Az elmúlt héten ismét bekövetkezett jó néhány olyan jelentősnek nevezhető esemény, történés, amelyek okkal tarthattak számot akár közérdeklődésre is. Többek között utalhatunk az egységes közszférai bérezési kerettörvény, a 2015/153-as törvény ama előírásainak a gyakorlatba ültetésére, amelyek a helyi közigazgatási intézményrendszert, illetve az annak kötelékeiben foglalkoztatottakat „célozták” meg, valamint a különleges nyugdíjak jogszabályozása, illetve nyugdíjszintjei körül kipattant botrányszagú csetepatéra, továbbá megemlíthetjük a gyermekgondozási illetmény esetenkénti „kiugró” kvantumai kiváltotta szaktárcai „morgolódást” is. Amúgy mindezekkel összefüggésbe hozható az is, hogy a képviselőház elnöke, Liviu Dragnea sugalmazta a rendkívüli ülésszak összehívását, de eme szándékot a szerdai nap folyamén ejtették. A háttérben úgy tudni, hogy a kormány ama késlekedése állt, amely okán nem sikerült finalizálni bizonyos jogszabálytervezeteket. (Amúgy ennek okán halasztották el a csütörtökre beütemezett kormányülést is péntekre.) [caption id="attachment_54653" align="aligncenter" width="696"] Cornel-Gabriel Ciocoiu. Tábornok is, meg nem is[/caption] Lapunkban többször is írtunk az elmúlt héten a különleges nyugdíjak igen bonyolult, már-már áttekinthetetlen rendszeréről, illetve jogszabályozásáról, valamint az annak okán kialakult méltánytalan és igazságtalan nyugdíjkülönbségekről és nem utolsósorban az azok jelentette költségvetést megterhelő pótlólagos kiadásokról. Most néhány érdekesebb vagy akár pikánsnak is nevezhető esettel rukkolnánk ki. A belügyminisztérium egyik, meglepetésszerűen nyugalmazott, tábornokai között van/volt Cornel-Gabriel Ciocoiu is. Az államelnök a tartalékállományba helyezésére vonatkozó 2017/588-as dekrétumot június 29-én írta alá, s az június 30-i időponttal vált hatályossá. Ugyanaznap viszont a Hivatalos Közlönyben megjelent a frissében beiktatott új kormányfő egyik legelső rendelete is, nevezetesen a 2017/504-es, és láss csodát: a tartalékállományba helyezett Ciocoiut Tudose kormányfő kinevezte a belügyminisztérium államtitkárának. Mi köze van mindennek a különleges nyugdíjhoz? Csupán „csak” annyi, hogy július 1-től Ciocoiu jogosulttá vált a 13 ezer lejes különleges nyugdíjra, s ezzel egyidejűleg ugyancsak júliustól 11 600 lejes havi államtitkári illetményre. Nem ez volt az egyedüli „fortélyos” nyugdíjazás a belügyminisztérium egyes magas rangú egyenruhás tisztségviselői esetében. Így például tudni arról, hogy a frissen nyugdíjazottak közül utólag sokat visszaalkalmaztak, mi több, ilyen helyzetben lévő személyek ott találhatóak (állítólag) Carmen Dan tárcavezető közvetlen környezetében is, tanácsadói minőségben, illetve beosztásban. Rekordnyugdíjak Egyébként az elmúlt napokban újabb adatok kerültek a birtokunkba a hazai nyugdíjasállománnyal, valamint annak szerkezetével kapcsolatosan. Kezdenénk azzal, hogy félhivatalos értesülések szerint országos viszonylatban a legnagyobb nyugdíja egy egykori főügyésznek, illetve börtönigazgatónak van, a jelenleg Pitești-en élő G. B.-nek, akinek júliusban a nyugdíja 40 963 lej volt, annak adózás utáni értéke, azaz a nettó nyugdíja pedig meghaladta a 34 000 lejt. A Legfelsőbb Semmítőszék egykori elnökének, az Alkotmánybíróság jelenlegi bírájának, Livia Stanciunak a havi nyugdíja félhivatalos értesülések szerint közel 21 000 lej (egyébként nyugdíjazására 2016-ban került sor). Ehhez még hozzáadandó az a több mint 10 000 lej, amelyben részesül a taláros testületnél. Az igazságszolgáltatás tekintetében érdemes azt is megemlíteni, hogy országos viszonylatban a múlt esztendő végén 3354 nyugdíjas ügyészt és bírát tartottak nyilván, s azok esetében a havi átlagnyugdíj kvantuma 10 783 lej volt. Az ügyészségi és bírósági egykori segédszemélyzet soraiból jelenleg 1725 szerepel a nyugdíjasok nyilvántartásában, s azok átlagnyugdíja 3675 lej volt. Polgári légiszállításban egykor tevékenykedők közül jelenleg 1440 személy nyugdíjas, s az ő esetükben a havi átlagnyugdíj értéke 10 863 lej. A konzuli és a diplomáciai testülethez tartozó személyzetből jelenleg 835-öt tartanak számon nyugdíjasként, s azok átlagnyugdíja 5398 lej. A számvevőszéki nyugdíjasok száma 578, s azok havi átlagnyugdíja 7523 lej. Az egykori hírszerzők közül jelenleg 10 418 nyugdíjasként él, de nem mondanánk, hogy rosszul, lévén, hogy átlagnyugdíjuk 4542 lej. Ennél valamivel „szerényebb” a nyugdíja annak az egykori 67 744 rendőrnek, aki hosszabb-rövidebb ideje tartalékállományba kerültek, s azok esetében a havi átlagnyugdíj értéke 3372 lej. Az eddiginek háromszorosa Lecsengett a helyi közszférai intézményrendszerben a 2017/153-as törvény vonatkozó előírásai gyakorlatba ültetésének az órája. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a több mint 650 000 személyt foglalkoztató közigazgatási szektorban rendezték a bérek ügyét. Az viszont más ügy, hogy azzal ki volt elégedett és ki nem, mint ahogy az is, hogy ez a rendezés úgy általában érdemlegesnek, egyértelműnek és megnyugtatónak bizonyult-e, illetve bizonyul-e? Egyelőre – amint arra a minap már utaltunk – korai lenne érdembeli következtetéseket levonni és felmérni annak rövid és középtávú következményeit, mindenekelőtt a személyzeti kiadások majdani alakulását illetően. Erről nemigen nyilatkoznak a helyhatósági illetékesek, és úgy tudni, hogy a pénzügyminisztérium sem foglalkozik ilyen jellegű információ- és adatgyűjtéssel. Azt viszont igen, hogy a törvény értelmében be kellett illeszkedni a kiadási-bevételi költségvetésben jóváhagyott személyzeti költségek keretei közé. A mi meglátásunk (de nem csak) szerint ez jelenthette a legkeményebb diót, főleg olyan körülmények között, amikor országos viszonylatban jó néhány megye és igen sok területi-közigazgatási egység mozgástere igencsak beszűkült, mármint a költségek tekintetében. Ugyanakkor meggondolkoztató az is, hogy az elmúlt fél év folyamán nőtt azon területi-közigazgatási egységek száma, amelyek adósságokat halmoztak fel: a közpénzügyi minisztérium helyzetjelentése szerint 2016. december 31-én országos viszonylatban 265 település jegyzett 5000 lejnél nagyobb adósságot, s azok együttes értéke 141 millió lej volt. 2017. június 30-ra számuk 286-ra emelkedett, adósságuk együttes összege meghaladta a 181 millió lejt. (Vannak olyan települések is, ahol az adósságállomány meghaladja a 8 millió lejt, Suceava municípiumban annak értéke június 30-án 11,5 millió lej volt, a Konstanca megyei Mangalia municípium esetében 9,27 millió lej, a Vâlcea megyei Prundeni község esetében pedig 8,47 millió lej stb.) Ilyen körülmények között joggal kérdezhető: honnan teremtették elő a bérrendezés megkövetelte pluszösszegeket. Hallani olyasmit is, miszerint egyes településeken úgymond merész lépésre szánta el magát a helyi tanács: Beszterce-Naszód megye székhelyén, Beszterce municípiumban állítólag átcsoportosításokat eszközöltek a költségvetésben, arra való tekintettel, hogy egyes előirányzott projektek megvalósítására már amúgy sem lesz lehetőség. Apropó Beszterce: alkalmazva a törvény vonatkozó előírását, a polgármester illetménye júliustól több mint háromszorosára emelkedett, ugyanis az júniusban még csak 4200 lej volt, júliustól viszont 13 050 lej lett. (Amúgy Beszterce municípiumban a két alpolgármesteren kívül úgy tudni, hogy közel tíz olyan személy is van, akik havi bruttó bére meghaladja a 10 000 lejt, köztük a városmenedzseré, a főépítészé stb.) Kiegészített illetmény Múlt keddi lapszámunkban a helyi közigazgatási tisztségviselőket megillető illetmények kapcsán arra is utaltunk, hogy a törvény adott feltételek teljesítése közepette lehetővé teszi azok „kiegészítését” is. Például akkor, ha az a megyeitanács-elnök vagy polgármester a tudományos doktori címmel rendelkezik, vagy akkor, ha ténylegesen részt vesz uniós vissza nem térítendő alapokból finanszírozott projektek gyakorlatba ültetésében. Szem előtt tartva ez utóbbi törvényes lehetőséget, Fehér megye székhelye, Gyulafehérvár polgármesterének, Mircea Havának a 13 050 lejes illetményét megemelték 25%-kal, s az ilyenképpen 16 300 lejre nőtt, de ezzel egyidejűleg az alpolgármesterekét is 11 600 lejről 14 500 lejre. Visszatérve a költségvetési szempontból zilált helyzetben leledző településekre: azok abban reménykednek, hogy a szeptemberben esedékes költségvetés-kiigazítás nyomán megteremtődhetnek a lehetőségek pénzügyi helyzetük helyrebillentésére. Nem tartjuk kizártnak, hogy lesznek olyan megyék, illetve területi közigazgatási egységek, amelyek pótlólagos állami költségvetési kiutalásokban részesülnek, de azt is nyomatékolnánk, hogy e tekintetben a kormány mozgástere is ugyancsak beszűkült. Utaltunk a közpénzügyi minisztériumnak ama helyzetjelentésére, amely a területi-közigazgatási egységek által jegyzett adósságokat ismertetik. Megelégedéssel kell nyugtáznunk, hogy a féléves helyzetjelentésben sem Hargita megye, sem annak egyetlen települése sem szerepel. Tehát ilyen szempontból megyénk területi-közigazgatási egységei „tiszta lappal” büszkélkedhetnek. Hecser Zoltán