Igen kényes és sokat vitatott „szeletét” képezik a hazai nyugdíjrendszernek a különleges vagy szolgálati nyugdíjakként emlegetett kategóriák. Ezeknek van némi közük a köznyugdíjrendszerhez, illetve az állami társadalombiztosítási költségvetéshez, többek között annak okán, hogy az érintettek járandóságainak egy részét ez utóbbiból fedezik. Különleges nyugdíj jogi megközelítésben nem létezik, hanem csak olyan, amely megállapítására és folyósítására különleges, illetve rendkívüli törvények előírásai alapján kerül sor.

A hazai nyugdíjrendszernek a legkényesebb és már régóta kifogásolt tárgyköréről van szó. A társadalom nagy része ezt indokolatlan kiváltságnak tartja, illetve furcsállja, hogy a köznyugdíjrendszer nem ölel fel minden olyan személyi kategóriát, amely bérezését az államkassza állja. Szakelemzők szerint sincs rendjén a hazai joggyakorlat, ugyanakkor az elmúlt esztendők során a parlamenti pártok is megpróbálkoztak a köznyugdíjrendszer megosztottságának felszámolásával. Nemrégiben is született egy ilyen jellegű törvény, de azt az esztendő elején az alkotmánybíróság „elkaszálta”. Továbbá a vélemények abban a tekintetben is megoszlanak, hogy miért is emlegetnek két kategóriát: a különleges nyugdíjakét és a szolgálati nyugdíjakét. Ebben a tekintetben maga az Országos Köznyugdíjpénztár is „bizonytalan”: láttunk olyan hivatalos kimutatást, amely a különleges törvények kedvezményezettjeire vonatkozó statisztikai adatokat tartalmaz, de zárójelben az is szerepel, hogy „szolgálati nyugdíj”. Amúgy országos viszonylatban félhivatalos adatok szerint a különleges, illetve szolgálati nyugdíjban részesülő személyek száma megközelíti a 190 000-et. Nos, ezen nyugdíjasok esetében fogadta el a parlament minap azt a törvényt, amely értelmében a 7000 lejt meghaladó nyugdíjak esetében a 7000 lej feletti összegre 85%-os adót vessenek ki. A törvény kapcsán a Legfelső Ítélőtábla, valamint a Nép Ügyvédje alkotmányossági aggályokat fogalmazott meg, s azok beadványait a taláros testület július 7-i ülésén tárgyalja. Azért mondtuk, hogy a különleges avagy szolgálati nyugdíjak megnyirbálását tűzte ki célul ez a törvény, mert jobbára azok esetében van szó jelentős kvantumról, s az a 7000 feletti lehet akár 30 000 lej is.
Kezdenénk a fegyveres testületekkel. Az azok állományába tartozó személyek nyugdíjazására nem a köznyugdíjra vonatkozó 2010/263-as törvény alapján kerül sor, hanem az állami katonai nyugdíjakra vonatkozó utólag módosított és kiegészített 2015/223-as törvény értelmében. Ugyanakkor jó tudni azt is, hogy 2015 januárjától errefele ezek a nyugdíjak kikerültek a köznyugdíjrendszerből, az ügykezelés pedig az úgynevezett szektoriális nyugdíjpénztárakra hárul. (Amúgy három ilyen szektoriális nyugdíjpénztár van, az egyik a honvédelmi minisztérium kötelékeiben, a másik a belügyminisztérium kötelékeiben és a harmadik a Román Hírszerző Szolgálat kötelékeiben. A szóban forgó törvény előírásainak a kedvezményezettjei a honvédelmi tárca katonai személyzete, a rendőrök, a csendőrök, az igazságügy-minisztérium különleges jogállású köztisztviselői, azaz a börtönrendőrök, továbbá a különleges szolgálatok (SRI, STS, SIE, SPP) személyzete (kivéve a polgári alkalmazottakat, akik nyugdíjazására a CNPP égisze alatt kerül sor). Bizalmas adatokról lévén szó, azokat nemigen szokták nyilvánosságra hozni, félhivatalos értesülések szerint az aktív szolgálattól visszavonult több mint 
170 000 egykori katona, rendőr, csendőr, börtönőr stb. és még sokan mások részesülnek szolgálati nyugdíjban, s azok közül állítólag 40 000-re tehető a 6000 lejt meghaladó juttatásban részesülők száma. Egyébként ezen személyzeti kategóriák nyugdíjának megállapítási módjáról az említett törvény rendelkezik, illetve az annak előírása gyakorlatba ültetésére vonatkozó miniszteri rendeletek.
Közvetlenül nem idetartozik, de érdemes utalni Nicolae Ciucă honvédelmi miniszter ama minapi határozott állásfoglalására, miszerint a katonaság esetében nem lehet szó különleges nyugdíjakról, „hisz már Cuza idejétől mostanig ők a szolgálati nyugdíj kedvezményezettjei voltak”. Hozzáfűzte azt is, hogy a katonai személyzetnek az országgal szembeni kötelezettségei fennállnak azt követően is, miután tartalékállományba kerülnek, s ez a kötelezettség csak az ő esetükben áll fenn. Ők a tevékenységük során a közszférai szektor egyik legkisebb bérezési rácsában részesültek, holott igen nehéz és viszontagságos körülmények között fejtik ki tevékenységüket, arról nem is beszélve, hogy békeidőben is gyakran háborús küldetésekben kell részt venniük. Ezzel mintegy egyetértve a munkaügyi miniszter, Violeta Alexandru azt hangoztatta, hogy „a honvédelmisek nyugdíját ki kellene emelni mindazon vitákból, amelyek a különleges nyugdíjakkal kapcsolatosak”.

Hecser Zoltán