Sok szempontból is zaklatottnak bizonyultak az elmúlt napok a hazai politikai életben. Igen, mert több esemény is bekövetkezett, amelyeknek úgymond intő, figyelmeztető jellegük is volt. Ilyen összefüggésben mindenekelőtt utalunk arra, hogy kedden, amint az már ismeretes, az Európai Parlament, illetve az Európai Bizottság nem egyvedernyi, sem pedig egyhordónyi, hanem egyvagonnyi jeges vizet zúdított országunk kormánya, a hazai törvényhozás, tágabb értelemben Románia nyakába. Továbbá megemlíthetjük azt is, hogy kedden sebtében Klaus Johannis államelnök aláírta azt a dekrétumot, amely értelmében kinevezte az európai ügyekért felelős tárca nélküli miniszteri tisztségbe George Ciamba urat, aki a külügyminisztérium egyik államtitkára. Másnap Klaus Johannis nejével hivatalos állami látogatásra utazott az Egyesült Királyságba és Észak-Írországba. Az EP-ben 473 képviselő szavazta meg azt a határozattervezetet, amelyben bíráló szavakkal marasztalják el Romániát (amúgy a dokumentum ellen, csak alig 151 EP-képviselő szavazott). A határozat nyilvánosságra hozását követően nem sokkal tették közzé az EB-nek az igazságszolgáltatás működését ellenőrző európai uniós mechanizmus (CVM) keretében elvégzett rosszalló megállapításokban hemzsegő értékelő jelentését. A múlt hét folyamán a szóban forgó két dokumentumról, ha vázlatosan is, de már beszámoltunk egyszer, s mint ismertetve a román kormánynak az azokkal szembeni visszautasító jellegű reagálását, illetve a hazai parlamenti pártok, a politikai élet egyes prominens személyiségeinek, illetve egyes hazai és külföldi politikai megfigyelők reakcióját, értékelését és véleményét. Kétségtelen, hogy rosszkor jött ez a két, „ablakba nem kiteendő” dokumentum, lévén, hogy nem egészen két hónap múlva Románia veszi az Európai Unió Tanácsának az elnökségét. Talán erre próbált célozni Johannis államelnök, amikor kedden olyasmit hangoztatott, hogy a kormány erre nincs felkészülve. Szerdán viszont finomított véleményén, amikor azt nyilatkozta, hogy most az utolsó percben is még hisz „egy elfogadható felkészülésben”. Gesztus és hangnem A két szóban forgó dokumentum, amint már arra utaltunk, elégedetlenséget, sőt felháborodást váltott ki a kormánykoalíció soraiban (de nem csak), azokat megalapozatlanoknak, eltúlzottaknak és tendenciózusoknak nyilvánították, visszautasítva azok számos megállapítását, illetve ajánlását. Dăncilă kormányfő például kiábrándultságának adott hangot, azt állítva, hogy nem tud egyetérteni bizonyos ajánlásokkal. A képviselőház alelnöke, az egykori igazságügy-miniszter, Florin Iordache messzebb ment, s az ülésteremben elhangzott visszautasító jellegű expozéját egy trágár gesztussal fejezte be, azaz „beintett”. Nem hagyták szó nélkül a történteket a liberális párt egyes honatyái, akik feljelentést tettek az illetékes hatóságoknál Iordache ellen, a „közszemérem megsértése okán”. Visszatérve a két dokumentum szövegére, a hangvétel talán ok nélkül furcsállandó. Esetenként ugyanis úgymond túlontúl erőteljes és nem csupán ajánló vagy figyelmeztető jellegű, hanem „parancsoló” módban fogalmazott. Szembeötlő az utasító, az ellentmondást nemigen tűrő „mondatszerkesztés” is. Az is lehet viszont, hogy az EP honatyáinak nagy része, valamint az EB illetékesei már megunták, hogy a gyakori kérlelés, figyelmeztetés után most időszerűvé vált a „móresre tanítás”. Rekord… Az ellenzéki pártok nyomására szerdán 10 órára tűzték ki a kormányfő parlamenti meghallgatását, aminek központi témája a két fentebb említett dokumentum kormányzati értékelése lett volna. (Egyébként a kormányfő parlamenti meghallgatása nem jelent semmi rendkívülit, az egy bevett, illetve törvény által előírt gyakorlat.) Ezt a meghallgatást az utolsó percben lemondta a képviselőház állandó bürója arra való hivatkozással, hogy abban az időpontban Viorica Dăncilă a Cotroceni-palotában kell tiszteletét tennie az az előtt nap kinevezett európai ügyekért felelős tárca nélküli miniszter George Ciamba