Az Antena TV Group Rt., illetve az annak kötelékeibe tartozó Antena 3 kereskedelmi hírtelevízió „jóvoltából” múlt hétfőtől kezdődően többfelvonásos megashow hallgatói, nézői lehettünk. Kezdődött a hírtelevízió stúdióiban, majd egy „vendégrendező”, nevezetesen Călin Popescu Tăriceanu, a szenátus elnöke közreműködésével folytatódott a parlamentben, majd ismét a stúdiókban, és a végjátékra péntek délután a fővárosi Alkotmány téren került sor a cégcsoport népes szereplőgárdájának fellépésével, mintegy 3000 „tévelygő”, azaz néző jelenlétében. Az eseménysorozat mellett majdhogynem eltörpültek másabb, nagyobb figyelmet érdemlő történések, mint például a brüsszeli csúcstalálkozó, a kormány szegénység-leküzdési programjának ismertetése, a szociáldemokrata párt elnöke, Liviu Dragnea által kezdeményezett „rágalomtörvény” elbukása a képviselőházban, vagy az Alkotmánybíróság döntése, miszerint a Büntetőeljárási Törvénykönyv 142-es szakaszának a műszaki felügyeletre (magyarán: lehallgatásra) vonatkozó előírásának egyik kitétele alkotmányellenes... [caption id="attachment_23891" align="aligncenter" width="620"] Médiashow a fővárosi Alkotmány téren. Nem volt jobb dolguk, hát elmentek...[/caption] A hírtelevízió megashowjának vonatkozásában azt a következtetést kell levonnunk, hogy szembesülhettünk a tömegek manipulálásának (népbutításnak) a mesterművével, melynek mesterei a hírtelevízió vezető munkatársai voltak. Gazdag eszköztárral rendelkeznek, nem szűkölködnek anyagi és emberi erőforrásokban, az érdekeik diktálta kapcsolatápolásban is profik, azaz adott minden, ami szükséges annak „tényszerű” alátámasztására, amit mond vagy állít ez a hírtelevízió, s amit oly módon „tálal”, hogy annak révén elnyerheti a nézősereg tetszését, szimpátiáját, sőt bizalmát is. Nem bocsátkoznánk a sajtó általi lehetséges manipuláció eszköztárának, módozatainak és praktikáinak részletes boncolgatásába. Szükségesnek tartjuk azonban felvázolni, hogy mi is történt az öt televízióadót (Antena 1, Antena 2, Antena 3, Antena Stars, Euforia) felölelő cégcsoport háza táján. Annak létrehozóját, illetve tulajdonképpeni tulajdonosát a több mint vitatott személyiségű, zavaros múltú üzletembert és politikust, Dan Voiculescut még 2013 szeptemberében börtönbüntetésre ítélték (együtt néhány bűntársával) egy, az államot jelentős értékkel megkárosító privatizálási ügylet kapcsán. Az ítélet véglegessé és jogerőssé vált a Bukaresti Feljebbviteli Bíróság 2014. augusztus 8-án meghozott 880/A ítélete nyomán. Ugyanakkor kötelezték az államnak okozott mintegy 60 millió eurós kár megtérítésére. Viszonylag hosszú idő telt el azóta, de az Országos Adóügynökségnek, illetve a Bukaresti Közpénzügyi Regionális Vezérigazgatóságnak nemigen akaródzott érvényt szerezni az összeg megtérítésére vonatkozó rendelkezésnek. Lévén, hogy az elítélt személytől nem sikerült azt behajtani, a törvényes előírások értelmében vagyona elkobzása vált szükségessé, illetve annak átkerülése az állam magántulajdonába. Ha megkésve is, múlt hétfőn az adóügynökség illetékes igazgatóságának munkatársai megjelentek a helyszínen, egyrészt azért, hogy összhangban a Polgári Eljárási Törvénykönyvre vonatkozó 2010/134-es törvény 1039-es szakaszának előírásaival, írásos jegyzékben közöljék az Antena