Nagy visszhangot, országos szinten is nagy érdeklődést kiváltó eseményekre ugyan nem került sor az elmúlt héten, de ez nem azt jelenti, hogy az eseménytelenül telt el. Mert mi mást jelentett volna az ilyen vagy olyan jellegű jövés-menés, azaz ki ide ment, ki oda ment: ki külföldi műtét céljából, ki pedig hivatalos látogatásra, kik adott „körökből” távoztak el, kik pedig pártalapításra utaztak, továbbá a DNA-nál sem maradt el a „vendéglátás”, sőt olyan eset is előfordult, hogy a „vendégvárók” már a repülőtéren fogadták és onnan vitték a „fogadásra” (későbbiek során pedig a fogdába) a „vendéget”…

Időrendi sorrendben az első „utazó” Victor Ponta kormányfő volt, aki jóformán haza sem tért a bakui „sportos” kiruccanásáról, máris Törökország fővárosában kötött ki, egy neves kórház műtőasztalán, ahol egy, az utólagos orvosi jelentések szerint a vártnál jóval komplikáltabb térdműtéten esett át. (Ennek az elutazásnak a kapcsán amúgy azt is meg kell jegyezni, hogy pontosan mindmáig sem lehet tudni, arra ténylegesen melyik időpontban került sor, csupán annyit, hogy a Hivatalos Közlönyben megjelent kormányfői végzés értelmében a tisztség gyakorlásával kapcsolatos operatív teendők ellátásával június 16-tól június 19-cel bezárólag Gabriel Oprea kormányfőhelyettest bízza meg.) Pénteken kiderült, nem tudni, hogy mikor is térhet haza a kormányfő, mert előreláthatólag 2-3 héten át kímélnie kell megoperált lábát. A múlt heti kormányülés e megbetegedés okán elmaradt, de azért a kormányfő nem tétlenkedett, lévén, hogy ilyen-olyan üzeneteket fogalmazott és küldött szét, na meg személyi ügyekben is döntött, hisz ilyen jellegű végzései jelentek meg a Hivatalos Közlönyben. Míg ő ott lábadozott a kórházi ágyban, addig közvetlen környezetéből egyesek „elutaztak”, de nem beteglátogatásra: az elmúlt hét elején jelentette be a kormányfő külkommunikációs stratégiáért felelős tiszteletbeli tanácsadója, Radu Magdin, hogy megválik a csapattól, az elmúlt hét végén ugyanezt tette a diaszpórai problematikában a kormányfő személyes tanácsadójaként tevékenykedő Corneliu Vişoianu. Bakui látogatás, majd Törökországi műtét, s ebben a nagy jövés-menésben egy dologról megfeledkezett a kormányfő: arról a néhány szavas táviratról, amelyet a fagyos kapcsolatok ellenére is illendő lett volna elküldenie Klaus Iohannis államelnöknek születésnapja alkalmából. Nem maradt el a „viszonzás” az államelnök részéről: a bakui látogatásról utólag tudomást szerzett, lehet a műtétről is, de ez utóbbit nemigen vette tudomásul, s ilyenképp „mielőbbi gyógyulást” sem kívánhatott. Amúgy az államelnök is utazott, hivatalos látogatáson tartózkodott a hét elején Horvátországban, majd itthon fogadta a romániai hivatalos látogatásra érkezett portugál elnököt. Egyik látogatásnak sem volt különösebb sajtóvisszhangja, a portugál elnökkel közösen tartott sajtóértekezletén az újságírók inkább arra voltak kíváncsiak, mi a véleménye, álláspontja arról a frissében elfogadott törvényről, amely értelmében a honatyák nyugdíjazásukat követően különleges illetményre lesznek jogosultak, s amelyet a közvélemény jobbára elítélt. Az államelnök szűkszavúan azt válaszolta, hogy majd alaposan tanulmányozni fogja a törvényt, de szavaiból kiérződött, nincs ínyére ez a jogszabály. De nemcsak az övére, mert például a Valutaalap romániai képviselője, Guillermo Tolosa is komoly fenntartásokat fogalmazott meg. Többek között azt hangoztatta, hogy a múltban a különleges nyugdíjak súlyos fiskális terhet jelentettek, s azok négy évvel ezelőtti kiiktatása fontos lépést jelentett a társadalombiztosítási rendszer életképességének