eskütételén. Nevetséges volt erre az eskütételre való hivatkozás, mert eleve tudni lehetett, hogy az igen rövid időt fog igénybe venni, lévén, hogy az államelnök útra készen áll a külföldi látogatásra. Így is történt: az ünnepélyesnek távolról sem nevezhető miniszteri eskütétel nem egészen 5 percet tartott, s azon a kormányfőn kívül még négy tárcavezető vett részt. Talán be is fogunk kerülni egy ilyen időtartamú miniszteri eskütétellel a rekordok könyvébe. Az már csak hab a tortán, hogy az eskütétel időpontjában Ciamba még államtitkár volt, ugyanis a felmentésére vonatkozó 2018/289-es kormányfői döntés ugyanaznap íródott alá, s csak a késő esti órákban jelent meg a Hivatalos Közlöny online kiadásában. Majdhogynem egy hasonló, de másabb előjelű történés következett be az új tanügyminiszter kinevezése tekintetében is. Erre a tisztségre némileg meglepő módon Ecaterina Andronescu szenátort javasolta Viorica Dăncilă kormányfő. (Egyes megalapozottnak tűnő feltételezések szerint Liviu Dragnea sugallatára született meg ez a javaslat.) Az államelnök kedden bejelentette, hogy fontolóra veszi ezt a javaslatot, abból indulva ki, hogy neki személyesen azt nyilatkozta nem egészen két hónappal ezelőtt, hogy semmi szín alatt nem vállalna szerepet abban a Dăncilă-kormányban, amelyet az utóbbi két évtized leggyengébb kormányának tart. Hogy mit fontolgatott és mit nem Klaus Johannis, azt nem tudni, de azt igen, hogy nem utasította vissza Andronescu jelölését, hanem azzal végül is egyetértett: azon a napon, azaz november 15-én, amikor lejárt a megbízatása, az ideiglenesen tanügyminiszterré kinevezett Rovana Plumbnak aláírta ama 2018/909-es dekrétumát, amely révén kinevezte tanügyminiszternek Ecaterina Andronescut, s amely azon nyomban megjelent a Hivatalos Közlöny online kiadásában. Egyébként szinte érthetetlen Ecaterina Andronescu akár váratlannak is minősíthető pálfordulása, aki péntektől immár negyedszer tölti be a tanügyminiszteri tisztséget. Kormányátalakítás Többszöri halasztgatás után végül is a kormánypárt csúcsvezetése sort kerített a kormányátalakításra: tegnap délelőtt 11 órától kezdődően viharos ülést tartott a párt Országos Végrehajtó Bizottsága, s azon döntöttek ebben a kérdéskörben is. Az ülés megkezdése előtt néhány perccel Mihai Fifor honvédelmi miniszter bejelentette lemondását arra való hivatkozással, hogy pártbeli tevékenységére szeretne koncentrálni. (Fiforról úgy tudni, hogy annak idején azok között volt, akik megpróbáltak szembe helyezkedni Dragnea pártelnökkel.) Az ülésre érkező Gabriela Firea Bukarest főpolgármestere azt nyilatkozta, hogy benyújtja lemondását a szociáldemokrata párt bukaresti szervezetének ideiglenes elnöke tisztségéről, s ezt azzal indokolta meg, hogy Liviu Dragnea megakadályozta a választások megtartását. Amúgy az Ilfov megyei szervezet ideiglenes elnöki tisztségéről, valamint a párt alelnöki tisztségéről nem kívánt lemondani. A hosszúra nyúlt ülésről nemigen szivárogtak ki értesülések, de egyesek tudni vélték, hogy Paul Stănescu kormányfőhelyettes foggal és körömmel ragaszkodott kormánybeli tisztségeihez, de igen kevesen támogatták, mint ahogy arról is hallani lehetett, hogy a pártelnökhöz közelálló Mircea Drăghici képviselő nem vállalta a neki felajánlott szállításügyi miniszteri bársonyszéket. Abból a székből – amint az várható volt – menesztették a sokat bírált Lucian Șovát, s helyébe a párt csúcsvezetése a jelenlegi munkaügyi minisztert, Olguța Vasilescut jelölte. (Sajnálhatjuk, mert Vasilescu igen-igen „értelmesen” magyarázta meg nekünk, földi halandóknak egykor a közszférai bérezési kerettörvény „jótéteményeit”, mostanság pedig a parlamenti vita fázisában lévő köznyugdíj törvénytervezetének az „áldásos” előírásait.) Olguța Vasilescut a munkaügy élén Marius Budai szociáldemokrata képviselő követi, a képviselőház pénzügyi-költségvetési szakbizottságának az elnöke. A sebtében lemondott honvédelmi miniszter, Mihai Fifor helyébe Gabriel Lest jelölték, aki ezt