nem véletlenül és nem ok nélkül! Enyhén szólva is gyanús körülmények között születtek meg ezek az „irományok”, döntő hányaduknak vitatható a tudományos jellege. A hovatovább terebélyesedő „börtönirodalomra” felfigyeltek a hatóságok is, többek között az Igazságügyi Minisztérium, a tudományos és az irodalmi élet egyes jeles képviselői, egyetemi tanárok, sőt esetenként a rektorátusok, és „szagot fogott” a DNA is. Nemrégiben pedig a kormányfő ellenőrző testülete Országos Börtön-adminisztráció (ANP) háza táján vizsgálódása is kiterjedt a börtönéletnek erre a vetületére. A már-már tarthatatlan állapot miatt lépésre kényszerült a jelenlegi igazságügyi miniszter, Raluca Pruna is, aki még az elmúlt hónap végén kilátásba helyezte egy olyan jogszabály meghozatalát, amely révén véget vet a „börtönirodalom” elburjánzásának. A február 3-i kormányülés napirendjén szerepelt egy sürgősségi kormányrendelet tervezete, amely értelmében kikerül a fogva tartási intézkedésekre és a büntetés-végrehajtásra vonatkozó 2013/254-es törvény szövegéből az az előírás, amely értelmében a büntetés időtartamából azon fogvatartottak esetében, akik tudományos dolgozatokat írnak vagy újításaikra és találmányaikra szabadalmat szereznek, „leírandó” 30 nap. A sürgősségi kormányrendelet tervezetében indokolásként szerepelt, hogy az utóbbi évek során kialakult helytelen gyakorlat nyomán a szóban forgó előírás célját tévesztette, és nem járult hozzá a büntetés-végrehajtás szellemének érvényesüléséhez. Olyannyira elharapódzott a jelenség, hogy már-már ellenőrizhetetlenné vált, sőt visszaéléseket szült. Egyes közéleti személyiségek, a tudományos és kulturális intézményrendszer jeles képviselői valószínűsítették, hogy a sürgősségi kormányrendelet révén végérvényesen kikerül a jogszabály szövegéből ez az előírás, ugyanakkor voltak olyanok is, köztük a Legfelsőbb Bírói Tanács (CSM) egyes tagjai, akik kompromisszumos megoldást tartottak célszerűbbnek, nevezetesen jogszabály-módosítás révén. Végül is kompromisszumos döntést hozott a kormány, de nem módosító jellegűt… A kormányülésről kiadott közleményben szerepel, hogy az azon elfogadott sürgősségi kormányrendelet révén 2016. szeptember 1-ig felfüggesztik a 2013/254-es törvény 96-os szakasza (1)-es bekezdése f) pontjának ama előírását, miszerint a „közölt tudományos dolgozatok megszerkesztése vagy szabadalmaztatott újítások és találmányok esetén minden egyes tudományos dolgozatra vagy szabadalmaztatott újításra és találmányra 30 napot elismernek végrehajtottként”. Továbbá utal arra is, hogy ennek a sürgősségi kormányrendeletnek az elfogadása egy lépéssel közelebb visz azoknak a rendelkezéseknek az elemzéséhez, amelyek a helyzet ellehetetlenüléséhez vezettek. A közleményben továbbá azt is olvashatjuk, hogy még 2014-ben létrehozták azt a munkacsoportot, amelynek az lett volna a hivatása, hogy kidolgozza a 2013/254-es törvény alkalmazási szabályzatát. Ez a munkacsoport nem fejezte be tevékenységét, s a mostani felfüggesztési periódus alatt hathatósabban kell ténykednie, egyszersmind annak tagságát ki kell bővíteni a művelődési minisztérium, a kormányfői kancellária, a főügyészség és a parlamenti kapcsolatokért felelős főosztály képviselőivel. A közleményben számadatokkal támasztották alá a „börtönirodalom” elburjánzását: 2010-ben és 2011-ben még csak 3-3 tudományos dolgozatot közöltek, 2012-ben 6-ot, 2013-ban már 14-et, 2014-ben 89-et, 2015-ben 337-et (!), ugyanakkor a 2015. december 31. és 2016. január 7. közti időszakban 103 volt a megírás, a megszerkesztés, illetve a közlés különböző fázisában. Tehát végül is felfüggesztő jellegű sürgősségi kormányrendelet született a február 3-i kormányülésen. A Hivatalos Közlöny február 9-i számában megjelent 2016/2-es sürgősségi kormányrendeletről van szó, s az még aznap hatályba is lépett. A kormányszóvivő a február 3-i kormányülésen megtartott sajtótájékoztatóján elismerte, hogy valóban a tervezetben a szóban forgó előírás hatályon kívül helyezése szerepelt, de végül szem előtt tartva a CSM véleményét, a kormány indokoltabbnak tartotta annak felfüggesztését. Ezzel kapcsolatosan utalt arra is, hogy olyan mechanizmusra lenne szükség, amely révén a valóban tudományos értékű és tudományos újdonságot is jelentő művek továbbra is „elismerésben” részesülhessenek, azaz adott legyen a lehetőség a büntetéstétel csökkentésére. A kormányülésen állítólag kialakult nézeteltéréseket firtató újságírói kérdésekre a kormányszóvivő kitérő választ adott, elismerve ugyan, hogy felmerült több variáns is, de nem az a lényeg, hogy ki mit mondott, hanem az, hogy milyen döntésért vállalt felelősséget a kormány. Arra a kérdésre vonatkozóan, hogy mi lesz azoknak a tudományos dolgozatoknak a sorsa, amelyeket az utóbbi időben írtak a fogvatartottak, és amelyek közlésére már sor került, és amelyek ott vannak a börtönök illetékes bizottságainak az asztalán, ugyancsak nem adott választ, elismerve, hogy nem is tud. Az újságírói kérdések akkor, azaz február 3-án még nem voltak feleslegesek, ma már viszont nincs (nem lenne) semmi értelmük… Hecser Zoltán