Szemrevételezve az elmúlt hét folyamán a politikai, a gazdasági-társadalmi életben bekövetkezett eseményeket elmondhatjuk, hogy egy színes, fordulatokban gazdag időszakot hagytunk magunk mögött. Mindenekelőtt a jog, pontosabban a jogalkotás és az igazságszolgáltatás tekintetében bővelkedhettünk (akarva, nem akarva) ilyen-olyan történésekben, amelyek esetenként nem nélkülözték a bulvársajtóba illőeket sem. Talán legindokoltabb lenne azzal kezdeni, amelynek úgymond határokon átívelő kisugárzása is volt. Az már jó ideje köztudott, hogy az Európai Parlament, valamint az Európai Bizottság és Románia között az utóbbi időben nem mindig bizonyult felhőtlennek a kapcsolat, az együttműködés (ennek kapcsán megemlíthető, hogy országunkkal szemben kezdeményeztek, illetve kilátásba helyeztek több kötelezettségszegési eljárást is vagy azt, hogy az Unió „bűnvadászai”, azaz az OLAF újólag a fővárosi 5-ös metrószakasz építése ügyében kezdett kutakodni és szakértői megjelentek a helyszínen). Véleménynyilvánításban, állásfoglalásban sem volt hiány, főleg az igazságszolgáltatás megreformálásával kapcsolatos, már elfogadott vagy elfogadás alatt álló jogszabályok kapcsán. (Azok egyike-másika tekintetében Johannis államelnök is alkotmányossági aggályokat fogalmazott meg, s ilyenképpen azok kihirdetésére, illetve hatályba léptetésére nem is kerülhet sor.) A minap egy meglepő bejelentéssel rukkolt ki Liviu Dragnea pártelnök, a képviselőház elnöke, aki azt állította, hogy a Dăncilă-kormány tagjainak az eskütételét követően mintegy 10-12 percig tárgyalt az államelnökkel és tájékoztatta azokról a „hazugságokról, amelyeket Angela Cristea, az Európai Bizottság bukaresti küldöttségének vezetője továbbított az összes európai biztosnak”. Ezt a múlt vasárnap adott egyik interjújában hangoztatta. A dologban egyébként az a meglepő, hogy a fagyos hangulatú (vagy legalábbis annak tűnő) eskütétel után sor kerülhetett egy ilyen megbeszélésre, annál is inkább, mert a múlt esztendő novemberének utolsó napjaiban még Dragnea együtt Tăriceanuval „embargót” hirdetett az államelnökkel szemben, s mi több, kilátásba helyezték, hogy elzárkóznak mindennemű „összeborulástól”. Bizonyára az embargónak az vetett véget, hogy az államelnök ugyan bírálta a kormányváltást, s úgy általában a kormánykoalíció tevékenységét, de igen „megértően” viszonyult Viorica Dăncilă kormányfőnek való jelöléséhez, illetve az új kormány felállításához. Térjünk vissza azonban arra a bizonyos interjúra. Dragnea szerint Cristea ténykedései ellentétesek a román érdekekkel, és azok felett nem lehet szó nélkül napirendre térni. Nem ismeretes az államelnök reakciója (amúgy erről az állítólagos január 30-i megbeszélésről az államelnöki hivatal nem adott hírt, Johannis államelnök pedig vasárnaptól, február 4-től magánlátogatáson Németországban, illetve Spanyolországban tartózkodott). De igen az Európai Bizottságé, amely üzenetben reagált, s abban többek között az áll, hogy az EB elnöke, Jean Claude Junker különösképpen értékeli Angela Cristea tevékenységét. Az is olvasható abban az üzenetben, hogy „az Európai Bizottság nem kommentál kommentárokat”, nem, mert rendszeresen és behatóan követi a romániai parlamenti folyamatot. Magyarán: nem adnak egy fabatkát sem Dragnea áskálódó véleményére, lévén hogy ott Brüsszelben „tudják, amit tudnak”. Sokan ezt másképp látják, de talán azért, mert másabbak az érdekeik. S akkor hajlamosak azt állítani, hogy az Európai Parlament vagy az Európai Bizottság nem eléggé tájékozott, valakik befolyásolják ezeket a testületeket vagy éppenséggel nem szöveghű és megfelelő minőségű azon okiratoknak például az angol nyelvre való fordítása, amelyek hozzá kerülnek. Nevetséges ilyent feltételezni, mert az Európai Parlament által foglalkoztatott fordítók és tolmácsok szakmai kompetenciája nemigen vonható kétségbe. Ilyen körülmények között pedig gyermekded dolog az, hogy országunkból küldték meg az Európai Bizottságnak bizonyos, a parlament által elfogadott jogszabályok román nyelvről lefordított szövegét vagy az, hogy az elmúlt hét elején a szociáldemokrata párt jóvoltából a szóban forgó jogszabályokkal kapcsolatosan egy jelentést „terjesztettek” az Európai Parlamentbe. Egyébként – amint már arról lapunkban is hírt adtunk – az igazságügyi törvényekről tárgyaltak Strasbourgban. Az Unió jogérvényesítésért felelős biztosa, Vera Jourova újólag bíráló hangvételű megjegyzéseket is megfogalmazott az igazságügyi törvények módosításai kapcsán. Az azzal kapcsolatosan kibontakozott vita több mint egy órát tartott, de a jelen lévő igazságügyi miniszter, Tudorel Toader nem kapott szót (állítólag ezt nem tette lehetővé a szabályzat). Szerdán este Strasbourgban Tudorel Toader azt nyilatkozta, hogy az Európai Parlamentben kibontakoztatott vita során sok olyan dolog is elhangzott, ami „nem igaz”, hozzáfűzte azt is, hogy meglátása szerint „nem is akarták megtalálni az igazságot”. Ami viszont nem vitás az Európai Parlament egyelőre nem mindent helyesel, ami a szóban forgó jogszabályozási témakörökkel kapcsolatos. Ezek szerint Toader ugyan ott volt Strasbourgban, de jelenléte érdemben, illetve gyakorlatilag nem sokat jelentett, akárcsak egy színdarabban a statisztáé… Mese, mese, meskete Amolyan örökzöld témának kezd bizonyulni a közszférai bérezés ügye, illetve az arra vonatkozó 2017/153-as kerettörvény gyakorlatba ültetésének fejleményei. Egyre több szeg bújik ki a zsákból, s olyan lyukak is keletkeztek, amelyeket bestoppolni nemigen lehet, hanem valamiképpen elfedni inkább toldozás-foltozás révén. Az viszont mindenki számára világos, hogy egy ilyen művelet nem mindig látványos és tetszetős, és sokszor kellemetlen is. Jelenleg egyre inkább nyilvánvalóvá válnak a toldozási-foltozási szándékok, próbálkozások, beleértve némi retusálást, átszabást is. Időközben pedig egyre-másra nyilatkoznak azok, akik annak idején elszabták azt a zsákot, illetve gúnyát (vagy éppenséggel zsákruhát), s most megpróbálják megmagyarázni azt, ami nemigen magyarázható meg. Hol a szabókra, hol a vasalókra vagy éppenséggel az ollóra és a vasalóra hárítva a felelősséget. A munkaügyi miniszter, a közszférai bérezési kerettörvény, valamint a társadalombiztosítási hozzájárulások rendszerének az amolyan megreformálása okán támadt visszásságokat, bonyodalmakat, működésbeli zavaroknak („disfuncționalități”) minősítette; a közpénzügyi miniszter szerdán „kihagyásokat” („scăpări”) emlegetett, a kormányfő a csütörtöki kormányülésen pedig azt hangoztatta, hogy egyes problémák ütötték fel a fejüket, és azok okán „azonnali kiegyensúlyozási intézkedések” szükségeltetnek; az egészségügyi miniszter