Jean-Adrian Andrei prefektus keresete alapján a Hargita megyei törvényszék vizsgálja, hogy a megyei önkormányzat törvényesen döntött-e a románok és magyarok jó együttélési normáit rögzítő kódex kidolgozásáról. Miközben egy együttélési kódex kidolgozásának terve régebbi keletű, Hargita Megye Tanácsa – mint arról lapunkban korábban többször is beszámoltunk – februárban határozott érdemben arról, hogy az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalával és a Nemzeti Kisebbségkutató Intézettel kidolgozza a román–magyar együttélési kódexet. Az együttélési kódextől azt remélték, hogy alkalmazása révén érvényesebb román–magyar párbeszédre lesz lehetőség, illetve specifikus gondokra jelent majd megoldást – beszédes, hogy az ügy akkor kapott nagyobb figyelmet a megyei önkormányzat feladatainak sorában, amikor például a közéletben és a sajtóban is felhangosodott a hivatalokra, közintézményekre kitűzött, majd a homlokzatokról törvényszéki határozatok nyomán eltávolított székely zászlók ügye, illetve a hivatalos ügyintézésben a kétnyelvűség hiányának problematikája. A tervezési fázisban a dokumentumra úgy tekintettek, mint a megyei önkormányzat alapszabályának későbbi kiegészítésére, és ilyen státust szántak a kódexnek a megyei önkormányzatok esetében is. Hargita megye prefektusa most arra hivatkozva támadta meg a megyei önkormányzati határozatot, hogy Hargita Megye Tanácsának „nincsenek hatáskörei az etnikumközi együttműködés és a közigazgatás kétnyelvűsége területén”. Borboly Csaba megyeitanács-elnök azt mondta, éppen azért keresték partnerségi ajánlattal a Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalát és a Nemzeti Kisebbségkutató Intézetet, hogy e kormánynak alárendelt intézmények biztosítsák azokat a hatásköröket, amelyek a program lebonyolításához kellenek. Mint megjegyezte, a kisebbségkutatótól kedvező választ kaptak, a kormányhivataltól viszont kitérő válasz érkezett. Borboly kijelentette: a jelek szerint az illetékes kormányhivatalokban még nincs kellő határozottság ahhoz, hogy a román–magyar együttélés vitás kérdéseit rendezzék. Hozzátette, olyan kódex szakszerű kidolgozására gondoltak, amely javaslatot tenne például arra, hogy a románok és a magyarok miként viszonyuljanak egymás nemzeti ünnepeihez, hogy a hívek lélekszáma alapján osszák el az egyházaknak szánt önkormányzati támogatásokat, hogy olyan településeken is biztosítsák az anyanyelvhasználat jogát, ahol ezt a törvény nem írja elő, hogy helyi hozzájárulással akár a szükséges diáklétszám alatt is biztosítsák az anyanyelvi oktatást azokban az iskolákban, ahol csak kevés román vagy magyar gyerek tanul. Borboly Csaba emellett pontosította az alkalmazás mikéntjét is: azt mondta, a kódex egy javaslatsort tartalmazna, amelyikből valamennyi települési önkormányzat a helyi igényeknek és lehetőségeknek megfelelően iktathatna be valamennyit a saját szabályzatába.