a tárcavezetői tisztséget még betöltötte a Grindeanu-kormány idején. Az eltávolított Paul Stănescu helyére a régiófejlesztési és közigazgatási minisztérium élére Ilan Laufert nevesítették, aki a Grindeanu-kormány idején az üzleti környezetért és a vállalkozásokért felelős tárca nélküli miniszteri tisztséget töltötte be. (Úgy tudni, hogy annak idején a kormánykoalíció vezetői nemigen voltak megelégedve Laufer miniszteri tevékenységével.) Lelépett a kormány színpadjáról George Ivașcu színész, aki január óta a művelődésügyi minisztériumot vezette, helyébe a kevésbé ismert Daniel Breaz szociáldemokrata szenátort jelölték (aki egyébként civilben a gyulafehérvári 1918. december 1. állami egyetem rektora). Távozásra kényszerült a kormány „üdvöskéje”, a gyakori, de szótlan szerepléseiről (pontosabban eseményeken való részvételeiről) elhíresült ifjúságügyi miniszter, Ioana Bran is, helyébe a pártvezetéshez közel álló parlamenti képviselő, Bogdan Matei érkezik. A névtelenség homályába burkolózó gazdaságügyi miniszternek is, amint az várható volt, távoznia kell, s helyét Nicolae Bădălău szenátor veszi át, aki ezelőtt még egy hónappal Dragnea „feketelistáján” volt, de utólag onnan „érdemeire” való tekintettel lekerült. A távközlési miniszter, Bogdan Cojocaru neve eddigelé nem szerepelt a leváltandók listáján, de most némi meglepetésre távozásáról döntöttek, pontosabban eltávolításáról, s helyét Alexandru Petrescu, a Grindeanu-kormány egykori tárca nélküli minisztere. Nem is olyan régen olyan értesülések láttak napvilágot, hogy Viorel Ștefan kormányfőhelyettes és Bogdan Trif turisztikai miniszter, valamint Tudorel Toader igazságügy-miniszter napjai „meg vannak számolva”. Ez viszont nem következett be, mindhárman helyükön maradhattak. Ez utóbbi valószínű, hogy az ALDE, illetve Tăriceanu háttérbeli támogatásának köszönhetően. De amúgy is: ami sok, az sok… Fellebbeznek Az elmúlt héten volt még egy némileg ugyancsak meglepő és a maga nemében érdekesnek is nevezhető „kinevezés”, a Pénzügyi Felügyeleti Szakhatóság (ASF) tagjainak a kinevezéséről van szó. Ennek a testületnek a mandátuma november 5-én lejárt, de a „felfrissítés”, illetve az új tanácstagok megválasztása tekintetében az előkészületek valamilyen okból kifolyólag megkéstek. Október 23-án, amikor lejárt a jelöltek ügycsomója benyújtásának a határideje, azt lehetett tudni, hogy számottevő a túljelentkezés. Ezt a határidőt követően lett volna bőven idő a jelentkezők meghallgatására, illetve a tagok kinevezésére vonatkozó közös parlamenti határozat meghozatalára. Nem így történt, mert ahogy az lenni szokott, megkezdődött a színfalak mögötti egyezkedés, ilyen vagy olyan algoritmus érvényre juttatásának a kiharcolása, sőt a kormánypárton belül is bizonyos nézetkülönbségek ütköztek ki, így például az egyik kormányfőhelyettes, nevezetesen Vasile Ștefan benyújtotta pályázatát az ASF elnöki tisztségére, s ezzel a kezdetben egyetértett a pártelnök is. Időközben viszont egy régebbi, de utólag elfelejtett ígéretére való tekintettel a jelenlegi elnök, Badea Leonardo mellett állt ki. A meghallgatás elnapolódott, s végül is csak a múlt szerdán született meg ama 2018/37-es közös parlamenti határozat, amely révén kinevezték az ASF tanácsának 5 végrehajtó szerepkörű tagját (ezek között van annak elnöke, első alelnöke és három alelnöke), valamint négy végrehajtói szerepkörrel rendelkező tagját (köztük az RMDSZ által jelölt Birtalan Józsefet, aki az elmúlt esztendők során több államtitkári tisztséget is betöltött és Hargita megyei menedzseri tisztségét is ellátta.) Már a kinevezés napján a liberális párt honatyái bejelentették, hogy a parlamenti határozatot meg fogják támadni az Alkotmánybíróságnál, lévén, hogy a tanács egyes tagjai nem teljesítették a törvény által előírt szakmai és szaktapasztalati feltételeket. Amúgy a sajtóban is megjelentek olyan értesülések, miszerint egyes jelöltek esetében a feltételrendszer teljesítése „hadilábon állt”… Hecser Zoltán