Szerda déltől lázban égett a fél ország, legalábbis a bűnüldözési, a nemzetbiztonsági és igazságszolgáltatási intézményrendszer döntő hányada, de bizonyos értelemben a kormányzat is. Hogy miért? Annak okán, amiről már igen sokan hallottak, tudnak, nevezetesen az, hogy aznap délben megjelent az Alkotmánybíróság honlapján a taláros testület ama február 16-i döntésének a megindokolása, amely értelmében alkotmányellenesnek nyilvánította a Büntető-eljárási Törvénykönyv 142-es szakaszának 1-es bekezdését. Ez a szakasz arról rendelkezik, hogy az ügyész eszközli a műszaki felügyeletet, vagy elrendelheti annak eszközlését a bűnüldöző szervek vagy a rendőrség keretében lévő szakosodott munkatársak, illetve az állam más szakosodott szervei által. Amit az Alkotmánybíróság kifogásolt ebben a megszövegezésben, az a legutóbbi szintagmára („ori alte organe specializate ale statului”) vonatkozik. A taláros testület tagjai ugyanis e szintagma tekintetében megállapították, hogy az nem tartja tiszteletben azon minőségi feltételeket, amelyek velejárói egy törvényes jogszabálynak, mármint a kiszámíthatóság, a pontosság és a világosság tekintetében. Nem, mert nem teszi lehetővé annak a megállapítását, hogy melyek is azok az állami szakosodott szervek, amelyek jogosultak azon intézkedések eszközlésére, amelyek elrendelődtek a műszaki felügyeleti megbízatás révén. Tehát mi is történt a múlt szerdán? A kora déli órákban felkerült annak a február 16-án meghozott alkotmánybírósági döntésnek a megindokolása, amely értelmében alkotmányellenesnek nyilvánították a Büntető-eljárási Törvénykönyvnek a felvezetőben már említett szakaszának az egyik szövegrészét, pontosabban szintagmáját. A szóban forgó 2016/51-es döntés azóta sem jelent meg a Hivatalos Közlönyben, tehát az még nem tekinthető hatályosnak, ennek ellenére azon nyomban beindult a nagy „sürgés-forgás”, nyilatkozott fű-fa, politikusok, újságírók, politológusok, jogászok elemeztek, mérlegeltek, értékeltek, következtetéseket vontak le, s a kereskedelmi televíziókban reggeltől estig folyt az „okos duma”. Igaz viszont, hogy megszólalt néhány illetékes tisztségviselő is. Ezek között Raluca Pruna igazságügyminiszter is, aki még szerdán azt nyilatkozta, hogy máris egyeztetett a főügyészség, a DNA, DIICOT, valamint a SRI illetékeseivel, utalva arra, hogy az Alkotmánybíróság döntését egyrészt tiszteletben kell tartani, másrészt meg kell találni egy olyan jogi eszközt, amely révén a testület döntése jelentette „kiesést” rögtön pótolni lehessen. Ez pedig csakis egy sürgősségi kormányrendelet lehet, s annak révén megszülethet egy átmeneti megoldás. Az Alkotmánybíróság elnöke, Augustin Zegrean csütörtökön azt nyilatkozta, hogy döntésük nyomán „nem dől össze a világ, és senki nem fogja megúszni büntetlenül, mert a SRI nem eszközölhet lehallgatást”, hozzáfűzve azt is, hogy egy perben próbaként felhasználható ugyan a lehallgatás tartalma, de senkit sem ítéltek el csupán lehallgatás nyomán, hanem másabb próbák (írásos bizonyítékok, tanúvallomások, tárgyi bizonyítékok stb.) alapján. De ha már az Alkotmánybíróságnál tartunk, utalhatunk arra is, hogy annak két tagja, Tudorel Toader egyetemi tanár és Maya Teodorescu egyetemi tanár különvéleményt fogalmazott meg, nem értve egyet az alkotmányossági azon aggályokkal, amelyek a beadványban szerepeltek. A SRI igazgatója, Eduard Hellvig ugyan nem kívánta kommentálni az Alkotmánybíróság döntését, ugyanakkor azt állította, hogy a szolgálat értékelése szerint annak kihatása lesz a nemzetbiztonságra, s nehéz lesz bizonyítani olyan bűntettek elkövetését, mint a kémkedés-árulás, terrorizmus, határokon átnyúló szervezett