A közúti forgalom, s annak különböző vetületei, kezdve a haj­tási jogosítvány megszerzésétől el a balesetek okozásáért felelős személyek „azonosításáig” mindig is közérdeklődésre tartottak számot. Talán nem véletlenül, mert abban elméletileg bárki érdekelt/érintett lehet, akár a legváratlanabb és legmeglepőbb körülmények közepette is. (Például otthon, amikor az alvás ideje alatt egy gépjármű rádönti a falat arra a személyre.) Ilyen körülmények között az sem véletlen, hogy e témakörben hatályos jogszabályozási előírások is sokakat foglalkoztatnak, érdekelhetnek. Azokkal azonban hazai viszonylatban körülményes a lépéstartás, mert igen gyakran módosulnak. A minap jelent meg egy belügyminiszteri rendelet, amely révén újólag több közlekedésrendészeti jogszabályozási előírást módosítottak és kiegészítettek. A Hivatalos Közlönyben június 12-én megjelent 2017/58-as belügyminiszteri rendeletről van szó, amely révén a következő rendeleteket módosították és egészítették ki: az ideiglenes forgalomba helyezési vagy kipróbálási engedély bejegyzési, törlési és kibocsátási eljárására vonatkozó 2006/1501-est, a hajtási jogosítvány megszerzési vizsgáztatási eljárásra vonatkozó 2010/268-ast, a külföldön kibocsátott hajtási jogosítványok becserélésére vonatkozó 2011/163-ast, a hajtási jogosítvány megszerzési gyakorlati vizsgákon részt vevő vizsgabiztosok képzésére, értékelésére, vizsgáztatására, atesztálására és ellenőrzésére vonatkozó 2011/260-ast, egy új érvényességű hajtási jogosítvány vagy egy hajtási jogosítvány másolata kibocsátási felté­teleire vonatkozó 2013/123-ast. Jobbára technikai, valamint pontosító jellegű módosító és kiegészítő rendelkezésekkel állunk szemben. Ebben az összefüggésben utalhatunk viszont arra is, hogy az egyes illetékek és díjszabások eltörlésére vonatkozó törvény ugyan már több mint négy hónapja, hogy hatályba lépett, számos szaktárcai rendeletben viszont azok továbbra is „hatályosként” szerepeltek. A már említett 2006/1501-es belügyminiszteri rendeletben is. Nos, most bekövetkezett a „kitakarítás”: a minap megjelent rendelet úgymond eltüntette a bejegyeztetési illetéket, akárcsak az ideiglenes forgalmi engedélyért fizetendő illetéket. Ténylegesen eddig sem kellett az ideiglenes számtáblákra befizetni az úgynevezett visszajuttatási garanciát, de most ez a garanciafizetési kötelezettség kikerült a jogszabályból is. Ha más is használja a járgányt A bejegyeztetési bizonylatba (certificat de înmatriculare) beírható adatok tekintetében esetenként problémásnak bizonyult egy másabb olyan személy nevének a „bevezetése”, aki használhatja egy törvényes jog értelmében azt a járgányt (olyan valaki, aki nem tulajdonosa annak). E tekintetben a mostani miniszteri rendelet megpróbálja egyértelműsíteni a dolgokat: a vonatkozó szabványkérésbe be kell írni annak a személynek a nevét, aki ugyancsak használhatja azt a gépkocsit. Azért használtuk a „megpróbálta” kifejezést, mert egyetlen jogszabályban sem találtunk választ arra, hogy mikor is lehet szó egy „törvényes jogról”. Mármint annak a járműnek a használata végett talán nem ártott volna tisztázni a használati jognak ezt a vetületét. Annál is inkább, mert a kérést benyújtó személynek (azaz a tulajdonosnak) mellékelnie kell egy olyan dokumentumot is, amely révén bizonyítani kell a szóban forgó törvényes jogot. (A lízingelés esetén ez már jóval egyszerűbb, ugyanis a lízingszerződés kivonatát kell benyújtani, amelynek tartalmaznia kell a szerződő feleket, azok aláírásait, valamint a jármű azonosító adatait.) Egységes űrlap Ha már a típuskérésről esett szó, megemlítendő, hogy annak formanyomtatványát tartalmazza a minap hatályba lépett miniszteri rendelet melléklete. Annak kitöltése szerfelett egyszerű, s ugyanaz a szabványűrlap használható forgalomba beíratás, forgalomba való ideiglenes beíratás, a tulajdonjog átírása, a bejegyeztetési bizonylat másolatának kibocsátása, egy új kibocsátása vagy forgalomból való törlés esetén. Ezentúl az ideiglenes közlekedési engedélyt legfeljebb 90 napra lehet kibocsátani, s amennyiben rövidebb periódusokról van szó, azok kumulálva ugyancsak nem haladhatják meg a 90 napot. Érdemes utalni egy másik újdonságra is: amennyiben egy sofőrvizsgára jelentkező személy nem kíván utánajárni az erkölcsi bizonyítvány (cazier judiciar) megszerzésének, akkor egy szabványnyilatkozat révén ezt a „ténykedést” átruházhatja a területileg illetékes hajtási jogosítvány és járműbejegyeztetési közösségi közszolgálatra (SPCRCPIV). Nos, ezt a szolgáltatást számára ingyenesen biztosítják. Hecser Zoltán