ugyancsak csütörtökön többek között arról is beszélt, hogy esetenként sor került a jövedelmek „kiigazítására” („ajustare”) stb. stb. A tények viszont tények maradnak, s azokat jelenleg nem lehet más jelzővel illetni, mint azzal, hogy sok esetben igen „zavaros” a helyzet, az pedig összevisszaságként értékelhető. Mindezt tetőzi például az, hogy még novemberben megjelent az adótörvénykönyvet módosító és a társadalombiztosítási hozzájárulást „megreformáló” 2017/79-es sürgősségi kormányrendelet előírásainak gyakorlatba ültetése megkövetelte szaktárcai, valamint adóügynökségi rendeletek jelentős része csak január 22-től errefelé jelent meg, s köztük volt olyan is, amely alig február 8-án (de meglátásunk szerint vannak olyanok is, amelyek még váratnak magukra). Amint az ismeretes, a 600-as űrlap tekintetében sikerült meghúzni a vészféket a január 31-én elfogadott 2018/2-es sürgősségi kormányrendelet révén. A múlt csütörtöki kormányülésen pedig egy „tűzoltói” beavatkozás jellegű újabb sürgősségi kormányrendelet (a még aznap megjelent 2018/3-as sürgősségi kormányrendelet) révén próbálták meg rendezni azt a tarthatatlan és a maga nemében több mint diszkriminatív helyzetet, miszerint a részmunkaidőben foglalkoztatott alkalmazottak, valamint egyes személyzeti kategóriák hátrányos helyzetbe kerültek, azaz megcsappant, el egészen a zéróig a nettó bérük. Érdekes története van ennek a sürgősségi kormányrendeletnek. Az adószakértők és másabb szakmabeliek számításokon, szimulálásokon alapuló fenntartásai, egyes érdekképviseletek és érintett személyzeti kategóriák heves tiltakozása nyomán végül is a kormány, illetve a pénzügyminisztérium igen felületesen kidolgozott egy sürgősségi kormányrendelet-tervezetet, amelyet nyilvánosságra is hoztak a múlt kedden, azaz február 6-án az esti órákban a szaktárca honlapján. Azt a szerdai kormányülésen szándékoztak elfogadni, de olyannyira siettek, hogy a törvény által előírt véleményezési folyamat egyik-másik lépcsőfokát egyszerűen átugrották volna. Ez nem sikerült. Akkor a munkaügyi miniszter épp hogy nem szabotázzsal vádolta meg egyes szakszervezeti tömörülések vezetőit, a kormányülést pedig el kellett halasztani csütörtökre. Időközben, azaz a szerdai nap folyamán egyeztetésekre is sor került, s az esti órákban a pénzügyminisztérium honlapján a kormányrendelet-tervezetnek egy másabb verzióját hozták nyilvánosságra. Csütörtökön délelőtt a kormány illetékeseinek sikerült a jogszabálytervezetet áterőszakolniuk a Gazdasági-társadalmi Tanácson (CES), igaz, a tanács részéről írásban is megfogalmazódtak némi fenntartások. A 2018/3-as sürgősségi kormányrendeleten még jóformán meg sem száradt a tinta, s máris megfogalmazódtak újabb kifogások, bírálatok, ellenvetések. Például a Romániai Üzletemberek Egyesülete (AOAR) részéről vagy az USR ellenzéki párt szakpolitikusai részéről, de nemtetszésüknek adtak hangot a Cartel Alfa, valamint a BNS országos szakszervezeti tömörülések képviselői is. Sőt olyan vélemények is elhangzottak, miszerint alkotmányossági aggályok is felmerülhetnek ennek a sürgősségi kormányrendeletnek egyes előírásaival kapcsolatosan. A pénzügyminiszter szerint a felmerült nemkívánatos problémákat sikerül(t) tisztázni és lerendezni e kormányrendelet révén, amely az érintett munkáltatók számára egy igen egyszerű