bűnözés, informatikai bűnözés vagy olyan jelentős korrupciós cselekedetek, amelyek veszélyt jelentenek a nemzetbiztonságra nézve. Időközben napvilágot láttak olyan számítások is, miszerint a SRI-nek a lehallgatások területéről való „kivonulása” nyomán sürgősen igen jelentős beruházások szükségeltetnének, a DNA és a DIICOT esetében a megfelelő műszaki infrastruktúra és szakszemélyzet biztosítása végett. Amolyan mellékzörejként, de távolról sem mellékes és elhanyagolható mellékzörejkény fogalmazódtak megy olyan vélemények, sőt álláspontok is, miszerint számos folyamatban lévő, DNA és DIICOT által eszközölt bűnvádi eljárásnak, valamint folyamatban lévő pereknek az alkotmánybírósági döntés nyomán „befellegzett”, sőt egyesek magától értetődőnek tartották azt is, hogy el fog indulni a már jogerős és végrehajtandó egyes ítéletek perújítási garmadája is. Minderről egyelőre nemigen lehet szó, bár elvileg majd minden lehetséges… Csütörtökre kiderült, hogy kidolgozták az „űrpótló” sürgősségi kormányrendelet tervezetét, arról egyeztettek az érintett/érdekelt szervekkel, s annak szövegét kedvezően véleményezte a Legfelsőbb Bírói Tanács (CSM) is. Ugyancsak csütörtökön látott napvilágot az az értesülés, hogy a külföldön tartózkodó államelnök Klaus Johannis péntek estére sürgősen összehívta a Legfelsőbb Védelmi Tanács (CSAT) ülését, amely során elemzik a jogszabálytervezetet, és azt jóváhagyják. Ugyancsak péntek estére ütemezték be a kormány rendkívüli ülését. Mindkét esemény annak rendje-módja szerint lezajlott, s péntek este úgy 21 óra tájában a kormány honlapján megjelent egy közlemény, amely ismerteti azokat az intézkedéseket, amelyek a műszaki felügyeletre (lehallgatás, megfigyelés) vonatkozó megbízatás eszközlésére vonatkoznak. Egy sürgősségi kormányrendeletről van szó, amely révén több jogszabályt is módosítottak és kiegészítettek, köztük a Büntető-eljárási Törvénykönyvet, az igazságügyi megszervezésre vonatkozó 2004/304-es törvényt, a SRI megszervezésére és működésére vonatkozó 1992/14-es törvényt stb. Ilyenképpen megteremtődött a lehetőség arra, hogy a SRI műszaki infrastruktúrájának az arra feljogosítottak igénybe vétele révén továbbra is lehallgatásokat lehessen eszközölni. Ami pedig a feljogosítottakat illeti, azokról van szó, akik eddig is tételesen fel voltak tüntetve a büntetőtörvénykönyv 142-es szakaszában (amúgy ennek a szakasznak is módosult egyik bekezdése). A sürgősségi kormányrendelet tegnap esti lapzártánkig nem jelent meg, tehát hatályba sem léphetett, de ennek mindaddig nincs is gyakorlati jelentősége, míg a Hivatalos Közlönyben nem olvashatjuk az Alkotmánybíróság nagy „csinnadrattát” kiváltó 2016/51-es döntését. Egyelőre elégedjünk meg azzal amit hallottunk Johannis államelnök péntek esti sajtónyilatkozatában: „ez a jogszabály arra hivatott, hogy első szakaszban megoldást kínáljon az igazságügyi szervek tevékenysége számára”. Várják a kormányfőt… Ha minden igaz, akkor a mai nap folyamán tiszteletét teszi a képviselőházban Dacian Cioloș kormányfő. Egy meghívásnak kell eleget tennie: a képviselőház állandó bürója még február 24-én jóváhagyta a Călin Popescu Tăriceanu nevével „fémjelzett” ALDE parlamenti csoportjának ama kérését, hogy vitassák meg az új prefektusok kijelölésének kritériumait, s arra hívják meg Cioloșt is. Eredetileg arról volt szó, hogy erre a részvételre március 7-én kerüljön sor, de a kormány illetékeseivel folytatott egyeztetések nyomán az időpontot elhalasztották. (Amúgy amikor ez a döntés megszületett, még nem lehetett tudni, hogy március 7-én a kormányfő nem is lesz az országban, mert brüsszeli tanácskozásokon vesz részt az államfő