televízióadók illetékeseivel, hogy öt munkanapon belül jószántukból el kell hagyniuk a székhelyükül szolgáló fővárosi ingatlant, amely egykor Voiculescu és családtagjai tulajdonát képezte, de amely átkerült az elkobzás révén az állami magántulajdonba (pontosabban át kellett volna kerüljön). Egyébként azért öt munkanapon belül, mert így rendelkezik a már említett törvénycikk. Másrészt a látogatás célja az is volt, hogy számba vegyék az állami tulajdonba került ingatlant, ami kiindulópontját képezi a felértékelésnek. Nos, a látogatásukkal magukra zúdították a „népharagot” – mondjuk ezt annak okán, hogy az Antena-csoport már hosszú ideje a „népképviselet” szerepkörében tetszeleg. Felháborodottan, siránkozva, vádaskodva, szitkozódva lihegték túl a témát, eltúlozva a dolgokat, ugyanakkor figyelmen kívül hagyva, illetve megfeledkezve olyan vetületekről, amelyek nem mellékesek a várható fejlemények vonatkozásában. Azaz féligazságokat pufogtattak alapigazságként, de úgy is fogalmazhatnánk, hogy általános érvényű igazságnak kiáltották ki a maguk igazságát. Egyebet sem lehetett hallani, minthogy öt nap múltán ki kell költözniük, holott egy törvénytelen eljárásról van szó: az ő jó szándékukat bizonyítja, hogy bérbe szerették volna venni az ingatlant stb. Arról egy szót sem szóltak, hogy egy felszólításról, pontosabban egy figyelmeztetésről van szó, és a kilakoltatásig még hosszú az út. Pedig elmondhatták volna, hogy arra vonatkozóan a Polgári Eljárási Törvénykönyvben még hat cikkely van (1040-1045), és jogi úton az akár meg is gátolható, illetve elhárítható. Mint ahogy arról sem szóltak, hogy ilyen esetekben, mármint az elkobzás esetében, a mérvadó a 2007/14-es kormányrendelet, amely értelmében például eleve nem lehetséges a bérbeadás, s az elkobzott ingatlanok értékesítésére rend szerint nyilvános árverés útján kerül sor, a kikiáltási árat pedig független szakértők állapítják meg. Nem láttunk arra vonatkozó dokumentumot sem, hogy milyen jogcímen tartózkodnak ott az Antena televízióadók, 2014-ben még érvényes volt-e a bérleti szerződés (ha egyáltalán volt), mint ahogy arra vonatkozóan sem, hogy milyen jogviszony van az ingatlant (az épületet) egykor birtokoló személy(ek) és az Antena TV Group Rt. részvényesei között. Arról viszont bőven hallottunk, hogy el akarják némítani a hazai demokrácia és szólásszabadság zászlóvivőjét, egyben eltiporni az igazság azon bajnokait, akik már nemzetközi elismerésnek is örvendenek (1990 előtt volt Romániának egy olyan „tudósa”, akivel kapcsolatosan ugyancsak a „nemzetközi elismerést” hangoztatták). Egyébként Voiculescu peres ügyében a televízióadók nem voltak érintettek, de igaz, hogy utólag a kialakult helyzet okán annak viszonylagos szenvedő alanyai. De a két ügyet nem lehet összemosni, mert a tévések tevékenységüket folytatathatják, arról nem is beszélve, hogy ebben az országban még volt olyan jelentős televízióadó, amely úgy költözött más székhelyre, hogy azt nemigen észlelték a nézők... Ugyanakkor voltak olyanok is (például a Tele Abc, az OTV), amelyek végleg megszűntek (igaz, saját mulasztásaik, gondjaik okán), de senki sem hangoztatta, hogy sérült volna a szólásszabadság, vagy azt, hogy alantas szándékok és érdekek álltak az „elhallgattatás” hátterében. Ingyencirkusz