eljárást jelent. Átolvasva ezt az újdonsült jogszabályt nekünk nem úgy tűnt, hogy egy igen egyszerű, akár simának is nevezhető eljárásról lenne szó. de talán korai lenne egy álláspont megfogalmazása, ugyanis a „puding próbájára” még várni kell, legalább 15 napot, mert február 23-án jár le a határideje annak az ANAF-elnöki rendeletnek, amely révén jóváhagyódnak ennek a sürgősségi kormányrendelet alkalmazásának módszertani normái. (Egyébként a 2018/3-as sürgősségi kormányrendelet vázlatos ismertetésére holnapi lapszámunkban sort kerítünk.) Visszatérve a közszférai bérezés egyre inkább ágas-bogasnak tűnő ügyére, utalhatnánk arra is, hogy az elmúlt hét során a munkaügyi, a belügyi és az egészségügyi miniszter sajtónyilatkozatai során ismertette annak előírásai gyakorlatba ültetésének egyes vetületeit. Mindenekelőtt a bruttó és a nettó bérszintek (s esetenként a személyi jövedelmek) várható alakulását próbálták meg felrajzolni többé-kevésbé meggyőző módon. Vitathatatlan, hogy a közszférában lesznek olyan személyzeti kategóriák (mindenekelőtt az egészségügyi szegmensben), amelyek esetében március 1-jétől kezdődően viszonylag jelentős, sőt esetenként igen jelentős bér-, illetve jövedelememelkedésre lehet számítani. Lesz, illetve van a közszférában legalább 30 ezer (de egyesek szerint akár 36 ezer) olyan személy, akinek a bruttó, illetve a nettó bére csökkenni fog, akár jelentős arányban is. Ilyen vonatkozásban igen árnyaltan célzott a közegészségügyi igazgatóságok keretében foglalkoztatott orvosokra vagy orvosi asszisztensekre az egészségügy-miniszter vagy célozgatott igen homályosan a munkaügyi miniszter az egészségbiztosítási pénztáraknál foglalkoztatott orvosokra. Az előbbiek tekintetében például az egészségügy-miniszter azt állította, hogy a vezető tisztségek esetében a bérszintek azonosak lesznek, a többi minisztériumoknál hasonló funkcióban lévők bérszintjével. A saját kabinetjében foglalkoztatott tanácsadók nettó jövedelmével hozakodva elő azt hangoztatta, hogy annak kvantuma 2017 decemberében 9419 lej volt, ami a múlt hónapban 5737 lejre zsugorodott. Amúgy egyes szaktárcák esetében akad még pontosítani-, tisztáznivaló: a belügyminisztérium esetében mindmáig nem jelent meg az a rendelet, amely bizonyos béren kívüli juttatásokat szabályozna, s amelyet jó tíz nappal ezelőtt maga a miniszter asszony harangozott be; az egészségügy-miniszter pedig csütörtökön azt nyilatkozta, hogy az egészségügyi rendszer személyzetét megillető pótlékok szabályzata még vita tárgyát képezi, s azt a későbbiek során fogja beterjeszteni a kormányhoz jóváhagyás végett. Vendégek a befogadó-táborokba A múlt héten írtunk arról, hogy napirenden szerepel befo­ga­dó­táborok létesítése az ország területén. Csütörtökön este a kormány szóvivője, Nelu Barbu azt közölte, hogy az aznapi kormányülésen elfogadták ama kormányhatározatot, amely egyes menekültek befogadására vonatkozik a 2018–2019-es időszakban. Nos, a szóban forgó periódusban 109 olyan szíriai származású menekült befogadására kerül sor, akik jelenleg ideiglenesen Törökországban tartózkodnak. Azok közül 40 még az idén megérkezik, újabb 65 pedig 2019-ben. Hozzáfűzte azt is, hogy 40 az éves kvótát jelenti, a többi 29 pedig az országunk által előzetesen vállaltaknak megfelelően kerül áthelyezésre. Hecser Zoltán