helyett, illetve annak megbízásából.) Az ALDE parlamenti csoportjának elnök-vezetője, Daniel Constantin ennek a „meghívásnak” a kapcsán még február 20-án kijelentette, hogy a kormány „technokrata prefektusokat ígért”, de ezekbe a funkciókba a liberális párt embereit nevezte ki. Legalábbis így vélekedett ő arról a 10 prefektusról, akiket a kormány február 18-i ülésén neveztek ki. Egyébként Liviu Dragnea, a szociáldemokraták elnöke is elégedetlenségének adott hangot annak okán, hogy Cioloș olyan prefektusokat nevezett ki, akik állítólag a liberálisokhoz közel állnak. Állítása szerint azok között volt olyan is, akik egykor a liberális párt tagjai voltak, vagy azokat magukénak vallották egyes liberálisok. Mindez összefüggésbe hozható azzal is, hogy a liberálisok egyik közismert személyisége, Cezar Preda egy brăilai nyilatkozatában állítólag sok sikert kívánt „a PNL által javasolt új prefektusnak”. „Erre kell választ adjon Cioloș úr és Tobă úr, azaz arra, hogy valóban a liberális párt javasolta-e a prefektust” – így Dragnea. (Azért vár választ „Tobă úrtól”, mert Petre Tobă belügyminiszterről van szó, akinek közvetlen alárendeltségébe tartoznak a prefektusok.) Akkor olyasmit is lehetett hallani, hogy a kormány ideiglenesen „leáll” a prefektuscserékkel, de nem így történt, mert március 2-án újabb 4 prefektust váltottak le, és helyükbe azon nyomban másokat neveztek ki, továbbá két alprefektust, de azok helyét egyelőre még nem töltötték be. A múlt csütörtöki kormányülésen pedig a Szeben és a Brassó megyei prefektusokat cserélték le. Mikor tétovázás, mikor „cselekvés” Ha már a kormánynál tartunk, akkor több mint jogos elvárás választ adni arra is, hogy miért tétováznak, ügyetlenkednek továbbra is a közpénzekből fizetett személyzet bérezésére vonatkozó törvény tervezetének a véglegesítésével és annak nyilvánosságra hozásával. Ebben a vöröskakas meséje ügyben egy kis túlzással azt is állíthatjuk, hogy egyesek kompromittálták magukat, mindenekelőtt a munkaügyi miniszter Ana Costea, de közvetlen felettese, Vasile Dâncu kormányfőhelyettes is, aki még február 29-én „magabiztosan” kürtölte világgá, hogy a költségvetésiek bérezésére vonatkozó, az egész kormány által felvállalt törvény tervezetét „legfeljebb egy héten belül” nyilvánosságra hoznak. Március 14-ét írjuk, s a jelek szerint a kormány számára megállt az idő. Nem késlekedett viszont a kormány olyan intézkedések meghozatalával, amelyek „helyzetbe hozzák” a környezetében ténykedő egyes személyeket. Miről is van szó? A hónap elején hét másodvonalas tisztségviselőt, köztük Dragoș Pâslarut a kormányfő kancellária-hivatalának államtanácsosát, Paul Gheorghiut a kormányfő kabinetjének államtitkári rangú igazgatóját igen jól fizetett ügyvezető tanácstagi pozíciókba helyeztek. Ez akár havi több ezer eurót is jelenthet. Így például Pâslarut az Ellengarantálási Román Alap Rt. (Fondul Român de Contragarantare S.A.) felügyeleti tanácsába nevezték ki, Gheorghiut pedig a Kis- és Középvállalkozások Országos Garanciaalapjának (FNGCIMM) ügyvezető tanácsának tagjává. Állítólag mindkettő esetében ez a tisztség legalább havi 5500 eurót jelent. Amúgy ezt a gyakorlatot februárban még úgy általában bírálta Costin Borc kormányfőhelyettes, gazdaságügyi miniszter, azt állítva, hogy a gazdaságügyi minisztériumnak azok az igazgatói, akik egyes állami cégek ügyvezető tanácsainak a tagjai, rendszerint nem értik meg, hogy kit is képviselnek, nevezetesen a minisztériumot-e vagy a kereskedelmi társaságot. Ennek ellenére az általa vezetett tárca egyik államtitkárát, Vlad Vasiliut is a GDF Suez Energy Romania Rt. ügyvezető tanácsa tagjává nevezték ki. Hecser Zoltán