A szenátus elnöke, Călin Po­pescu Tăriceanu annyira „meghatódott” az Antena-csoport „életének” veszélybe kerülése okán, hogy összehívta a legilletékesebb „orvosi kollégiumot”, a parlamentet, és berendelte jelentéstételre az általa „kezelőorvosnak” tartott kormányfőt, Dacian Cioloşt. Ez volt a második felvonás, s ugyancsak fergeteges előadást láthattunk, halhattunk, sőt az egyik „felkészült” szereplőt, Iuliana Anghel szenátort ki kellett vezettetni a teremből. A honatyai szerepléseket nyugtázva már-már meglepetéssel vettük tudomásul, hogy mennyi lelkes és elszánt támogatója van a hazai szólásszabadságnak, főleg akkor, amikor közelegnek a választások, vagy akkor, amikor ki kell állni a nyilvánosság elé. Igaz, hogy a jogi helyzet tekintetében nem sikerült tiszta vizet önteni a pohárba, de igen hetet-havat összehordani, s elkalandozni a napirend témájától. A kormányfő is kínos helyzetbe került, mert neki tulajdonképpen nem a szólásszabadságot kellett védelmeznie, hanem egy jogerős ítélet érvényre juttatása mellett kellett kiállnia. Ezt meg is tette, bár némileg félszegen, azt hangoztatva, hogy az adóhatóság munkatársai csak a dolgukat végezték, lehet viszont, hogy modorukkal, fellépésükkel ellenszenvet váltottak ki. Akaratlanul, de belekeveredett a színjátékba az államelnök is, nem éppen szerencsésen. Szerdán még azt nyilatkozta, hogy egy banális adminisztratív ügy okán sérülhet a szólásszabadság, illetve azt, hogy nem megfelelő módon jártak el az adóügynökség munkatársai. Kapott is jó néhány szúrást, mert péntek estig a Facebook közösségi oldalon mintegy 40 000 szimpatizánsát veszítette el. Pénteken Brüsszelben visszatért az ügyre, amolyan pontosító, kiegészítő nyilatkozattal, de elég suta módon (ami talán érthető is egy ilyen kínos helyzetben). És megszólalt a DNA főügyésze, Laura Codruţa Kövesi, akit a hírtelevíziósok kevertek bele a színjátékba, olyan szerepet osztva rá, amelyről ő nem tudott, illetve nem adta beleegyezését. Tulajdonképpen egy 2014-es szereplését (értsd: megnyilatkozását) ékelték bele egy mostani adásukba, arra a következtetésre jutva, hogy a főügyész „mellettük áll”. A főügyész viszont szerdán visszaüzent, hogy nem áll mellettük, sőt távol áll tőlük. Pénteken pedig bekövetkezett a már említett nagy szabadtéri show, igazi cirkuszi mutatvány, talán csak a légtornászok hiányoztak, mert bohóc, zsonglőr, hasbeszélő, idomár, bűvész volt bőven. A nézők egy részét is sikerült hipnotizálni, annyira, hogy a végén már azt sem tudták, miről is van szó. Szó pedig arról volt, ami elhangzott ugyanaznap az Országos Adóügynökség székhelyén az Antena TV Group Rt. képviselőinek kérésére lezajlott találkozón: az ingatlanok értékesítésére vonatkozó eljárások keretében, összhangban a 2007/14-es kormányrendelet előírásaival, az ANAF intézkedik az elkobzott javak árverésre bocsátása érdekében. Ui. Csődközeli helyzetbe sodródott a hazai köztelevízió (TVR), amely amúgy a parlament fennhatósága alá tartozik. Az Országos Audiovizuális Tanács (CNA) egyik tagja, Valentin Jucan arra szólította fel a szenátus elnökét, hogy ugyancsak sürgősségi eljárás keretében tárgyaljanak annak esetleges „elnémulásáról” is. Ha lehetett az Antena 3 esetében, miért ne lehetne a TVR esetében is? – ezt kérdezzük mi.