helyreállításában. „Aggodalommal látjuk, hogy ezeket a privilégiumokat fokozatosan visszaállítják, és ekképp kompromittálják azokat a reformokat, amelyek révén jobbultak a közpénzügyek” – így Tolosa. Hozzáfűzte azt is, hogy fennáll a nyugdíjrendszer stabilitása további megbomlásának veszélye. Kormánypálca-átadás Felszállni látszik a köd Victor Ponta kormányfő műtétének körülményeiről: tegnap ő maga adta hírül Facebook-oldalán, hogy elhagyja a kórházat, de ennek a hétnek a folyamán kétnaponta jelentkeznie kell felülvizsgálatra újrakötözésre stb. Hozzáfűzte azt is, hogy orvosai szerint maximum 28 napig fog tartani a kezelés alatti lábadozása, s csak ezután láthatja el hivatali teendőit. Teljes felépülése akár 8 hetet is igénybe vehet. Megtudhattuk azt is, hogy Bakuból utazott közvetlenül Isztambulba, méghozzá a török államelnök, Recep Erdogan „kíséretében”, annak hivatali repülőgépével. Bejelentette azt is, hogy hivatali teendői ellátásának akadályoztatása okán a mai nap folyamán Klaus Iohannis államelnökhöz fordul, azért, hogy az Alkotmány 106-os szakasza (3)-as bekezdésének értelmében jelölje ki Gabriel Opreát a kormányfői jogkör ideiglenes gyakorlására. Ez azt jelenti, hogy a kormányfőhelyettes nemcsak a kurrens kormányzati feladatokat látja el, hanem például összehívhatja és levezetheti a kormányüléseket, kormányhatározatokat stb. szignálhat. A megbízatás meghosszabbításának bizonyára nem fog örvendeni Gabriel Oprea, ugyanis a múlt pénteken pártjának tulceai értekezletén azt állította, hogy tőle úgymond idegen ez a tisztség, és nem szívesen vállalja. Visszatérve a kormányfő tegnapi „tájékoztatójára”: az nem derült ki, hogy a kórház elhagyása azt is jelenti-e, hogy hazatér. Hívták, de nem ment A múlt héten választották meg a Román Jégkorong Szövetség új elnökét. A közgyűlésről kiszivárgott az is, hogy erre a tisztségre állítólag felkérték az egykori neves sportolót, Ion Ţiriacot, de azt ő elhárította, sőt a tiszteletbeli elnöki tisztséget is. Ţiriacról tudni, hogy túl azon, hogy a nemzetközi hírnevű, sikeres üzletember áldoz a sportra is, néha-néha jótékonykodni is szokott. Arról viszont nem hallottunk, hogy közel állna hozzá csődtömeg átvállalása, illetve annak kezelése. Márpedig a jégkorong szövetségnek egyebe nem nagyon van, mint egy jelentős adóssága. Ţiriac érdeklődése jelenleg más irányú: a hét végén jelentették be, hogy az érdekeltségébe tartozó Ţiriac Energy cég belépett az üzemanyag-forgalmazás piacára, egyelőre kísérleti jelleggel hét üzemanyagtöltő állomást helyeztek üzembe. A jövő esztendő végéig számukat 50-re emelnék, majd 2017 végére feltornásznák 200-ra, de ezzel egyidejűleg európai szinten is terjeszkedni fognak. Voltak másabb „hívások” is, olyanok, amelyeket a DNA fogalmazott meg. Amint már említettük, még repülőtéri „vendégvárásra” is sor került: csütörtökön délután az Otopeni repülőtéren várták a liberális párt egykori vezéregyéniségét, a főváros 1-es kerületének polgármesterét, Andrei Chilimant, akit (néhány munkatársával együtt) jelentős étékű csúszópénz elfogadásával gyanúsítottak meg. A hosszasnak bizonyult fogadás ugyan a fogdában végződött, de másnap társaival együtt a bírók szabadlábra helyezték, ám elrendelték a hatósági felügyeletet. Közvetve idetartozik az is, hogy a DNA által lefolytatott bűnügyi kivizsgálási, illetve vádemelési eljárások keretében a bírák a múlt héten viszonylag sok esetben az előzetes letartóztatásban vagy házi őrizetben lévők szabadlábra helyezése mellett és hatósági felügyelet alá helyezésükről döntöttek. Köztük van Elena Udrea egykori miniszter, demokrata liberális