Az elmúlt hétvége a lakosság többsége számára minivakációt is jelentett, ez pedig azt is jelentette, hogy sokan keresték fel a hegyvidéki üdülőtelepeket, s ott, ahol kedvezők voltak a hóviszonyok, a pályákat országszerte benépesítették a sísport kedvelői. December 1. alkalmából ugyanakkor különböző rendezvényeket szerveztek, de számos településen vásárokat is tartottak. A Mikulás és karácsony közeledtével benépesültek a bevásárlóközpontok, a nagyáruházak is. Azt viszont túlzás lenne állítani, hogy egyes politikai pártok háza táján békésen telt el az elmúlt négy nap. Csapadékos, ködös idő volt az elmúlt hétvégén, ami megnehezítette országszerte a közlekedést, s esetenként a tájékozódást is. Ilyen körülmények között nem tudni, hogy a december 1-jei bukaresti díszszemlén azért nem vett részt Liviu Dragnea, a képviselőház elnöke és Călin Popescu Tăriceanu, a szenátus elnöke, mert beváltották előzetes távolmaradási ígéretüket, vagy azért, mert a ködös-párás időben eltévedtek. A reggeli órákban magányosan ott toporogtak az Ismeretlen Katona emlékműnél, s ott koszorút is elhelyeztek. Ám azt követően eltűntek, mint szamár a ködben, olyannyira, hogy estére sem kerültek elő, legalábbis nem jutottak el a Cotroceni-palotába, ahol fogadást adott az ország első embere, Klaus Johannis államelnök. Az is lehet, hogy nem a köd jelentette az akadályt, hanem egy sokkal prózaibb indítékú szándék: példát akartak mutatni abban a tekintetben, hogy a közszférában csökkenteni kell a kiadásokat, s távolmaradásuk lehetővé tette az államelnöki hivatal számára, hogy az ország második és harmadik emberét ne számítsák bele a „fogyasztók” számába. Ilyenképpen pedig némi spórlást is jegyezhettek a hivatalnál… Utólag kiderült, hogy a képviselőház elnöke a nap folyamán mégiscsak részesülhetett egy amolyan kínálkozásban annak a rendezvénynek a során, amelynek házigazdája Bukarest főpolgármestere, Gabriela Firea volt. A dolgok ilyenszerű alakulásából akár azt is kikövetkeztethetnénk, hogy Liviu Dragnea számára talán többet jelent Gabriela Firea, mint Klaus Johannis, ám minden félreértés elkerülése végett sietnénk hozzátenni, hogy ez a kötődés kizárólag pártvonalon értendő, azaz nincs, nem lehet szó semmiféle „zaklatásról”. Azaz igen, de az a főpolgármester asszony részéről következett be, és nem valakivel, hanem valakikkel szemben, és nem közvetlen, hanem közvetett módon. Az történt ugyanis, hogy az elmúlt hét elején – amikor már jó ideje tudni lehetett, hogy december 12-én egyes szakszervezeti érdekképviseletek nagyszabású tiltakozó akciót kezdeményeznek Bukarestben a már szokásos helyszínen, azaz a kormánypalota előtti téren – Firea bejelentette, hogy ott ünnepi vásár megszervezését engedélyezte, ilyenképpen pedig szó sem lehet tüntetésekről. Állítólag iskolák kezdeményezésére a bukaresti 1-es kerület tanfelügyelősége kérelmezte a szóban forgó rendezvény megszervezésének jóváhagyását. (Szerény meglátásunk szerint ez a kezdeményezés valahonnan máshonnan, egy másabb „súgólyukból” származhatott.) Kiseprés lefújva Gabriela Firea főpolgármester, a kormánypárt egyik üdvöskéje azzal a bizonyos seprűvel szombaton megpróbálta kitakarítani, pontosabban kitakaríttatni a különböző tiltakozó akciók kezdeményezői/szervezői által „közkedvelt” Victoria teret. A reggeli órákban ott megjelentek az utcai bútorzat beszerelésével megbízott cég munkásai, de egy őrző-védő cég emberei, valamint egy csendőralakulat is. Némi meglepetés érte őket, lévén, hogy még hamarabb értek oda a polgárjogi aktivisták, akik nemigen vették jó néven a főpolgármester kiseprűzési szándékát, s a kivitelezést megpróbálták megzavarni, megakadályozni, aminek okán bekövetkezett némi hajkurászás, lökdösődés, a rendfenntartók melegebb éghajlatra küldözgetése stb. Elég zavaros körülmények között tettlegességre is sor került, amikor is egy idős úr nyomdafestéket nem tűrő szavakkal illette a tiltakozókat, majd azok egyikével szóváltásba is keveredett, amit a maga részéről egy válltáska ütőeszközként való használatával próbált lezárni. Valahogy olyanképp alakultak a dolgok: „a verekedés úgy kezdődött, hogy a komám visszaütött”. Igen, mert az az úriember végül is a szemén megsérült, úgy tudni, hogy az egyik tüntető öklétől, de a későbbiek során a csendőröknek azt vallotta, hogy esésből származik a sérülése. Ezzel még nem ért véget a csetepaté, ugyanis a tér ilyenszerű elfoglalását ellenzők szétszedték a már összerakott fémelemeket és halomba rakták, a csendőrök pedig két tüntetőt előállítottak, sajnos nem éppen békés körülmények között. Majd a kivitelező cég illetékesei úgy döntöttek, hogy elhagyják a teret. A történtekről tudomást szerzett a főpolgármester is, aki sebtében