képviselő és annak volt férje és mostohafia, Dorin és Alin Cocoş, a DIICOT egykori főügyésze, Alina Bica és mások. Udrea máris bejelentette, hogy folytatni szeretné képviselői tevékenységét, Alina Bica, bár elméletileg visszatérhetne az ügyészség kötelékeibe (de nem főnökként) azzal kérkedett, hogy válogathat a kínálkozó lehetőségekben. A Cocoş család apa és fia állítólag túlzottan nem örvendett a szabadlábra helyezésnek, egyetértettek volna a házi őrizet folytatásával. A rossz nyelvek szerint azért, mert a házi őrizet is beleszámítandó a majdani végrehajtandó börtönbüntetésbe… Az egyes vádiratokból kiszivárogtatott, illetve nyilvánosságra került lehallgatási jegyzőkönyv-töredékekből, tanúvallomások részleteiből, olyasmik is kiolvashatók, miszerint a „kormányzati szerepvállalásnak” esetenként amolyan velejárója, mellékzöreje volt a „közbejárás”, a „szívességkérés”, illetve a „szívességtétel”, továbbá a szóbeli „eligazítás”. Távol áll tőlünk azt feltételezni, hogy mindez esetleg törvénytelenséget, törvénysértést jelentene, de az, hogy ilyen természetű „szövegrészek” fellelhetők a bírósági ügycsomókban, mindenképp meggondolkoztató és bizonyos értelemben figyelmeztető is. Igen, mert könnyen megtörténhet, hogy a bűnüldöző szervek „jóvoltából” az a „jó” szó másabb megvilágításba kerül, azaz átcsúsztatódik a hivatali visszaélés vagy a befolyásgyakorlás „fogalomkörébe”. S akkor lesz amiért fáradozniuk az érintetteknek és ügyvédeiknek… Váltsunk témát. Véget ért az iskolai év, vakációzhat diák, tanár egyaránt, az utóbbiak közül ki hosszabb, ki rövidebb ideig. Utazásra is sor kerülhet nem csupán a nyaralás végett, hanem szakmai továbbképzés, különböző vizsgák vagy éppenséggel megbeszélések okán. Nemrégiben hozták nyilvánosságra a 2015–2016-os iskolai év szerkezetének tervezetét, s annak kapcsán sok egymásnak ellentmondó meglátásról is tudni: vannak olyanok, akik szerint nem szeptember közepén kellene kezdődjön a tanév, hanem annál hamarabb, hosszabb kellene legye a félévi, illetve a téli vakáció időtartama, a tanévzárást egy későbbi időpontra kellene kitolni stb. E tekintetben európai viszonylatban sincs egy egységes gyakorlat, és hogy miként fog hazai viszonylatban alakulni, az a jövő zenéje, de valószínűsíthető, hogy lényeges módosításra nem kerül sor. Mi csak annyit mondanánk, a tanév, az legyen tanév, az első tanítási nap, akárcsak az utolsó, legyen „munkanap”, az ünnepségeket szervezzék az első nap előtt, illetve az utolsó nap után, tanév közben pedig a különböző eseményeket, ünnepségeket „tolják ki” a hétvégekre vagy a vakációkra. Ugyancsak ezekben a napokban értesültünk arról, hogy vitát szült, szükséges-e a szexuális nevelés bevezetése az iskolai oktatási programba. A vélemények nagyon megoszlanak. Vitatkozni lehet, de vannak, akik időközben „cselekszenek”: egy állítólag hivatalos statisztika szerint európai viszonylatba országunk vezet a 15 évesen és azt megelőző életkorokban bekövetkezett szülések tekintetében. A mérleg nyelve Némileg meglepő módon az elmúlt hét során a politikum figyelme erőteljesebben ráterelődött a Gabriel Oprea kormányfőhelyettes nevével fémjelzett pártra, a kormánykoalíciót alkotó UNPR-re. Ennek előzménye az, hogy a megelőző hét végén, illetve a múlt hét elején a kereskedelmi televíziók látókörébe került Gabriel Oprea, s az egyik interjújában igen részletesen ecsetelte pártja szerepe jelentőségének fokozódását, illetve annak ismérveit. Tény, hogy az utóbbi két esztendő során pártjának parlamenti súlya a „betérők” száma megugrása nyomán megnövekedett, a parlamenti erőviszonyok tekintetében szerepe megváltozott, sőt úgy is fogalmazhatnánk, hogy a mérleg nyelve lett (ezt eddig az RMDSZ-ről tartották). Számolva pártja pozíciónyerésével Gabriel Oprea egyre keményebb hangot üt meg, valószínűsítette például azt, hogy a soron következő helyhatósági és parlamenti választásokon önállóan indulna, lehetségesnek tartva, hogy a majdani honatyák 10%-a pártjának soraiból kerüljön ki. Erről talán még korai lenne beszélni, de arról nem, hogy nemrégiben kategorikusan kijelentette: amennyibe beleegyezésük nélkül, a hátuk mögött a kormánypárt kiáll, és esetleg véghezviszi a Bűntető-törvénykönyv és a Bűntető-perrendtartási Törvénykönyv módosítására benyújtott javaslatokat, akkor az UNPR kilép a kormányból. Hogy ezért a fenyegetésszámba menő kijelentésért-e vagy sem, de a képviselőház a múlt héten elhalasztotta a módosító javaslatok vitáját. Erre esetleg majd csak ősszel kerülhet(ne) sor, ugyanis a tavaszi ülésszak június 30-án zárul. Oprea egyébként azt is sugalmazta, hogy ez az álláspontja amúgy egybecseng Iohannis államelnökével, aki ugyancsak nem híve a szóban forgó törvénymódosításoknak. Azt talán mondanunk sem kell, hogy ez a maga nemében kemény hangvétel annak is tulajdonítható, hogy Gabriel Oprea tudatában van, világosan látja pártja „súlyát”, és akár meghatározónak nevezhető szerepét a kormánykoalíció parlamenti többségének biztosításában. Amúgy a kormánypárt jó néhány személyisége rossz néven vette Oprea fenyegető hangvételű nyilatkozatát, s ebben az is szerepet játszott, hogy az egyik kereskedelmi televíziónak adott interjújában az is elhangzott, hogy „van, amiért szemrehányással kell illetnem Victor Pontát”. Liviu Dragnea a kormánypárt koordinátora a múlt héten kijelentette, hogy Gabriel Oprea nyilatkozatai „sok hangulatzavart” keltettek a kormánypártban. Hozzáfűzte azt is, hogy a PSD nem egy olyan párt, „amely megadná magát valakinek, vagy amely megijedne esetleges nyilatkozatoktól”. Szerinte az ilyen nyilatkozatok különböző félreértésekhez vezethetnek. Félreértés ide vagy oda, egyelőre a szóban forgó, az UNPR által kifogásolt törvénymódosítások vitája elmaradt. Még akkor is, ha tudni arról, hogy nemcsak a kormány berkeiben vannak olyan honatyák, akik nyíltan vagy hallgatólagosan kiállnak egyes módosítási javaslatok mellett, hanem az ellenzéki pártok soraiban, beleértve az RMDSZ-t is. Az elmúlt héten megjelent a hazai politikai palettán egy újabb „pártképződmény”, amely ugyancsak meg szeretné kaparintani a mérleg nyelve szerepkört. Ilyen összefüggésben máris elhangzott egy bejelentés: „az ország harmadik legerősebb pártja lettünk”. Ezt pénteken mondta Călin Popescu-Tăriceanu, a szenátus elnöke, aki egyik aláírója volt a pártja, a reformista liberális párt (PLR) és a konzervatív párt (PC) közti fuzionálási dokumentumnak. A konzervatív párt részéről annak elnöke, Daniel Constantin írta alá a szóban forgó dokumentumot, amely értelmében a fúzió nyomán egy új párt jött létre, a liberálisok és a demokraták szövetsége (ALDE). Ennek a fúziónak egyetlen szépséghibája, hogy a Tăriceanu-pártot eddigelé hivatalosan még be se jegyezték, a konzervatív párt pedig nem „szőröstől-bőröstől” fuzionált, ugyanis annak egyes tagjai kiváltak, illetve egy újabb párt létrehozásán fáradoznak. Ez az új párt is önállóan kíván indulni a jövő esztendei helyhatósági és parlamenti választásokon. Pillanatnyilag ugyan összeállt a csapat és viszonylag jelentős számú honatyát (közel 50-et) tudhatnak a magukénak, mégis csak egy „szedett-vedett” csapatról beszélhetünk, amely a majdani megmérettetés során talán még a küszöböt sem lesz képes átlépni. Hecser Zoltán