válságtanácsot hívott össze, s úgy döntöttek, hogy visszakoznak, azaz lemondtak a beharangozott vásár megszervezéséről a Victoria téren. A főpolgármesteri hivatal részéről kiadtak egy igen kemény hangú közleményt, amelyben egyrészt elítélik a rendbontókat, illetve a csendháborítókat, másrészt pedig azt is kifogásolják, hogy az illetékes hatóságok sem léptek fel kellő eréllyel törvény szabta kötelezettségeik teljesítése keretében. Az vitathatatlan, hogy a polgári engedetlenség egy olyan megnyilvánulásával szembesülhettünk, ami súrolja, s talán már át is lépi – legalábbis némelyek szerint – a törvényesség határát. Amúgy a polgári engedetlenség eléggé képlékeny fogalom, s abba sok minden belefér, esetenként még a lökdösődés is. Az viszont mindenképpen nyomatékolandó, hogy az agresszivitásnak is megvannak a maga határai. Ami pedig a végkifejleményt illeti: vitathatatlan, hogy a főpolgármester öngólt rúgott még akkor is, ha abban megvolt a maga szerepe a játékszabályok megsértésének. Ugyanakkor beigazolódott az is, amit némelyek előreláttak, nevezetesen az, hogy lesznek olyan polgárjogi aktivisták (de nem csak), akik nem fogják szó nélkül hagyni a tér ilyenszerű elfoglalását, nevezetesen azt, hogy egy, a maga nemében feleslegesnek bizonyuló vásár megszervezését arra ürügyként használják fel. Párton belüli pengeváltás Mihai Tudose kormányfő no­vember 30-án elhatárolódva a Victoria téri rendezvény szervezésétől azt hangoztatta, nem tartja szerencsésnek Gabriela Fireának az arra vonatkozó jóváhagyását. Utólag az is kiderült, hogy aznap (azaz november 30-án) a párt bizonyos csúcsvezetőinek informális jellegű találkozóján kemény szócsatára, illetve pengeváltásra került sor a kormányfő és a főpolgármester között. Firea azzal vádolta meg a kormányfőt, hogy a pártelnöki funkció megkaparintására törekszik igen alantos módon, ténykedése nem egy esetben arra enged következtetni, hogy behódolt a „párhuzamos államnak”, azt is szemére hányva, hogy a főpolgármesteri hivatalt megakadályozta bizonyos projektek felfuttatásában stb. Mihai Tudose ugyan visszafogottabb hangnemben, de határozottan elutasította Firea vádjait, kétségbe vonva párttársa gerincességét. Amúgy Gabriela Firea szombat délután több kereskedelmi hírtelevíziónak is nyilatkozott, többek között határozottan állítva, hogy ami a Victoria téren történt, az már anarchia, tűrhetetlen a tiltakozó akciók erőszakba fulladása, a szélsőséges erők „térhódítása”. Ugyanakkor szemrehányással illetett majd mindenkit, kezdve az államelnöki hivatallal, folytatva a szenátussal és a képviselőházzal és végezve a különböző közrendi-közbiztonsági hatóságokkal, azt állítva, hogy nem ítélték el a történteket, nem emelték fel szavukat az erőszakos cselekedetekkel szemben, illetve, hogy nem léptek fel kellő határozottsággal… Mármint a rendvédelmi szervek. Sőt a politikai pártoknak is üzent, ugyancsak elmarasztalva azokat. Rendreutasítás… Térjünk vissza a december 1-jei hivatalos fogadásra. A népes vendégsereg előtt mintegy 14 perces expozét tartott Klaus Johannis államelnök. Azt meghallgatva és utólag többször is elolvasva nem túlzunk, ha azt állítjuk, hogy annak nemigen volt ünnepi hangvétele, sem pedig hőzöngő jellege. Nem hiányoztak ugyan a december 1-jei eseményt méltató szavak sem, de a szöveg döntő hányadát a komor hangvétel itatta át, a jelenlegi hazai történések, mindenekelőtt nagypolitikai történések rosszalló számbavétele, értékelése. Tekintsünk el most az államelnök szerepköréről, s maradjunk az expozé szövegénél. Az államelnök, azt hangoztatva, hogy ebben az időszakban az lenne a legkívánatosabb, ha a politikai döntéshozók hathatósabban törekednének a demokrácia és az igazságszolgáltatás függetlenségének megszilárdítására, azon kormányzati ténykedés megerősítésére, amely minden egyes állampolgár javát szolgálná és ne egyes csoportokét. Meglátása szerint viszont ez nem így történik, a lakosság várakozásaival és az ország stratégiai érdekeivel párhuzamos témakörök azonosításán fáradoznak némelyek, illetve forgatókönyveket „találnak fel egy másabb államról”. „Nem tudom, ki számára lehetnek hasznosak az ilyen fikciók, de meg vagyok győződve arról, hogy Románia jövőjének nem” – így Johannis államfő. Azt talán már mondanunk sem kell, hogy az államfő újólag bírálta, kemény szavakkal illette mindazokat, akik „a párhuzamos állam” forgatókönyvének a lankadatlan kimunkálói. Nem vitás, hogy mindenekelőtt négy fülnek szánta expozéjának bíráló, de egyben figyelmeztető mondatait, Călin Popescu Tăriceanu és Liviu Dragnea füleinek. Ők viszont ott a Cotroceni-palotában nem voltak jelen, de nem kizárt, hogy ott, ahol voltak, „fülhallgató” is volt a fülükben. Hecser Zoltán